|
|
|
 |
Kikelet Lelkes madár dallalhiteget:
,,Csupa fény lesz az új
kikelet!
Melegít majd a Nap
titeket!
Ennél jobb minekünk
mi lehet?
Ha fagy lesz, arról meg
ki tehet?
Én csak a jó hírrel
sietek,
kelteni szunnyadó
szívetek.
Napfényre mindenki
kimehet,
s dalra ne legyetek
siketek!
Ha a Nap elbújva
kinevet,
szürkére festi a
színeket,
harapni hagyja a
hideget,
dalomért vacogva
fizetek.
Ám végig megtartom
hitemet.”
Hívó fény
A távoli csúcsra lassacskán felértem,
testemben megtörten, lelkemben megtérten.
Múló életemben lopva jár az óra,
lesve figyelnem kell a gyors mutatóra.
Erőssé vált a fény, szinte átvilágít,
jeges szelet érzek, majdnem másvilágit.
A lenyugvó napból – messziről úgy látszik –
egyre több isteni, hívó fény sugárzik.
Sírod csöndje
Tömör lett a
sírod földje,
még tömörebb
sírod csöndje.
Nézz rám, fiam,
valahonnan,
ahol végső
otthonod van;
nem a földből,
nem a sírból,
melynél állok,
égve kíntól,
hanem ahol
lebegsz csendben,
rejtett égi
körmenetben.
Kövesselek
földön túlra,
szó nélküli
csöndbe fúlva?
Mi mást tudok,
ha nem jelzel,
megfejthető
üzenettel?
Talán hívtál
engem gyakran,
a lelkeknek
szánt szavakban,
de a lelkem
testem rabja,
csak más testek
szavát hallja.
Induljak hát
oda túlra,
börtönömből
szabadulva?
Vagy még előbb
szólsz majd hozzám,
örök élet
hírét hozván?
Várok jelre,
látomásra,
álombeli
vallomásra,
de reményem
összetörte
rideg sírod
örök csöndje.
Véssey Ede
2020-11-30
|
|
Keresztény Értelmiségek Szövetsége
1016 Budapest, Aladár utca 17.
(06-1) 328-0164
iroda[kukac]keesz.hu
Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat
powered by Reelweb | designed by PetrusWorks
