Márián és Józsefen keresztül a bensőségesség felé

Clairvaux-i Szent Bernát tanítása szerint

Az Úr Isten háromszorosan szólítja meg a hívőt a Szentírás szavában (a szentmise igeliturgiájában), a kereszt és az Eucharisztiát jelentő kenyér formájában.[1] Az Úr háromféle hívása elé napról napra oda kell állnunk. Egyetlen napnak sem szabad eltelnie Isten szava nélkül, anélkül, hogy keresztet vetnénk ezzel az imával: „Imádunk Téged Urunk, Jézus, és áldunk Téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot” – és egyetlen napnak sem szabad eltelnie szentmise nélkül. Ha nem tudunk naponta szentmisére menni, lelkileg kell áldoznunk. A 12. században, akkoriban, amikor Bernát élt, szintén nem tudtak az emberek naponta találkozni Istennel, de lélekben megtörtént az áldozás, vagyis a szeretetteljes egyesülés Istennel.

Mindig az Úr az, aki hív. Mindig Jézus Krisztus az, akár Isten örökérvényű igéjeként, akár keresztként, vagy a kenyérben rejlő Eucharisztiaként. Mindig az Úr, az Isten szólít. És mindig az ember a megszólított, újra meg újra megszólítják. Az írás, a Biblia igéje szentségként közvetíti az Urat, a templomban pedig az egyes hívek az Igében szereplő „vőlegénnyel” kelnek egybe. Ez az egyé válás Krisztussal az igében, a keresztben és a kenyérben olyan egyesülés, mint amilyen a menyasszony és a vőlegény között jön létre. Ebben az esetben a hívő a lelki menyasszony és Krisztus a vőlegény. Ez a kép Szent Bernát valamennyi művén végigvonul.[2]

Az út a kereszt mentén vezet. Ahhoz, hogy felkelhessünk, és a mennybe mehessünk, Krisztussal együtt nekünk is el kell szenvednünk a keresztre feszítést. Csak azt a Jézus Krisztust ismerhetjük fel, aki a kereszten függött, csak a keresztre feszített ismerhető meg teljes valójában. Akkor függünk Krisztus keresztjén, amikor beismerjük bűnösségünket. Mindenki Jézus keresztjére szegezett, aki becsületesen, őszintén és mindenre kiterjedően végzi gyónását anélkül, hogy bármit elhallgatna. Amikor beismerjük bűnösségünket és hívő lelkünk teljes átadásával kérjük az Úr könyörületét, Krisztus keresztjén függünk. És a hívő tudja – mondja Bernát – hogy a kereszt az Úr szeretete. Nem keményfáról van szó, ami zavar, leigáz és megsemmisít minket, hanem szelíd és gyengéd szeretetről. Ezért látjuk gyakran Szent Bernátot úgy ábrázolni, amint a kereszt alatt áll, és Jézus Krisztus a keresztről átöleli őt. Ez a krisztusi ölelés mély misztikus tapasztalata.[3]

Így tehát a kereszt nem ijesztésül szolgál, nem a szenvedés vagy a mártírium eszköze csupán, hanem a szeretet jele. A Megfeszített kitárja a karját, átöleli és karjába veszi azt, aki kész megosztani vele keresztjét. A hívő ember tehát tudja, hogy a kereszt Krisztus szeretete, és az Úr Jézus, akit az Oltáriszentségben befogadunk, a hívő ember szívében mindennap a szeretet keresztjén függ. Ilyen mélyrehatóan látja ezt Szent Bernát. Ha a kétségbeesés veszélye fenyeget bennünket, akkor állandóan őt kell emlékezetünkbe idéznünk, rá kell gondolnunk, aki érettünk függ szívünkben a szeretet keresztjén.

Tehát nincs is talán szükség arra, hogy a keresztet felidézzük, hanem az a fontos, hogy szívünkben keressük a keresztet, ott van, megfeszítve az Úr. Tehát hogy behunyjuk a szemünket, és magunkba tekintve így szóljunk: „Uram, bennem, az én szívemben függsz a szeretet keresztjén.” Mindig valahol a templomban keressük a keresztet, egy falon vagy lehetőleg a Golgotán. Bennünk magunkban kell azonban keresnünk a keresztet, mint egészen személyes, létező valóságot. Ha a Megfeszítettet úgy jelenítjük meg, mint aki bennünk függ a kereszten, ha úgy látjuk őt lelki szemeink előtt, mint aki bennem függ a szeretet keresztjén, akkor – mondja Bernát –, akkor válik édesapánkká és édesanyánkká, akkor ajándékozza majd nekünk minden jóságát, szeretetét, gyengédségét és biztonságát. Minden szükségben a könyörületes Atya elé tárhatjuk szegény orcánkat.[4] A lelki életben a bonyolultság a legveszélyesebb. Minden nagyon bonyolult lesz, ha száz szempontot kell teljesíteni, és csak akkor érhetünk célt. Egyetlen kérdés létezik csak, a szívünk, személyiségünk lényege, bensőnk. Ott, szívünkben, személyiségünk lényegében, bensőnkben függ Jézus a szeretet keresztjén, hiszen tudjuk, hogy mi feszítettük keresztre bűneinkkel, hibáinkkal, gyengeségeinkkel, mulasztásainkkal. A mi akaratunkból függ a kereszten. Nem a zsidók feszítették hajdan keresztre, hanem mi. Mi vagyunk a bűnösök, hiszen értünk tette. Ott függ tehát szívünkben a szeretet keresztjén; és ha úgy fedezzük fel, mint a bennünk élő Urat, ha a megfeszítettet jelenvalóvá tesszük, akkor válik édesapánkká és édesanyánkká. Akkor újra és újra könyörületes Atyánk elé tárhatjuk szegény orcánkat.

Mária segítségével jutunk el odáig. Máriánál ismét rátalálhatunk a kinyilatkoztatásra. Csodaszép formában fejezi ezt ki Szent Bernát: „Ubi Maria, ibi cor Dei – Ahol Mária van, ott lakozik Isten szíve is.” És valóban így van; a szerzetes és apát, Máriában, az Istenanyában fedezi fel Isten szerető lelkét.[5] Hogyan fejezhetnénk ki jobban a szánalmat és a könyörületességet, mondja, mint egy anya szeretetével. Hiszen a könyörületesség annyit jelent, hogy a szegénynek ajándékozzuk a szívünket, és az ínségben lévőnek szeretetünket. És így mutatkozik meg az irgalmasság Mária szeretetében, az anya gyengédségében, a jó Isten irgalmasságában. Maga az Istenanya az, aki leleplezi és nyilvánvalóvá teszi az isteni szeretet eme nagy titkát. Ezért szerepel Mária Szent Bernát írásaiban mint az egyik legvalóságosabb személy. Clairvaux-i Bernát így ír: „Az emberré válás titka Máriával történik, mégpedig úgy, hogy a Szentháromság együttműködik a Szűzzel.”[6] Isten nem akar semmit egyedül, önmagában tenni, hanem az ember részvételét is megkívánja. Szereti bevonni az embert szent terveibe. Mindent megtehetne nélkülünk, nincsen ránk szüksége, de nem akar egyedül cselekedni, az embert teljesen be akarja vonni, hogy ezáltal az ember az ő hatása alá kerülhessen. „Nemcsak az Úr, az isteni Fiú, Jézus Krisztus van Máriával, akit emberi testével ruházott fel – mondja Bernát – hanem vele van a Szentlélek is, akitől Fiát foganta, de az Úr, az Atya is Máriával van, aki Jézust nemzette, és akit Mária magába fogadott.” Az Úr is teljesen Máriával van. Máriával együtt cselekszik a három isteni személy.[7]

Milyen az én személyes kapcsolatom Istennel, az Atyával, ha a Miatyánkot imádkozom, vagy ha azt mondom „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet”, vagy „Igen, Atyám, legyen meg a Te akaratod” – ahogyan Jézus tevékenysége kezdetén tette? Milyen a kapcsolatom a Fiúval, Jézus Krisztussal, bátyánkkal, aki hús-vér emberré lett, azzal a Fiúval, aki az igében, a kereszten és a kenyérben jelenik meg? Milyen a kapcsolatom a Szentlélekkel, a segítség és a szeretet Lelkével, aki igazságos és megbocsátja bűneinket, az alkotó szellemmel, aki megújítja a Föld arculatát? Az Atya Máriával van, mondja Bernát, az Atya Fia Mária fiává válik. A Fiú Máriával van, egyrészt megnyitja az anyaméhet a maga számára, másrészt megtartja édesanyja szüzességét, hogy megőrizze benne az emberré vált istenség csodálatos titkát, és a Szentlélek is Máriával van, aki az Atyával és a Fiúval együtt szenteli meg Mária méhét.[8]

Felismerjük ezt a mélyreható látásmódot? A teológia misztikus nyelvén ezt úgy hívjuk, hogy az Isten lakást vesz bennünk. Gyakran olyan könnyelműen kimondjuk ezt. A keresztség és a bérmálás révén azonban Isten bennünk lakozik. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek elérkezik hozzánk és szállást vesz bennünk. Mária ez a ház, Mária ez a lakás a háromszemélyű Isten számára. Ahogyan a Szentlélek az Atyával és a Fiúval együtt megszentelte Mária méhét, úgy szenteli meg a mi szívünket, lelkünket, egész bensőnket a háromszemélyű egy Isten jelenléte. Clairvaux-i Bernát szerint belülről kifelé irányuló változás történik. Tehát nem külső átalakulás, mint ahogyan manapság gyakran megtörténik az egyházban és az életünkben, nem „arculatváltás”, amikor kívülről egy kissé megváltozik valami, és ezáltal valamennyire mások leszünk, hanem belülről kifelé irányuló változásról van szó. A Szentháromság fejlődik ki bennünk, és belülről kifelé változtat meg bennünk valamit, éspedig úgy, hogy Isten gyermekeivé tesz bennünket. A legnagyobb csoda, ami létezik az, hogy belőlünk, gyenge emberekből Isten gyermeke válik, Isten fiai és leányai leszünk, akik tegezhetik az Atyát, Fiút és Szentlelket, és akik egyre jobban beépülnek isteni életébe.

A Szentháromságnak Máriára és Mária révén gyakorolt hatását Bernát azzal indokolja, hogy Isten megerősíti az összhangot az akaratban: mit kell tennem, hogy eggyé váljak Istennel, a Szentháromsággal, aki bennem lakozik? Az akarat összehangolása! Az igazság összehangolódása. Minél inkább ráhangolódom Istenre, annál igazabb, annál több leszek. Minél inkább hallgatok Istenre, minél inkább engedelmeskedem neki, annál igazabb vagyok. Csak az növekszik az igazságban, aki egészen ráhangolódik Istenre. Egy akaratban az Atyával, egy akaratban a Fiúval és egy akaratban a Szentlélekkel. Isten akar valamit, és amit ő akar, azt akarom én is: „Legyen meg a Te akaratod.” És olyan nagyszerű ez a ráhangolódás, hogy Jézus így szól színre lépése hajnalán: „Igen Atyám, legyen meg a Te akaratod.” Mária pedig küldetése kezdetén ezt mondja Gábriel arkangyalnak: „Legyen nekem a Te szavaid szerint.” Isten és Mária akaratának egybeolvadása, az akarat eggyé válása ez.

Ha megkérdezzük Szent Bernátot, hol tanulhatunk meg „igent mondani”, akkor a következő választ adja: édesanyjától tanulja meg a gyermek. Neki jó édesanyja volt, Aleth, de korán meghalt. Fiát azonban ránevelte arra, hogy mondjon igent Isten akaratára. De ezenkívül világos nemet is kell mondani a gonoszra és a bűnre. „Ha beszélsz, az igen legyen igen és nem a nem, minden egyéb a gonosztól származik.” Édesanyánk mellett tanuljuk meg azonban, hogyan működjünk együtt Isten akaratával és hogyan alkalmazkodjunk hozzá. Ebben rejlik a gyermekkori, ifjúkori nevelés, a pedagógia. Miután emberré lett, Jézusnak is éppen így kellett megtanulnia, hogy „igent mondjon”, és így növekedett korban és bölcsességben.

Ha eggyé válunk a szándékban, akkor egy leszünk a szeretetben is, mivel a szeretet akarat, a remény akarat és a hit akarat. Ezt Aquinói Szent Tamás teológiájában később így fejti ki: „Az emberi akaraterő a hit, a remény és s szeretet.” Csak akkor érjük el a célt, ha úgy cselekszünk, hogy a jóakaratot szem előtt tartjuk. Ekkor mondja Bernát: „Az Úr és Mária akarata között olyan összhang volt, hogy az Úr nemcsak Mária akaratát, hanem testét is egyesíthette a magáéval.”[9] Abban a pillanatban, amikor az ember beleegyezik Isten szent tervébe, Isten nemcsak akaratát, hanem testét is felhasználja. Ezt látjuk a szűzként, illetve cölibátusban élő embereknél.

Szent Bernát – nem tudom, el lehet-e ezt képzelni – összesen 343 kolostort alapított. Nem mindegyiket ő építtette, de valamennyinek a létrejöttében szerepe volt. Ha azt vesszük, hogy minden kolostorban 30–40 szerzetes élt, néhány kolostor még nagyobb is volt, kiszámolhatjuk, hogy körülbelül mekkora befolyást gyakorolt a szerzetesi közösségekre. Ehhez jött még korának pápáira gyakorolt hatása – III. Jenő pápa a tanítványa volt –, valamint befolyása korának uralkodóira. A német császár vállán vitte be a speyeri székesegyházba, hogy Bernát prédikáljon. Igazán ritka, hogy valaki egy császár vállát használja szószéknek. Ma már ez nem fordul elő. Látjuk, mi minden volt lehetséges a 12. században. Ő olyan sugárzó személyiség volt, hogy az anyák elrejtették gyermekeiket, hogy ne mehessenek kolostorba. Néhányan közülük úgy vélekedtek, hogy a halál előtt legjobb, ha az ember felkeresi a Clairvaux-i kolostort, mert ha még egyszer láthatja Szent Bernátot, akkor már nyugodtan meghalhat.

Ha mindezt végiggondoljuk, rájövünk, milyen erős személyiség volt, és micsoda kisugárzással rendelkezett. Bernhard Kaul, Hauterive apátja szép könyvet írt a szentek kisugárzásáról, és természetesen Szent Bernátot is megemlíti.[10] Honnan eredt ez a kisugárzás? Onnan, hogy egyet akart az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel. Ebben az összhangban, amelyet beleegyezésnek is nevezhetünk, Isten ennek az embernek nemcsak akaratát, más talentumait és képességeit tudta felhasználni, hanem a testét is. Így használta őt Isten, és így adta át emberek ezreinek személyét, egész személyiségét egy egész évszázadon, a 12. századon át.

Hasonlóan történt ez Máriával is. Meggyőződésében és akaratában annyira egy volt Istennel, hogy akaratát és testét tekintve egyaránt elkötelezte magát mellette, és eggyé vált vele. A saját természetéből és a Szűz természetéből alkotta meg Isten Krisztust, vagy inkább azt mondhatnánk, hogy Jézus mindkettőjük fia volt, a mennyei Atyáé és Szűz Máriáé. Ez egy csodálatos titok.[11]

Rejtély marad számunkra Isten szent terve, amelynek során emberek megmentése érdekében Krisztust emberré tette. Itt fontos fejezet kezdődik, éspedig az, ami Máriával és Szent Józseffel kapcsolatban Szent Bernát számára annyira jelentős: a rejtettség! Ma a nyilvánosságban, különösképpen a tömegeknek szóló médiában az a tendencia uralkodik, hogy mindent fel kell tárni, kíméletlenül leleplezni és nyilvánosságra hozni. Semmit sem szabad eltitkolni, nem létezhetnek rejtélyes dolgok. Mindent teljes mértékben ki kell deríteni és nyilvánossá tenni. Ez azonban nem lehetséges. A legmélyebb, a legbensőbb, a lényeg mindig rejtve marad az emberi szem és értelem előtt.

„A szenvedésben, a keresztben minden ember mély titok” – mondja Szent II. János Pál pápa.[12] Erre Clairvaux-i Bernát is rájött. Sok mindent felismerhetünk: Istent a kereszten, Istent a kenyérben, az Oltáriszentségben, Istent Szűz Mária méhében, de teljes mélységében nem tudjuk feltárni ezt a titkot. Titok marad, misztérium, felfoghatatlan az ember számára. Éppen így marad rejtély számunkra Isten szent terve, amelynek során Krisztust emberré tette az emberek megmentése érdekében. Bernát ezt mondja: „Még az égi angyaloknak sem volt tudomásuk ennek a tervnek a végkifejletéről. Egyedül Gábriel arkangyal kapott megbízatást, hogy megvigye a hírt. Csak ő tudta, hogy mikor, hol, milyen módon és különösen azt, hogy melyik szűznek, nevezetesen a názáreti Máriának kell beteljesítenie ezt a szent isteni tervet. Bernát szereti itt az arcanumot[13] (titkos gyógyszer – a ford.), azaz a rejtettséget hangsúlyozni. Ezen a területen érezhetünk, gyaníthatunk és megragadhatunk valamit. Nem szolgáltathatjuk ki hitbéli és lelki tapasztalatainkat a nyilvánosságnak, amely semmit sem ért belőle. Clairvaux-i Bernát arról beszél, hogy Gábriel arkangyal titokban érkezik Mária szobácskájába. Ennek a kis galileai helységnek az apró szobájában megy végbe az emberré válás hatalmas csodája. Az emberré válás teljes folyamata „hétpecsétes titok a Magasságbeli árnyékában”[14]. Ő árnyékról beszél, hiszen arról van szó, hogy „a Magasságbeli ereje fog téged beárnyékozni”[15]. Nem a nyilvánosság előtt történik tehát, minden szemnek és fülnek kiszolgáltatva, hanem rejtve, a Magasságbeli árnyékában. Ahogy Bernát kifejezi, az emberré válás Máriában nyeri el végső szakaszát. Ő a pecséttel megjelölt forrás, a megváltás megpecsételt kútja, a zárt Édenkert.[16]

Isten szereti lepecsételni és megőrizni azt, ami az övé. Egy kerubot állít lángpallossal a Paradicsom elé, hogy az ember ne érintse meg még egyszer elbizakodottan a tudás és az élet fáját. A titok rejtve marad az ember értelme előtt. Miért? Azért, hogy ez a titokzatos dolog növekedjék, virágozzék és megérjen bennünk. Az asszonyok és az anyák tudják, milyen az, amikor egy gyermek kilenc hónapig érlelődik és növekszik. Rejtetten történik. A lényeg rejtve marad. A kisgyermek is rejtekben növekszik kilenc hónapon keresztül az anyában, és ezt sem szabad megzavarnia az emberi értelemnek és beavatkozásnak. Máriában tehát Jézus Krisztus titkát látjuk az anyaméhben lepecsételve, amely zárt kert, pecséttel megjelölt forrás és hétpecsétes titok. Mivel az Atya, a Fiú és a Szentlélek legszentebb hármas egysége egyedül Szűz Máriában és vele együtt képes munkálkodni, csakis ő az, aki mindent felismerhet és megtapasztalhat. Mária fogja leleplezni a titkot.[17] Vele tudatja Isten és neki nyilatkoztatja ki szent titkának végkifejletét. Előtte lebbenti fel Isten a titkot elfedő fátylat. Ahogyan a Szentlélek Máriát megtermékenyítette, ugyanúgy fedte el és rejtette el Jézust, az isteni erőt és isteni bölcsességet.[18] Milyen szépen fejezi ezt ki Szent Bernát: „Csak vele, a mi Urunkkal, Jézus Krisztussal és Máriával tudatta.” Még Gábor arkangyal sem értesült arról, „hogyan” fogantatott Jézus. Csak azért küldték, hogy hírt adjon a szűzi fogantatásról, nem azért, hogy véghezvigye. Egyedül Jézus, aki Isten ereje és bölcsessége, tehette meg, hogy értesíti Máriát a szűzi fogantatás „módjáról”, mert Isten ezt lehetővé tette.[19] Csak Mária rendelkezik ezzel a lelki tapasztalattal, mert csak ő részesült benne. Éppen ezért engednünk kell, hogy Mária újra és újra bevezessen minket Isten nagy titkába.[20] Ő ismeri a döntést, ő járatos a hitéletben. Mária tisztában van vele, hogyan hat Isten benne magában a Lélekre.

Máriával Isten már a kezdet kezdetén közölte az égi titkokat. Így csak Mária tudta feltárni az isteni titkoknak ezt az igazságát, az evangéliumbeli jó hírt. Valószínűleg elmesélte Lukácsnak, különben Lukács nem számolhatott volna be evangéliumában olyan szépen Jézus gyermekkoráról. Mária bizonyára Jánosnak is teljes egészében feltárta a titkot, különben János nem tudott volna olyan csodálatosan beszámolni evangéliumában Kánáról és arról, kik álltak a kereszt alatt. Mária, akit Isten valamennyi rejtett titokba bevezetett, tájékoztatta az evangélistákat is, az apostolokat is. Minket is bevezethet az isteni titokba. Most már valószínűleg értjük, miért fontos annyira a ciszterci rend számára minden, ami Máriához kapcsolódik. Mert utat kell találnunk a rejtett isteni titokhoz, Jézus Krisztus segítségével, aki Szűz Mária által emberré lett, utat kell találnunk Máriához, az egyetlen emberhez, aki ebbe a rejtett isteni titokba beavatást nyert. Ő, a beavatott oszthatja meg velünk az ünnepélyes isteni titkot.[21]

Kicsoda tehát Mária? Bernát szerint „egy személyben szűz, jegyes és édesanya. Jegyes az Igében, amely Jézus Krisztus, édesanya a fiában, és titokzatos módon szűz maradt, mert a Szentlélek termékenyítette meg és nem József”[22]. Az „Atya Igéje számára viszont a Szentháromság sátra és Isten lakhelye is”, ahogyan Clairvaux-i Bernát kifejezetten hangsúlyozza.[23] Máriát, mint Isten lakhelyét – gondoljunk csak az Apokalipszisre, János jövendölésére – ezenkívül Salamon tizenegy lábú aranyozott trónszékéhez is hasonlíthatjuk, amelyhez, mint az Úr égi trónjához, bizalommal járulhatunk. Mária Istent, az Atyát, testvérré változtatta Jézus Krisztusban. Testvérként és Megváltóként ajándékozta nekünk.[24] Így kéri az Urat és esedezik hozzá a szolgákért, és Fiához a fiakért. Mária Isten anyja, az egek királynője, a remény letéteményese? Nála, az úrnőnél (domina) – gyakran így nevezi Máriát Bernát – lelnek megbocsátást a bűnösök, kegyelmet az igazak és örömöt a szent angyalok.[25]

Nézzük meg most Szent József alakját. Szent II. János Pál már 1990-ben Szent Józsefnek szentelt egy írást „Custos Redemptoris” (A megváltó őrzője) címmel. Clairvaux-i Bernát ezt mondja: „A ránk, emberekre vonatkozó megszentelő, illetve megmentő terveit Isten mindenekelőtt az ördög szeme elől akarta elrejteni.” Itt is megjelenik a homály. Bármit, amit Isten cselekszik, el kell rejteni a gonosz ellenség elől, és elkerülni, hogy az ördög tudomást szerezzen róla. Mert a gonosz ellenség Isten művét szét akarja rombolni, és mivel Istent nem tudja elpusztítani, minket és az egyházat akarja tönkretenni. Ezért akarta Isten a ránk, emberekre vonatkozó megszentelő, illetve megmentő terveit elsősorban az ördög elől elrejteni. „A sátán először az asszonyt kísértette meg, mondja Bernát, azután az ő segítségével győzte le a férfit. Éppen így kellett most egy szűznek rászednie az ördögöt, hogy azután Jézus nyílt, férfias küzdelemben térdre kényszerítse. Így győzedelmeskedik a megtestesült bölcsesség az okos gonoszság fölött.”[26]

József, Mária jegyese először úgy dönt, hogy teljes titokban elválik szerelmesétől. Miért akar elmenni? Mert nem akarja érinteni Máriában az isteni titkot, mert nem akar behatolni ebbe az isteni tervbe. Ezért dönt úgy, hogy titokban elbocsátja Máriát. Nem akar kapcsolatba kerülni ezzel a titokkal. Egyszerű emberként Józsefet kétségkívül megriasztotta a Szentlélek gyermekére vonatkozó hatalmas titok újszerűsége. Megijedt ettől a csodától, és a Máriában rejlő nagy titoktól, és ezért akarta titokban elbocsátani. József mély tiszteletet érzett a nagy titok iránt, amelynek nem tudott a mélyére hatolni. Ahogyan Jézus is valószínűleg hallotta Pétertől: „Menj el tőlem Uram, bűnös vagyok”, Bernát szerint József is ezt gondolta: „Menj el tőlem Mária, bűnös vagyok, benned valami hatalmas, csodálatos dolog van készülőben”, és ahogy a kafarnaumi százados mondja: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj”[27]. De miután az angyal közli Józseffel, hogy vegye magához Máriát a gyermekével, József megőrzi a titkot. Ugyancsak ő az, aki megtartja Jézus emberré válásának titkát, és megóvja attól, hogy Heródes elfogja, és ő az, aki az anyával és gyermekével Egyiptomba menekül, így védve meg őket a gonosztól.

Amikor az angyal megmondja neki, hogy vegye magához a gyermeket és anyját, akkor már tudja: „Isten azt akarja, hogy tudomásomra jusson az égi titok.” Így ismeri meg József az isteni tervet, így válik beavatottá. Eszköz és egyedüli, feltétlenül megbízható segítőtárs lesz az isteni terv földi megvalósításában. József részese, beavatottja lesz az isteni titoknak, és ő is megismeri Isten terveit.[28] Mégis Szent József a nagy, félreismert, sőt ismeretlen szent. Pedig akárcsak Mária, ő is bevezethet bennünket az isteni titokba. Mint Szent Bernát pontosan felismerte, József tud leginkább bevezetni minket a benső világba, ahogy Szent Teréz Jézusról állította. József lelkületét tekintve az Úr második Dávidnak tekintette őt.[29] Ezért tudta biztonsággal rábízni a mindennél mélyebb és mindennél szentebb szívbéli titkot.

Isten bátran és bizalommal hagyja Józsefre szívbéli titkát, Szűz Máriát és isteni Fiát. És mi? Mi ne hagyatkozzunk rá, az egész egyház védőszentjére hittel és bizalommal? Neki, mint második Dávidnak nyilatkoztatta ki Isten a bölcsesség és titok olyan rejtett útjait, amelyeket a világ egyetlen fejedelme sem ismert. Amit az Ószövetség sok királya és prófétája látni akart, amit az ószövetségi próféták megjósoltak, és amit megvilágítottak, amit hallani akartak és nem hallottak, azt József mind megtudta.[30] Szabad volt a gyermek Jézust néznie és hallania, kezében és vállán hordoznia, mondja Szent Bernát. El kellene egyszer képzelnünk Szent Józsefet a gyermek Jézussal a vállán. Nemcsak néznie és hallgatnia volt szabad a gyermeket, mint Bernát mondja, hanem átölelni és megcsókolni, táplálni, járni tanítani, és megóvni. Pontosan ezt az átkarolást, átölelést, csókot, Szent Józsefnek ezt a gyermek Jézushoz fűződő gyengéd kapcsolatát kell megfontolnunk, mert ilyen gyengéden viszonyul hozzánk is. Ahogyan gyermekét óvta és szerette, úgy szereti az egyházat is. Ahogyan hajdan az Úr megesküdött Dávid királynak; „törzsed hajtását fogom trónodra ültetni”, úgy teljesült be ez az igazság Máriában és Józsefben. Akkor valósult meg ez az eskü, ez az ígéret akkor vált valóra.

