Huszonhárom települést lát el Arató János Lóránd evangélikus lelkész, aki a nagyhéten közösségi alkalmakon eleveníti fel a húsvéti ünnepkör eseményeit, s mivel az idei év az evangélikus egyházban – a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódóan – az Úrvacsora Éve, szeretne előadásokat tartani az úrvacsora szentségéről.

Orvosnak készült, végül a művészi pályát választotta. Megtanult hegeszteni, csellózni és szaxofonozni is, csakhogy szerepeit még hitelesebben játssza. Az elsők között vehette át a Magyar Filmakadémia életműdíját. Színházi alakításainak száma száznál is több. Családról, színházról, templomi élményekről, az elengedés fájdalmáról, megélt csodákról és szeretetről mesélt.

A példaképek minden időben fontosak – vallja Oláh Zoltán Kossuth-díjas balettművész, akivel családról, pályatársakról, nagy szerepekről, küzdelmekről, igazságkeresésről és a megtalált békéről beszélgettünk.

Azt tervezte, ha át kell adnia a taszári plébániaépületet, ahol a megyeszékhely zaja elől visszavonulva élt sok éven át, beköltözik majd a zselickislaki Zselic Katolikus Idősek Otthonába. Amikor viszont kiderült, hogy „helyből” választott új főpásztort Ferenc pápa, Balás Béla kaposvári püspök – akit sokan Beton atyaként ismernek és tisztelnek –, maradt megszokott helyén.

A Somogy Megyei Közgyűlés évről évre elismeri azokat, akik életművükkel, kiemelkedő tevékenységükkel maradandót alkottak. Az idei tizenegy kitüntetett közül négyen osztották meg gondolataikat magyarságról, kötődésről, istenhitről, misszióról Kincseket bíztak ránk címmel a Vármegyeházán rendezett kerekasztal-beszélgetés keretében.