„A harcot, melyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés”, de a történelem zivataros századait, ezredeit számba venni mégis fájdalmas és nehéz. Hosszú és rögös út vezet az őskortól napjainkig, melyen elődeink meneteltek, s melyet nemes egyszerűséggel történelemnek nevezünk.

A Krisztusban hívők különböző felekezetei közötti közeledésnek több évtizedes hagyománya van. A keresztények egységéért évente tartott imahetet 1968 óta közösen készíti elő az Egyházak Világtanácsa és a Keresztény Egységet Előmozdító Pápai Tanács, így az idei alkalom egyben fél évszázados jubileum is.

A világegyház Eucharisztikus Világkongresszusát hazánkban tartja 2020-ban. Fölmérhetetlen kegyelemforrás ez különböző koncentrikus körökben mindenki számára, aki a hívásra igennel válaszol. Ahogyan azt a kongresszusi ima is mondja: lehetőség ez egyházközségünknek, nemzetünknek, Európának és a világnak. Tekintsük át, mi mindent jelent a szentségimádás.

Jézus Krisztus születése sokakat megmozgatott. Az evangéliumi beszámolókat olvasva lehetetlen nem észrevenni azt, hogy mindenki mozgásban van. Ennek evilági oka Augustus császár népszámlálási rendelete, hiszen emiatt mindenki köteles volt származási helyére visszatérni. Így válik érthetővé a betlehemi szállástalanság.

Jézus a mi arcunkat viselve kopogtat az ajtón, és bebocsájtásra vár. E titokzatos találkozás tükörbe nézéssel kezdődik, mert adventben a Názáreti mindenekelőtt a mi arcunkat viseli, akiknek az ajtaján kopog. Ajtók és arcok találkozásáról van itt szó, kérdés, hogy fölismerjük-e ebben a csodát.