Lestem a jeleket kitartóan
életem eseményeiben,
az örömökben és csalódásokban,
a váratlan történésekben,
de mindhiába,
számomra megfejthetetlen
véletlenek halmazának tűnt minden.
Kerestem lényedet
a végtelen csillagos égen,
a bejárhatatlan földön,
a távoli hegyekben és
a háborgó tengerekben,
az ezerszínű élővilágban,
de mindhiába,
sem a részekben, sem az egészben
nem ismertem Rád,
és teremtő kezed alkotásai
további rejtélyeket hoztak felszínre,
nem adtak magyarázatot.
Hallgattam a végtelen csendben,
hogy hallom-e hangodat,
szólsz-e hozzám
suttogva vagy mennydörögve,
de mindhiába,
minél jobban próbáltam hallani Téged,
annál jobban zárt magába
a világegyetem csöndje.
Figyeltem álmaimban,
hátha megjelensz váratlanul,
hátha tudattalanul és akaratlanul
egy látomás részese lehetek,
amelyből gondosan elrejtett titkaidat
egyszercsak megérthetem,
de mindhiába,
nem jelentél meg
hánykolódó éjszakáim ködében sem.
Okfejtéssel is próbáltam
Hozzád közelebb jutni,
rejtélyeidet megoldani,
de mindhiába,
újra és újra visszajutottam
az eldönthetetlen alapkérdésekhez,
az elfogadott, de emberi ésszel
bizonyíthatatlan feltevésekhez.
Mégis hiszek Benned,
mégis reménykedek türelmesen,
és a magam gyermekien egyszerű,
formaságoktól mentes módján
mégis imádlak,
bár nem látlak és nem hallak,
bár nem érzékellek és nem értelek,
Teremtőm, Uram, Istenem.
Fénylő csillag
egy csillagot láttam
álmomban ma éjjel
a sötét üresség
egyből megtelt fénnyel
tudtam, hogy jel volt ez
szebb és jobb jövőre
utána indultam
vezetett előre
ősrégi jóslatok
zúgtak a fejemben
bizonytalan voltam
mit is kell majd tennem
nem üstökös volt ez
lassan ment az égen
mégis futnom kellett
hogy lent utolérjem
messziről látszott már
egy-két háznak fénye
mellettük komorlott
istállók sötétje
egyszer csak megjelent
néhány fáradt pásztor
lámpásuk fényében
előtűnt egy jászol
benne pólyás kisded
gyönyörűszép gyermek
anyját-apját nézi
mást még nem ismerhet
fénylő csillag szeme
fölragyog az égre
attól mintha sokkal
fényesebben égne
ilyen csodás fényárt
ember sosem látott
bevilágítja Ő
az egész világot
2016 Karácsonyán
Fogadj be, Uram
Fogadj be, Uram,
megtörten és meggyötörten.
Fogadj be, Uram,
kábultan és erőtlenül.
Fogadj be, Uram,
szótlanul vagy dadogóan.
Fogadj be, Uram,
tervek és ábrándok nélkül.
Fogadj be, Uram,
lázasan és nagybetegen.
Fogadj be, Uram,
elhagyva és elfelejtve.
Fogadj be, Uram,
kínlódva és hittel küzdve.
Fogadj be, Uram,
egyetlen igaz nyájadba,
a megtért bűnösök közé.
Csodák
Amíg gyermek voltam, hittem a csodákban:
messzi üveghegyben, gonosz boszorkákban,
hétfejű sárkányban, repülő szőnyegben,
végtelen tengerbe elsüllyedt földekben.
Felnőtt fejjel sokkal okosabbá váltam,
igazat csak valós tényekben találtam,
a csodákban hívőn csendben nevetgéltem,
fejemet csóválva az együgyűségen.
Öreg fejjel immár csak csodákra várok,
a való világban sok jót nem találok,
s hiszek a legnagyobb, legkülönb csodákban:
az öröklétben és a feltámadásban.
Véssey Ede
Vésssey Ede költészetét itt mutatjuk be
2018-04-29
Vissza a lap tetejére ⇧
