A mai napig ismétlődő, örökzöld történet. Nekünk is szomorú tapasztalatunk, hogy az ilyennek áll a világ… De hogy még Isten áldása is az övé legyen?! Mindez azt a ma is érvényes igazságot bizonyítja, hogy Isten kegyelme nem érdem szerint jár, Isten kegyelme ajándék. Nagy vigasz ez nekünk, teljesen átlagos, netán „átlagon aluli” embereknek.

Az évek szálltak, mint a percek, észrevétlenül és megállíthatatlanul rohant az idő. Észre sem vette, hogy a legszebb férfikor elmaradt mögötte, és elkezdődött nála az öregedés.

Este van, este van: ki-ki nyúgalomba! – írja Arany János, a Családi körben. Valóban a család a nyugalom, a biztonság, a békesség, a szívélyesség és a szeretet szigete. Az emberi közösség legkisebb sejtje, ami nélkül nincs igazi élet, illetve csak hányódó, hajótörésre ítélt élet van.

Amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak.

Aztán a corpus valahogy elveszett, de a keresztet még sokáig őrizte, ha tehette, a tenyerébe rejtette. Mert nem volt elég neki a kereszten függő látványa, úgy érezte, a kezébe kell vennie, meg kell érintenie, el kell rejtenie, hogy a fájdalmát némileg enyhítse. Jó néhány kis keresztje volt, ami egyik ruhája zsebéből a másikba vándorolt, mert magával vitte, amikor hazulról elsietett.