Kikelet

Lelkes madár dallal
hiteget:
,,Csupa fény lesz az új
kikelet!
Melegít majd a Nap
titeket!
Ennél jobb minekünk
mi lehet?
Ha fagy lesz, arról meg
ki tehet?
Én csak a jó hírrel
sietek,
kelteni szunnyadó 
szívetek.
Napfényre mindenki 
kimehet,
s dalra ne legyetek
siketek!
Ha a Nap elbújva
kinevet, 
szürkére festi a
színeket, 
harapni hagyja a
hideget,
dalomért vacogva
fizetek.
 
Ám végig megtartom
hitemet.”
 
 
 
Hívó fény
 
A távoli csúcsra lassacskán felértem,
testemben megtörten, lelkemben megtérten.
 
Múló életemben lopva jár az óra,
lesve figyelnem kell a gyors mutatóra.
 
Erőssé vált a fény, szinte átvilágít, 
jeges szelet érzek, majdnem másvilágit.
 
A lenyugvó napból – messziről úgy látszik –
egyre több isteni, hívó fény sugárzik. 
 
 
 
 
Sírod csöndje
 
Tömör lett a
sírod földje,
még tömörebb
sírod csöndje. 
 
Nézz rám, fiam,
valahonnan,
ahol végső 
otthonod van;
 
nem a földből,
nem a sírból,
melynél állok,
égve kíntól,
 
hanem ahol
lebegsz csendben,
rejtett égi 
körmenetben. 
 
Kövesselek
földön túlra,
szó nélküli
csöndbe fúlva?
 
Mi mást tudok,
ha nem jelzel,
megfejthető
üzenettel?
 
Talán hívtál
engem gyakran,
a lelkeknek
szánt szavakban,
 
de a lelkem
testem rabja,
csak más testek
szavát hallja.
 
Induljak hát
oda túlra,
börtönömből
szabadulva?
 
Vagy még előbb
szólsz majd hozzám,
örök élet 
hírét hozván?
 
Várok jelre,
látomásra,
álombeli 
vallomásra,
 
de reményem
összetörte
rideg sírod
örök csöndje.
 
Véssey Ede
 
 
 
2020-11-30

Vissza a lap tetejére ⇧

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks