Misszió az evangelizációért, a kultúráért és a közéletért

A harmincéves KÉSZ története

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége egyidős a modern kori magyar szuverén demokráciával. A rendszerváltás hajnalán jelentkező rendkívüli társadalmi igényre reagálva az első civil egyesületek egyikeként jött létre a jelenleg legnagyobb magyarországi ökumenikus, vallási evangelizációs civil szervezet.[1]

 

Az államszocialista rendszer töredezésének egyik fontos pillanata volt az egyesülési jogról szóló törvény napirendre tűzése. Ennek parlamenti elfogadása nyomán széles körű egyesületi és önszerveződési élet indulhatott meg hazánkban. Az 1989. évi II. törvénycikk ugyanis kimondta, hogy „mindenkinek joga van arra, hogy másokkal szervezeteket, illetőleg közösségeket hozzon létre vagy azok tevékenységében részt vegyen”.[2] Így válhatott lehetővé a korábbi történelmi korszakokban Magyarországon folyamatosan rendkívül mozgalmas polgári szerepvállalás újraindítása.

Csanád Béla[3] teológus, pap, költő, a Hittudományi Akadémia tanára kezdeményezésére 1989. január 30-án került sor Budapesten az Adalbertinumban (1118 Budapest, Előpatak u. 35.) a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége alakuló ülésére. A gondolat egy olyan szervezet megalkotása volt, mely túllépve a hitéleti kérdéseken, országosan fórumot és cselekvési teret biztosít a rendszer keresztény, nemzeti alapon történő megváltoztatásához – igaz, nem politikai és nem pártszinten, hanem a társadalomban evangelizációs munkával. Ehhez kereste a megfelelő partnereket a már akkor működő Független Jogászfórum, a Keresztény Orvosok Szövetsége és a Keresztény Pedagógusok Szövetsége tagjai között. A szervezési munka háttereként külön fontossággal bírt az 1988 óta a Magyar Katolikus Püspöki Kar által támogatott Szent Adalbert Evangelizációs Központ, amelynek célja az volt, hogy a nemzet és az ország megújításában a kereszténység, a katolikus egyház is szerepet tudjon vállalni a lelkiség, a szellem és a kultúra megújításával.[4] Így Csanád Béla meghívását az új szervezet létrehozására Dankó László kalocsai érsek mellett összesen hatvanhárom magánszemély fogadta el, akik alapvetően az Adalbertinum Evangelizációs Központ szellemi holdudvarához tartoztak.[5] Az alakuló ülés tisztázta az egyesület szerepét, az alapszabály vitás kérdéseit, majd egyhangúlag Csanád Bélát választotta a szervezet elnökének, Dobszay László népzenekutató-karnagyot alelnöknek és Dékány Endre irodalomtörténész-könyvtárost titkárnak. Dankó László érsek a szervezet fővédnöke lett. A tagság szempontjából az alapítók fontosnak és hangsúlyozandónak tartották a keresztény jelző kiterjesztő (ökumenikus) használatát, míg a „jogi kötődés” szempontjából az alapító okiratban rögzítésre került, hogy az egyesület a katolikus egyház keretén belül kíván működni.[6] A szervezeti struktúra szakmai munkacsoportok (12 főig) és munkaközösségek (12 fő felett) felállítását irányozta elő, melyek vezetői egyben az egyesület elnökségének tagjaivá váltak. Az alakuló ülésen a következő munkacsoportok létrehozására került sor: Szent Ágoston liturgikus munkacsoport[7] Ullmann Péter vezetésével, Bálint Sándor néprajzi munkacsoport Erdélyi Zsuzsanna vezetésével, Szent Lukács egyházművészeti munkacsoport Rácz Gábor vezetésével, Irodalmi és művészeti munkacsoport Kelényi István és Tóth Sándor társvezetésével, Családi közösségek munkacsoportja Garai András vezetésével, Lapkiadók és rendezvényi munkacsoport Szeghalmi Elemér és Somos Miklós társvezetésével, Programozó-informatikai munkacsoport Aszalós János vezetésével, Jogász munkacsoport Jávor Béla vezetésével, Biblikus munkacsoport Tarjányi Béla vezetésével. Az alapítók lehetővé tették a későbbiekben további munkacsoportok és -közösségek életre hívását, amelyek vezetői automatikusan az elnökség tagjaivá váltak.[8] A szervezet legfőbb szerve azonban a közgyűlés volt, amely az ügyintézésre elnökséget és képviselőket (elnök, elnökhelyettes, titkár) választott. Az elnökség létszámát – a munkaközösségek számától függetlenül – 21 főben maximálta az alapszabály. Tevékenységét az egyesület minden tagja társadalmi munkában, bárminemű díjazás nélkül végezte.[9]

Szintén az alakuló ülés határozott a Jel címet viselő spirituális és kulturális folyóirat, valamint az Aranyág gyermekújság elindításáról az egyesület égisze alatt. Csanád Béla és az alapítók törekvése az volt, hogy „olyan katolikus szemléletű, tudományos és művészeti folyóirat” kerüljön az egyesület keretében kiadásra, „amely e nagy világ-káoszban, minden tekintetben törekszik a tiszta, egyenes út meg- és felmutatására, a szellem, az egymással hangot kereső és találó szellemiségek pluralizmusának jegyében”.[10] Mind a Jel, mind az Aranyág teljes egészében az előfizetők díjaiból, valamint a lapalapító és a pártolók felajánlásaiból kezdte meg működését, a költségek miatt kéthavi formában. A gyorsan kedveltté váló lapok – a pénzügyi nehézségek ellenére – hamarosan 3000, illetve 5000 példányban jelentek meg.

Csanád Béla kezdeményezése nem volt előzmények nélküli. Már korábban is kísérletet tett „valamiféle lelkipásztori szolgáltató intézmény létrehozására. Akkor nem sikerült, de amint lehetővé vált, a maga köré gyűjtött munkatársakkal – nem egyházi, hanem társadalmi szervezetként – megalapította a KÉSZ-t”.[11] Az egyesület a kezdetektől evangelizációs szervezetként határozta meg önmagát, vagyis olyan egyesületként, mely elsősorban a katolikus egyház célkitűzéseit teszi magáévá és ennek szellemében kívánja áthatni a megújulás felé tartó, az államszocialista elnyomás és kényszer alól felszabaduló magyar társadalmat az Evangélium örömhírével. Ugyanis „semmilyen reform, sem gazdasági, sem politikai változás nem lehet igazán eredményes az ember benső, lelkiségi – erkölcsi és kulturális – átalakulása nélkül, még kevésbé hit nélkül” – fogalmazott Csanád Béla.[12] Mindeközben fontos önmeghatározássá vált az értelmiség definíciója is, hiszen az elnyomatás, elhallgattatás és sanyargatás évtizedei után vissza kellett adni az önbecsülést, a tartást és a polgári szellemiséget e társadalmi csoportnak. „Nagy gondot szeretnénk fordítani arra, hogy az elmúlt évtizedekben tönkretett és kétségbevont, de ma is időszerű és lényeges fogalmakat tisztázzuk és a krisztusi értékrend megbecsülését helyreállítsuk” – írta az alapító.[13] Mindennek során az egyesület létrehozói nem a diplomák száma, nem a betöltött feladatok és funkciók mentén határozták meg a klasszikus célcsoportot. Sokkal inkább gondolták: „értelmiségi az, aki e sajátos életformát, az igényes benső, szellemi-lelki életet magáénak vallja, annak megfelelő öntudattal és küldetéstudattal rendelkezik, hitével tisztában van, és azt közösségi, társadalmi szinten is meg akarja élni.”[14] Ennek megfelelően fogalmazódott meg az egyesület célkitűzése is a társadalom irányában: a keresztény, vagyis „krisztusi” megoldási lehetőségeket felmutatni mindazok felé, akik útmutatást és támaszt keresnek az élet meghatározó területein, melyek a hagyományos hitéleti kereteken, az egyházközség vagy a gyülekezet határain túlmutatnak. Mindennek során fontosnak tartották az ökumené szellemét, a kereszténység és a magyarság megújítását a diktatúra évtizedei után. A közéleti aktivitás, a kultúrateremtés, a teremtett világ megőrzésének és építésének parancsa az evangéliumban gyökerezik. Így nem meglepő, hogy a keresztény írókból, költőkből, művészekből és tudósokból álló tagság „a kereszténység társadalmi és kulturális szerepének és feladatainak feltárását, keresztény állásfoglalások kialakítását és dokumentálását”, valamint „a keresztény evangelizációs küldetés tudatos elkötelezettségű vállalását” tűzte ki célul a tudomány, a művészet, az irodalom és az élet egyéb területein.[15]