Így tudtam bemutatni Szűz Máriának és Szent Józsefnek az alakján keresztül, hogy Szent Bernátot és minket milyen mélységig képesek bevezetni az Atya, a Fiú és a Szentlélek titkokkal teli, gyengéd, csodálatos szeretetébe. Így talán tudatosabban fordulunk Mária és Szent József felé, akik bevezethetnek minket a benső világba. Olyan emberek ők, akik tudják, hogy a szellemi élet elsőbbséget élvez. Mindig a benső világot, a benső életet helyezték az első helyre, és csak utána következhetett a külső tevékenység.

Bernhard Vosicky OCist
Fordította: Jávorné Szőts Magdolna

 

A szerző a heiligenkreuzi Hittudományi Főiskola ciszter szerzetes tanára. 1950-ben, Bécsben született. A bécsi egyetemen tanult, 1972-ben lépett a ciszter rendbe. Felsőbb tanulmányokat folytatott a római Sant’Anselmon. 1975-ben Boldog VI. Pál pápa szentelte pappá. 1985-ben doktorált Rómában. A heiligenkreuzi kolostori templom plébánosa, alperjel. Igen sok publikációja jelent meg. E műve eredetileg a Sancta Crux 110. számában látott napvilágot 1992-ben (11-20. lap). A szerző szíves hozzájárulásával közöljük (Mihályi Rozina nővér közreműködésével).

 

 


[1] S. BERNARDI: Opera (ed. J. Leclercq, H. Rochais Rom 1957-1976). III Sent (=Sinnsprüche) 74 (IV-2, 113, 2-4) és 115, 3. (A római számok a kötetet jelzik, az arabok a lapot és a sort.)

[2] III Sent I (VI-2, 59).

[3] III Sent 74 VI-2, 112,14) VGL. B.VOSICKY, In Liebe heilen, Heiligenkreutzer Studienreihe Bd. 5, 171-173.

[4] Ep (=Brief) 322 (VIII, 257,3-20).

[5] Ann (=Ansprache zu Maria Verkündigung) 3, 7 (V,3911).

[6] Ep 77,21 (VII, 200, 9-12).

[7] Miss (=Ansprache über Lk 1, Missus est) 3,4 (IV, 38, 5).

[8] Miss 3, 4 (IV, 38, 22-26).

[9] Miss 3, 4 (IV, 38, 15).

[10] B. KAUL , Die Strahlkraft der Heiligen, Kanisusverlag Freiburg und Konstanz l989, 59-63

[11] Miss 3.4 (IV, 38, 23-25)

[12] Apistolisches Schreiben „Salvifici doloris” Seiner Heiligkeit Papst Johannes Paul II. über den christlichen Sinn  menschlichen Leidens, vom 11. 2. 1984, Abschnitt 3.

[13] Ep 77,18 (VII, 198, 12-17).

[14] Miss 4,4 (IV, 50, 16).

[15] Lk 1, 35.

[16] Miss 3,4 (IV, 38,25).

[17] Miss 4, 4 (IV, 50, 17).

[18] Miss 4, 4 (IV, 50, 20).

[19] Miss 4,5 (IV, 50, 21).

[20] Miss 4,6 (IV, 52, 8).

[21] Miss 4,6 (IV, 52, 9).

[22] III Sent 111 (VI-2, 190, 3-6).

[23] III Sent 111 (VI-2, 190, 21).

[24] II Sent 87 (VI-2, 126-129): Ipsa Deum Patrem nobis fecit fratrem.

[25] III Sent 111 (VI-2, 190,17).

[26] Miss2, 13 (IV, 30, 14-21).

[27] Miss 2, 14 (IV, 31-20) Lk 5, 8; Mt 8,8.

[28] Miss 2, 16 (IV, 33 17-22).

[29] Miss 2, 16 (IV, 34, 2 -7).

[30] Miss 2, 16 (IV, 34, 7-10).

 

 

2018-02-07

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

 

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks