Locsmándi László versei

Ha egyszer…

ha egyszer nagyon-nagyon fázol
itt vagyok: téged-váró jászol

ha egyszer majd sírnál hajnalig
szemem partján rád-váró ladik

ha egyszer a remény ellobog
itt vagyok: hallgató templomod

ha egyszer nem lesz már vigyázó őröd
itt vagyok: varjút-verő csőszöd

ha egyszer hull hull hull a levél
itt vagyok: ne félj, nyugodt legyél




Rozina néném

kertajtót nyit
az esti harangszó…
könnyű keszkenőd
alá bújik
a meggyfa bánata
nyugtalan vagy,
érzed: nem teljes még
a megszokott magány…
mezőről megkésett
galamb billen
a rég-rozzant dúcra
búzaszagot ejt
tenyeredbe…
megnyugszol,
kulcsra zárod a
dáliák hervadt kékjét…
szemeid kopott egén
döcög-átdöcög
a szénával-rakott
göncölszekér…




Őszi séta

egy
hulló
hárslevél
rozsda-szép,
beteg
könnyében
tétován
megállunk…
szeretlek
mondanád
szeretlek
mondanám,
de csak hallgatunk
összebújva:
ne fázzunk…




Holnap

egy nappal megint
szomorúbbak lettek
a talponállók
árvább lett
lomha lépteimben
a félelem
kopár seduxenektől
súlyosabb
Bach muzsikája
és szemeim
kitárt ablakán
megint megszökött
néhány mozdulatod
holnap
újra hajnalodsz
majd bennem
hiányod hideg
templomtornyában
riadtan megkondul
a szívem




Könyörgés

ne hagyjál el Uram
szeresd ezer álmom
töviskoszorúsan
vérzek keresztfádon

 

Locsmándi László költészetét itt mutatjuk be

 

2018-02-24

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

1 %

 

 

 

 

 

 

 

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks