Leszáll a csend...

leszáll a csend
ahogy egykor a pusztába
Keresztelő János
bűnbánatot ébresztő csendje
nem surrog a csövekben
  víz levegő és gáz
áll a dugattyú fűrész
szünetel a gyári csörömpölés
a vasútállomás és a metró hangja
moccanatlan a ház ablakán
a fémredő
nincs zaj se égen se földön

csend látogat a házba
elsötétedik a televízió képernyője
nem zümmögi ember szavát a rádió
némán kéklik a számítógép
sarkokba ül a szürkeség
átjárja az embert
a bűnöktől való szabadulás
a lélek pusztai csendje
a várakozás leggyönyörűbb
életre döbbentő csendje

hallgat a világ
„a hit láttára”
elmorzsolódik a hegy
feltöltődik a völgy
eljön értünk az Ige
 és gyertya lobban
örök világosság

 

 


Az ismeretlen költő…

az ismeretlen költő a rét közepén áll
úgy virágozza költeményét
mint virágát körülötte a nyári rét

a szélfútta zsenge füvek illata
diákkori Szent Kelemen templomára
ministráns reggelére emlékezteti

az arra járó birkapásztornak
az idő fénylő vonalait mutatja
melyek távolabb hol a fennsíkkal
hol meg az egekkel olvadnak egybe

az ismeretlen költő a rét közepén áll
rímelnek körülötte a virágok
rózsaszínre rózsaszín kékre kék

ha elindul vele megy a nap
szerelme Anna a mézárus lány
szerelme Anna a mézárus lány

 

 

Érdligeti dal

hajnali fénytől
szépül a rózsa
felragyog vele
angyali szózat

golgotavirág
sétál a réten
Istent dicséri
mind aki ébred

la-la li-li-li
szól a madárka
égbe keringőz
vele a párja

míg epekednek
kivirul a nyár
ünnepi kedvük
koronája tánc

Büki Attila

 

 

2019-04-13

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

1%

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks