Marosvásárhelyi változások

Marosvásárhely főtere is nagyot változott a Trianon utáni években. Száz éve még Bodor Ádám zenélő kútja állt az egykori vásártéren, s az arra járóra Bem tábornok, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, majd befordulva az utcán Rákóczi Ferenc tekintett vissza.

 

     Ma ortodox katedrális áll a főtéren, előtte óriási nagyságú Avram Jancu lovagol, s a teret délről egy még inkább túlméretezett ismeretlen katona alkotása zárja.

     Az első köztéri alkotást, Bem tábornok szobrát 1880-ban leplezték le. A Vasárnapi Újság korabeli száma tudósít, hogy már 1861-ben létrehozták a városban a szoboregyesületet, mely meg is kezdte a gyűjtést. Bár több város is igényt tartott volna arra, hogy a legendás lengyel szobra odakerüljön, de a város az első honvédgyűlés elé terjesztette a kérést, ami pedig nagy lelkesedéssel fogadta a tervet, és kimondta, hogy a szobor helye Marosvásárhelyen legyen. A kiegyezés után beindult a gyűjtés, a szobor ára közadakozásból gyűlt össze. A bizottságtól Huszár Adolf kapta a megbízást a szobor megformázására.

     Huszár valóban nagyszerűen oldotta meg a feladatot. A tábornok egyenesen álló jobb lábára nehezedve áll, bal lábával egy sérült ágyúcsőre támaszkodva, mozdulatával szinte buzdítja katonáit. Jobb kezében a csatákban elmaradhatatlan látcső, míg baljában a történelmi nevezetességű lovaglóostora, amivel egymaga kergette el a kíséret nélkül hagyott ágyút elvontatni készülő ellenséget.

     Érdekesség, hogy a lovaglóostor-motívum 1936-ban újra feltűnik a magyar szobrászatban, a Szabadság téren felállatott amerikai Bandholz tábornok tartja a kezében. Ő 1919-ben a Nemzeti Múzeum értékeit elszállítani kívánó román katonák elkergetésére használta.

     A Bem-szobrot 1923-ban vették le talapzatáról, egy ideig a Kultúrpalota pincéjében őrizték, majd nyomtalanul eltűnt. Talapzatának köveit útjavításhoz használták.

     Mányoki Ádám Rákóczi festménye alapján mintázta Székely Kálmán a fejedelem mellszobrát. 1923-ban ezt is elbontották, sorsáról mit sem tudunk. Kicsinyített másolata Bernárdy György, a Kossuth-szobor állítását kezdeményező polgármester emlékét őrző, kiállító teremben látható. Egykori helye a Kossuth Lajos és Arany János utca kereszteződésében ma is üres.

     Köllő Miklós Kossuth-szobrát 1898-ban a főtér északi részén állították fel, s társaihoz hasonlóan 1923-ban vétette le a román hatóság, hogy nem sokkal utána ennek is nyoma vesszen. A gránit talapzat köveit a Marosgát alatti medrébe dobták, ahol alacsony vízálláskor ma is látható.

     A korabeli Vasárnapi Újság e szavakkal számolt be a szobor avatása előtti napokról: „A maros-vásárhelyi piacon felállítottuk a második szobrot. A Bem szobrával szemben most leplezzük le a Kossuth szép szobrát. Az 50 esztendővel előtti nagy időkből még egy emlék van a szép piactéren: egy márványlap, mely azt a házat jelöli meg (épen a Kossuth-szobor háta megett), a hol Petőfi lakott egyszer, onnan a segesvári csatára indulván.

     A Kossuth szobra, melyet most leplezünk le, a Köllő Miklós műve. Nem dicsérem, itt küldöm a fényképét, beszéljen maga helyett. Impozáns, nyugodt (Köllőnek tán a legszebb műve), s mély hatást tesz a nézőre. Hatalmas, fennkölt; merész, erős nézéséből méltóságos, nyugodt, mégis kemény állásából azt érzem, hogy kit ábrázol, egy nagy gondolat vezérének predestinálta az alkotó. A melyik napon eltávolították a szoborról a leplet, hogy lefotografálják, egy csomó kapás székely ember állingált a piacon, s mikor a napsugár jókedvében átölelte az ércalakot, a férfiak áhítattal levették süvegüket. Egy fehérbajszú öreg mély hangon így szólt az asszonyokhoz:

     – Hajtsátok meg a fejeteket s keresztet vessetek, mintha az apátokra emlékeznétek.”

     Egy emlék, ami a 48-as időket idézi, megmaradt a téren. Az előbb idézett márványlap – éppen a hajdani Kossuth-szobor háta mögött – a Görög-ház falán arra emlékezik, hogy Petőfi Sándor innen indult a segesvári csatába.

     A ház előtt álló oszlopon volt Kallós Ede Petőfi-reliefje, de ezt közvetlenül az I. világháború után ellopták. 1923-ban az oszlopot átalakították, talapzatára ismeretlen katona szobrot helyeztek. A helybéliek elkeresztelték Vaszinak, s egy reggel az új urak az új szobor nyakába kötve a következő feliratú táblát találták: „Ha futtok, itt ne hagyjatok, Vaszi!”

     Nem is hagyták. 1940-ben Avram Jancunak, az 1848–49-es román felkelés vezetőjének a szobrával együtt vitték magukkal a kivonuló román csapatok. A Bem-szobor helyén felállított Jancu-szobrot Topánfalvára vitték, s a mai napig ott áll. Csak azért, hogy Jancuból és Vasziból is még hatalmasabb szobrok ékesítsék a főteret.

     De azért mégis csak fújdogálnak új szelek, Kossuth Lajos alakja is visszatért, ha nem is a vásárhelyi főtérre. Megtalálták az eredeti gipszmintát, Sántha Csaba szobrászművész elkészítette az alkotást, és 2001 őszén ünnepélyes külsőség között felállították Gyergyócsomafalva főterén.

Csallóközi Zoltán

 

 

 

 

 

A sorozat további részei itt olvashatók:
Arad emléke Délvidéken
Fadrusz alkotásainak kálváriája
Felvidéki honvédemlékek
Visszaszáll a turul

 

 

 

 

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

1%

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks