A pásztor és nyájának képe ránk is igaz. Jézus a jó pásztor. És ha ez a te életedben is igaz, vagyis neked is „pásztorod” Jézus, azaz Krisztusod, akkor az élet minden farkasa, báránybőrbe bújt farkasa és bérese sem ronthatja el a békességedet, bizalmadat, biztonságodat és a téged körülvevő szépséget.

Az én házam az én váram – tartja a szólás, ami ezt jelentheti: én önálló entitás vagyok, engem ne háborgassatok. Akik megtehetik, a házukat magas kerítéssel is körülveszik, hogy senki ne zavarhassa meg a nyugalmukat. Ősi ösztön vezérel minket, amikor biztonságra vágyunk, és gondosan bezárkózunk az otthonunkba.

A Krisztus-hívő számára ennek a hírnek az elfogadása mindennek az alapja. „Ha Krisztus nem támadt föl, hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek” – állítja Szent Pál (1Kor 15,14).

Semmilyen mély teológiai igazságot nem akarok megfogalmazni. Arra szeretném fordítani a közfigyelmet, hogy az ige alapján kétféle gondolkodás létezik: Isten szerinti és emberek szerinti. És ez böjti téma. Legyen a mostani böjtünknek feladata, hogy ennek a különbségnek a felismerésében és megvalósításában gyakoroljuk magunkat!

Háborúban hátországnak lenni egyszerre könnyű és nehéz (a hátországot itt most nem a szó háborús értelmében gondoljuk, hanem segítő, támogató módon). Könnyű a hátországnak, mert távol van attól, ahol a fegyverek dörögnek, de nehéz is, mert ezernyi feladat hárul rá.