Komponálni lehet még?

Félreértés ne essék. Mi nem egy pártot vagy egy politikai rendszert féltünk, hanem a gyerekeink, az országunk, a nemzetünk jövőjét. S ha valamikor, hát most kutya kötelessége a keresztény értelmiséginek, hogy kinyissa száját és beszéljen. Magyarul, érthetően, kritikai éllel, de szeretettel.

 

Ha nem tesszük, cinkosok leszünk a vétkesek közt. Nem szeretnénk feltenni Szilágyi Domokos Bartók Amerikában című versében világba kiáltott kérdését: Komponálni lehet még?

Nem kérdés. Beszélni kell, komponálni kell, alkotni kell, és igazat mondani. Most. „Kicsi ember, tudsz-e / szépeket hazudni, / szép álságot hinni? / Van-e erőd: utolsóig / minden poharat kiinni? / Kin veszed meg végül, / hogy nem alhatol? / Ten bűnöd az is, ha / megszaggattatol.” Igen, a mi vétkünk is, ha nem beszélünk, teszünk, ha ezt megtehetnénk, és ha ennek a magunkat féltő némaságnak a megszaggattatás a vége. Ebben a játszmában nincs kibic. Csak játékosok vannak. „Akit sorsa meg akar tartani: / síriglan-reményben ég el. / Akit sorsa el akar veszteni: / megveri tehetetlenséggel.” Szeretnénk „hogy minél többet szippanthassunk / a lehetőségek levegőjéből – / és közben ne feledjük, / hogy a feledékenység a jövő halála.” Feltesszük a kérdést is: „Van-e jogod elítélni / – hisz benne s belőle is élsz – / a jelent, / mert kínjában kérész-éltű fogalmakat. teremt?” És közben az „osztályfőnökre” gondolunk, ki sokszor messze előre gondolkodik és jár a világtól: „Aki alkot, visszafele nem tud lépni – / ha már kinőtt minden ruhát, / meztelenül borzong a végtelen partján, / míg fölzárkózik mögé a világ.”

A bajok egyik oka épp ez is. A vezető és népe közé beékelődött hiteltelen ingyenélők, megkopott haverok, „tanácsadók” által teremtett szakadék. Bencsik Gábor, Pilhál György, Stoffán György ki-ki merik mondani a valót. Kegyetlen Kéri is megszólal, s bár nem érdekünkben teszi, van, ami még tőle is megszívlelendő. Önfia vágta sebét, mondta Nemeskürty tanár úr. Most ismét vágná, falcolná, majd koncolná magát nemzetünk. Ezt nem engedhetjük meg.

Mert Budapest, néhány nagyváros és Jászberény példája mutatja, hogy a gondolkodó magyar embernek egy percre sem szabad (lehet) hanyatt dőlnie. S ezen emberek elkötelezett vezetőinek még annyira sem. Akit csöppnyit is érdekel az ország, a nemzet, a Kárpát-medence sorsa, annak vagy a vészharangot kell megkongatnia, vagy legalább annak hangját meghallania és e jelzés szerint cselekednie. Az eredményeken – még, ha akkorák is, mint az ország történetében még tán sohasem – nem lehet megülni és a politikailag korrektnek tetsző módon megsütött galambot tétlenül várni.

Az alázatból sosem elég. Ami épp van, az nagyon kevés. Több kell. Tiszta beszéd, kemény tettek, hit és alázatos lélek. Ez a túlélést garantáló magyar ember-modell prototípusa. A hatalmi gőg, az arrogancia, a belviszály szítása, az idők jeleinek meg nem értése végzetes lehet 2022-ben. Mi hisszük: a kereszténységet, annak értékeit hirdetni nem elég. Szerintük is kell (kellene) élni.

Csak ezeket teljesítve lehet reményünk a jövőt tekintve. Csak így lehet esélyünk a nagyon rafináltan támogatott, nagyon szakszerűen dolgozó ellenfél (ellenség) legyőzésére. És tanulni kell folyamatosan, mert sokban előttünk járnak a nemzetártók, sokan vannak, rengeteg pénzzel és profi nemzetközi háttérrel. „Sok csillagot túlélsz – / s ha hisszük, neked is hisszük el, / hogy nem azért, mert a vég közel. / Az élettel ekvivalens reményt / – mely mindegyikünk asztalán /jelen lehet naponta (hisz / kenyér-só magában kevés), / haszonnal esszük akkor is, / ha meg sem köszönjük talán.”

Mi megköszönjük és bízunk. Beszélünk és teszünk. Cromwell ellentmondásos alakja a történelemnek, de mondása most aktuális ismét: „Bízzál Istenben, és tartsd szárazon a puskaport!” Valódi, legbensőnkből eredő hit és átgondolt, határozott tettek. Ezt értjük ma e szólás alatt.

„Gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák lábaikkal, és fordulván, meg ne szaggassanak titeket” – ezt olvashatjuk Máté evangéliumában. Olvassuk el mindennap, hogy éberek legyünk, hogy féltsük szellemi és materiális javainkat, és merjünk tenni értük. Mert tenni először mindig valamiért kell és nem valami ellen.

Ezért születtek e sorok is.

Pálmai Tamás

 

 

2019-11-18

Vissza a lap tetejére ⇧

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks