Magyar királylányból lett császárné, avagy ki ismeri Piroskát?

Mottó: "A kis Piroska, aki a pannonok földjén született és élte első gyermekéveit, s mint császárné Bizánc trónjára került..." (Moravcsik Gyula)

Isztambul kihagyhatatlan látványossága a Hagia Szófia. Manapság vidáman szelfiző turisták hada szállja meg napról napra az egykori szakrális központot, amely közel 1500 éve nyújt lenyűgöző látványt az óvárosban, az egykori Bizánc történelmi félszigetének keleti szegletében. A világ első katedrálisa, a kereszténység egyik korai, legfontosabb központja, császárok koronázó helye volt. Nekünk, magyaroknak mégis többlet jelentőséggel bír.

Nem, nem csak a keresztelőmedence miatt, ahol a honfoglaló őseink közül Gyula vezér keresztelkedett meg, és nem is a budai Nagyboldogasszony-templomból (mai Mátyás-templom elődje) hadizsákmányként elhozott gyertyatartókra gondolok, hanem a magyar királylányra, akinek tiszta, de méltóságteljes tekintete szinte megelevenedik a látogatók előtt, és akiről olyan méltatlanul keveset beszélünk.

A Hagia Szófia déli karzatának keleti végén felbukkanó mozaikegyüttesek közül szinte mindenkinek a szeme megakad egy csodálatosan szép, piros pozsgás arcú, vöröses-szőke hajú fiatal császárnén. Ő a történelmi szempontból jelentős, mégis alig ismert magyar hercegnőből lett bizánci császárné. Piroskaként (Priska) született, Eiréné (békesség) volt élete során és Xénaként (idegen) halt meg. Szent László és Rheinfeldi Adelhaid gyermekeként született feltehetően Esztergomban 1088-ban. A fiatalon árva sorsra jutott hercegnő Könyves Kálmán udvarában nevelkedett egészen addig, amíg Alexios bizánci császár követei feleségül nem kérték Ioannész számára, aki később II. Ioannész Koménosz néven lépett a birodalom trónjára. Természetesen a lánykérésnek politikai és diplomáciai háttere volt: mind a két félt a szövetségkeresés igénye vezette. Az esküvőt 1105-ben tartották meg, Piroska ekkor tért át a bizánci rítusra, és vette fel az Eiréné nevet. Igazi szerelmi házasság volt köztük, amiből nyolc gyermek született: négy lány és négy fiú.

A császárné életének legjelentősebb műve a Pantokrátor-monostor megalapítása volt, ami nem pusztán egy templom, hanem a kor egyik legmodernebb komplexuma volt, az őt ábrázoló mozaik pedig éppen azt a pillanatot ábrázolja, mikor a Jézust az ölében tartó Máriának nyújtja át a Pantokrátor alapítólevelét. Mária jobbján maga a császár áll, aki pénzeszsákot tart a kezében azt szimbolizálva, hogy biztosítja a komplexum létesítéséhez szükséges anyagi fedezetet.

Eiréné történetét a turisták kicsit jobban megismerik, ha figyelmesen meghallgatják az idegenvezetőket. Az átlag török ember kevésbé ismeri a Pantokrátor eredeti funkcióját, de a Molla Zeyrek-dzsámiról a legtöbb isztambuli tudja, hol van. Mi is volt tulajdonképpen a Pantokrátor? Nem pusztán egy hármas osztású templomegyüttes, hanem monostor szerzetesek számára, kórház, invalidusház, elmegyógyintézet. A Pantokrátor mai szemmel nézve is rendkívüli fejlettséggel bírt, a kórházában elkülönített osztályok voltak rendkívül jó felszereltséggel, a szeretetotthonban testi sérülteket gondoztak, és ezekhez tartoztak külön kiszolgáló egységek is, mint például a közkonyha. Az épület alatt nagy kiterjedésű ciszterna is állt, aminek egy része mára elpusztult, az egykori templom épületrészei azonban jó állapotban maradtak fenn.

A templomegyüttes az egyik legkülönösebb szakrális épület volt Bizáncban. Főtemplomát a Pantokrátor képezte, ebből nyílt a Szent Mihály mellékszentély, ami a későbbi császárok temetkezési helyéül szolgált. Magát Piroskát is itt helyezték örök nyugalomra, de állítólagos szarkofágja jelenleg a Hagia Szófia bejáratánál található. A harmadik rész volt a Métér Eleusa- szentély. A szentélyek padlózatát ma szőnyeg fedi, de még ma is nagyon jó állapotban megmaradt az eredeti bizánci mozaikpadló (Opus sectile), amely az ószövetségi Sámson történeteit ábrázolja.

Piroska történetét a kis lélekszámú isztambuli magyar közösség minden tagja nagyon jól ismeri. Tulajdonképpen szervezett közösségről nem is beszélhetünk a városban, éppen ezért tűzte ki célul Magyarország Főkonzulátusa és az Isztambuli Magyar Intézet (IMI), hogy a városban élő magyarokat különböző rendezvényekkel szólítja meg. Az utóbbi időben egyre több és több olyan közösségépítő programokat szerveznek, amelyeken a helyi magyarság örömmel vesz részt. Ezek a programok elsősorban a hagyományok ápolására és az identitástudat megtartására szolgálnak, no és persze baráti kapcsolatok építésére. Az utóbbi néhány évben már kezd kialakulni egy lelkes és erős „mag” a helyi magyarokból, akikhez a különböző magyar kötődésekkel bíró, olykor még a magyar nyelvet is jól beszélő török állampolgárok is csatlakoznak. Az identitástudat építésében és megőrzésében sokat jelentenek azok a magyar történelmi ősök, akikhez vissza lehet nyúlni, hiszen példaértékű életúttal szolgálnak. Különösen jó, hogy ha a történelmi személyek valamilyen formában kötődnek Isztambulhoz vagy Törökországhoz. Éppen ezért a Főkonzulátus és az IMI különösen nagy hangsúlyt fektet az isztambuli magyar örökség ápolására. Minden március 15-én megkoszorúzzák az 1848-49-es forradalom és szabadságharc menekültjeinek sírjait a Feriköy protestáns temetőben. Április 8-a környékén szentmisével tisztelegnek II. Rákóczi Ferenc előtt a Szent Benoît-templomban, ahol a fejedelem első nyughelye volt, és természetesen a Piroskáról szóló előadások, megemlékezések vagy éppen kiállítás szervezésre is egyre több és nagyobb figyelmet fordítanak.

Az isztambuli római katolikusok központjának számító Páduai Szent Antal-templom Szent Ferenc kápolnájában 2016. decembere óta havi egy alkalommal van rendszeresen magyar nyelvű szentmise, amelyet a csángó származású Anton atya celebrál. Lassan már az is hagyománynak számít, hogy a januári magyar misén megemlékeznek Árpád-házi Piroskáról is, bár január 18-án a római katolikusok nem rá emlékeznek, hanem az ókeresztény időszakban Rómában élt és vértanúhalált halt Szent Piroskára (Priska). A görög katolikusok szentként tisztelik Árpád-házi Szent Piroska személyét, akinek az ünnepe augusztus 13-án van.

Idén, 2018-ban van a Pantokrátor-monostor alapításának 900. évfordulója. Fodor Gábor, az Intézet igazgatója célul tűzte ki Piroska hagyatékának minél szélesebb körben való megismertetését, ezért nagy hangsúlyt fektet különböző megemlékezések szervezésére. Éppen ennek okán tartottak január 25-én egy kiállításmegnyitóval egybekötött előadást a Pantokrátor templom-együttesről az IMI-ben. Kerim Altuğ török régész tartott rövid ismertetőt a középkori épületegyüttesről, majd a látogatók megcsodálhatták a kortárs magyar mozaikművészet kiváló alkotásait. A most megnyílt kiállítás egyfajta hidat képez a középkori egyházi és a modern világi mozaikkészítés között, hiszen Karkiss Tímea az alkotási folyamat során a klasszikus középkori egyházi mozaikkészítési technikákhoz nyúl vissza. A kiállítás egyébként március 9-ig tekinthető meg az intézetben.

Mint Isztambulban élő magyar, szerettem volta minél többet megtudni az Árpád-házi királylányunkról. Szelíd, finom, de határozott és bölcs asszony képe formálódik ki előttem, aki mindvégig megőrizte gyökereit és a Kárpát-medencéből hozott hagyományait. Hűségesen és kitartóan szerette férjét, a legnehezebb pillanatokban is mellette volt. Így érte őt a halál is férje oldalán, a harctéren. Élete és munkássága olyan erkölcsi értékeket hordoz magában, amelyek időtlenek.

Orosházi Bernadett

 

2018-02-18

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

1 %

 

 

 

 

 

 

 

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks