Minden embernek van egy missziója – vallja dr. Fodor Réka. A kétgyermekes orvos édesanyával, tizenkét éves kori álmáról, súlyos balesetéről, külföldi utcazenélésről, az élő Istennel való igazi találkozásról és élete fő missziójáról, Afrikáról beszélgettünk, mielőtt újabb útra indult volna a fekete kontinensre.

Huszonhárom települést lát el Arató János Lóránd evangélikus lelkész, aki a nagyhéten közösségi alkalmakon eleveníti fel a húsvéti ünnepkör eseményeit, s mivel az idei év az evangélikus egyházban – a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódóan – az Úrvacsora Éve, szeretne előadásokat tartani az úrvacsora szentségéről.

Orvosnak készült, végül a művészi pályát választotta. Megtanult hegeszteni, csellózni és szaxofonozni is, csakhogy szerepeit még hitelesebben játssza. Az elsők között vehette át a Magyar Filmakadémia életműdíját. Színházi alakításainak száma száznál is több. Családról, színházról, templomi élményekről, az elengedés fájdalmáról, megélt csodákról és szeretetről mesélt.

A példaképek minden időben fontosak – vallja Oláh Zoltán Kossuth-díjas balettművész, akivel családról, pályatársakról, nagy szerepekről, küzdelmekről, igazságkeresésről és a megtalált békéről beszélgettünk.

Azt tervezte, ha át kell adnia a taszári plébániaépületet, ahol a megyeszékhely zaja elől visszavonulva élt sok éven át, beköltözik majd a zselickislaki Zselic Katolikus Idősek Otthonába. Amikor viszont kiderült, hogy „helyből” választott új főpásztort Ferenc pápa, Balás Béla kaposvári püspök – akit sokan Beton atyaként ismernek és tisztelnek –, maradt megszokott helyén.