Ennek szellemében a Jel első lapszámában Paskai László bíboros, esztergomi érsek, az „ország spirituálisa” igyekezett ráirányítani a figyelmet a keresztény megújulás legidőszerűbb pontjaira. Majd II. János Pál pápa gondolatait közölte a lap a világi keresztények hivatásáról és ezt követően számos keresztény gondolkodó, köztük Makovecz Imre, Gál Ferenc, Melocco Miklós, Dümmerth Dezső vagy Vidor Miklós fejtette ki nézeteit arról, hogy „mit is ér a keresztény és magyar ember”. Az első lapszámtól és valójában működése megkezdésétől a KÉSZ központi kérdésnek tekintette az egyházi iskolák ügyét, így rendszeresen visszatérő vitatémát jelentettek a KÉSZ keretében működő Katolikus Szülők Iskolaügyi Munkaközösségének javaslatai és felvetései. E kérdés alkotta a szervezet 1989 novemberi közgyűlésének fő kérdését is, majd komoly vitairatok és végül politikai követeléskatalógusok jelentek meg a Jel hasábjain is, melyeket eljuttattak a kulturális kormányzathoz.[16] Hasonlóan jelentős közéleti szerepvállalásnak tekinthető a KÉSZ Orvosegészségügyi és mentálhigiénés, valamint Jogi munkacsoportjának többszörös kiállása a rendszerváltás éveiben zajló abortuszvitában és az orvosok lelkiismereti szabadságjogának kiterjesztése mellett. Mindkét ügy előre vetítette a szervezet későbbi működésének alapvetően fontos elemeit: az egyértelmű közéleti nyilatkozatok megfogalmazását a társadalom tájékoztatása érdekében, valamint a szakmai körök megszólítását konferencia-rendezvények segítségével. Az utóbbi témakörhöz kapcsolódóan rendezték meg 1990 májusában Az élet védelmében című konferenciasorozatot és az Élet napja rendezvényt június 1-jén.[17] A konferencia hosszú évtizedek után először tette lehetővé, hogy abortuszkérdésben a keresztény felfogás kellő súllyal és megvilágításban kerülhessen megvitatásra. A munkacsoport a kezdetektől támogatta az Ichtys Alapítvány munkáját, melyet Várszegi Asztrik, Kocsis Elemér, Harmati Béla püspökök és Schöner Alfréd főrabbi hoztak létre a katolikus, a református és az evangélikus egyház, valamint az izraelita hitközség képviseletében. A cél az egyházi és felekezeti karitatív és egészségügyi intézmények rekonstrukciójának elősegítése, a mentálhigiénés rehabilitáció támogatása, a magyar lakosság egészségügyi állapotának programokkal való támogatása volt.[18]

A közéleti kérdések terén a helyi csoportok véleménye is rendszeresen megjelent. A szervezet az első perctől engedélyezte, sőt szorgalmazta is a budapesti munkaközösségek létrejötte mellett vidéki helyi csoportok alakulását. A főváros-központúság ellenére a KÉSZ lángja gyorsan terjedt, és a komoly érdeklődésre tekintettel kijelenthető, hogy sikeres volt a vidéki értelmiségiek megszólítása. Ez különösen ott gyümölcsözött, ahol a helyi írástudók mellett a lelkivezető is felkarolta a szervezet elindulását. Így Kalocsa és Miskolc után alakult meg 1989. október 16-án a KÉSZ szegedi csoportja Zombori István és Benyik György vezetésével, mely komoly közéleti szerepvállalást tanúsított és követelte az egyházak teljes függetlenségének megteremtését, az állami beavatkozás megszüntetését az egyházi vezető tisztségeknél, valamint a meghurcolt és igazságtalanul elítélt egyháziak teljes rehabilitálását.[19] E kérdések egyértelműen találkoztak a társadalmi igényekkel. Ezért hasonlóan fontos kérdéseket tematizált 1990. január 28-i megalakulásától, majd 1992 májusi újraalakulásától kezdve a KÉSZ győri helyi csoportja is. E csoport Lanczendorfer Erzsébet vezetésével nemcsak a jótékonysági esteket honosította meg a KÉSZ életében, de az országjáró kerekasztalok gondolata is a győri csoporttól indult el, valamint Pápai Lajos győri megyéspüspök a szervezet egyik lelki vezetőjévé vált. A későbbiek során egymás után alakultak a helyi csoportok, így Debrecen után 1990 tavaszán Makón (Tóth Ferenc elnökségével), majd Baján (Tarján Levente és Kővágó József szervezésében) jött létre KÉSZ-csoport, ezt követően pedig az első főváros környéki csoport alakult meg Budakalászon (Mirk István vezetésével).

Ennek ellenére a szervezet működése az első időszakban Budapestre és ezen belül is az Adalbertinum irodalmi, művészeti, kulturális eseményeire koncentrált. E körben felolvasóestek, szobrász- és festőművészeti kiállítások, versestek, népdal-előadások, valamint hitéleti és tudományos előadások kerültek megrendezésre. Felsorolni is lehetetlen vállalkozás, de érdemes megemlítenünk az első időszakból Jelenits István, Maróth Miklós, Barsi Balázs, Hámori József, Czigány György, Koch Sándor, Dékány Endre, Erdélyi Zsuzsanna, Nemeskürty István, P. Szabó Ferenc SJ előadásait. A szervezet rögtön megalakulását követően vendégül látta Paul Cordes érseket, a Világiak Pápai Tanácsának elnökhelyettesét. A Szent Ágoston liturgikus mozgalom szervezésében rendszeresek voltak az egyesület közös ünnepi szentmiséi, többször az Egyetemi templom falai között, melyeken Dankó László érsek, mint a szervezet fővédnöke visszatérő főcelebráns volt. A hitéleti programok körébe 1990 tavaszától illeszkedett be az egyesület fővédőszentjének, Szent Adalbert püspök és vértanúnak az emléknapja, majd a későbbiekben ünnepi szentmisékre került sor Szent Ágoston, az értelmiség védőszentje ünnepén is.

A szervezet működéséről rendszeresen beszámolt az Új Ember cikkeiben, az egyes munkacsoportok programjai, felhívásai, a Jel és az Aranyág előfizetési lehetősége az első időszakban a lapban is megjelentek, különösen, mivel a Jel szerzői, a KÉSZ tagjai komoly átfedéseket mutattak az Új Ember szerzőgárdájával is.

A szervezet első éveit néhány komoly polémia, a közéleti szerepvállalás nyomán heves csatározás kísérte. Így fontos kérdéssé vált a rendszerváltás éveiben és az első demokratikus választások kapcsán a szervezet politikai ügyekben való állásfoglalásának kérdése, melyet az egyesület vezetősége mindvégig a keresztény közéleti és értelmiségi szerepvállalás fontos részeként értelmezett: „A közösség életében való részvétel alapvető keresztény kötelesség. Mindenkinek személyes kötelessége, hogy közvetlen környezetében feladatot vállaljon. S mindenkinek élnie kell az adottságainak megfelelő társadalmi-politikai részvétel lehetőségeivel!” – fogalmazott a szervezet állásfoglalása. „Mi keresztények a pártokat nem nevük szerint és a képviselőjelölteket nem egyszerűen pártjuk szerint értékeljük. Azokat támogatjuk, akik keresztény elveinkkel leginkább egyetértenek. Úgy gondoljuk, hogy ők a legalkalmasabbak a társadalom szolgálatára. Mindenekelőtt a társadalmi igazságosság képviseletét várjuk tőlük. Ez egyfelől a rászorultak képviseletét jelenti. Másfelől az igazságosság megköveteli minden csoport, egyebek között a keresztények megfelelő érdekképviseletét – például az oktatásügy, vagy a tömegkommunikáció terén” – szorgalmazta a választásokat megelőzően a KÉSZ és további szervezetek, így a Katolikus Ifjúsági Mozgalom, a Keresztény Értelmiségi Műhely (Pécs), a Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság, a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület közös programnyilatkozata a választások előtt.[20] Majd az első önkormányzati választásokra készülve a szervezet komoly lehetőséget látott a helyi csoportok megalakulásában. Ezt arra kívánta felhasználni, hogy „a KÉSZ is – tagjainak jelölése által – részt vegyen városaink és községeink vezetőségében”.[21] Ehhez konkrét elvárásokat is megfogalmazott a szervezet: „Elsősorban azokat kell képviselethez juttatni, akiket az előbbi rendszer mellőzött. Pontosan tudta, kik azok, akik tartásuk, lelkiismereti felelősségérzetük miatt nem voltak kívánatosak a látszatönkormányzatokba – tanácsokba – való beválasztásra. (...) Keresztény háttérsegítséggel indulókkal szemben az alábbi követelményeket kell állítani. Politikailag legyenek tiszta múltúak. A megtévedtek, a pálfordulásra kényszerültek ne itt vezekeljenek. Erkölcsileg legyenek fedhetetlenek. A morális liberalizmus és relativizmus időszakában – részünkről – csak a tételes erkölcsöt valló és azt élő embereket szabad delegálni, akik hosszabb ideje a helyi közösségben és közösség előtt éltek.”[22]

Folyamatosan napirenden tartott kérdések kapcsán igyekezett a szervezet áttörni a „közömbösség, részvétlenség és irigység” falát. Mindezt valós civil szervezetként és a krisztusi evangelizáció jegyében kívánta megtenni, ugyanis „a KÉSZ kétévi fennállása alatt semmilyen állami segítséget nem kapott – egyesektől a keresztény, másoktól az értelmiségi jelző miatt”. De nem sikerült a szervezet integrációja az egyházi struktúrákba sem, mivel „a hivatalos egyházi vezetőség részéről sem kaptunk számottevő támogatást” – konstatálta Csanád Béla.[23] Ennek ellenére a szervezet taglétszáma és csoportjainak száma folyamatosan növekedett. Még 1990-ben létrejött a Templomvédő és -szépítő munkacsoport. 1991-től működött az egyesület keretében a Környezetvédelmi munkacsoport, valamint ekkor jött létre a Gyermekvédelmi és családszociális munkacsoport is. 1992-től külön Down-munkaközösség működött Heinrich Lenzen kölni professzor védnöksége mellett, hogy támogatást és segítséget nyújtsanak a Down-szindrómával született gyermekek nevelésében. Szintén fontos mérföldkő volt a humán tagozat létrehozása a szervezet keretein belül, amely a bölcsész és bölcseleti érdeklődésű tagokat kívánta munkacsoportokat átívelő módon összefogni, hogy megvalósulhasson a „közös keresztény értékek ápolása, a szaktudományos kutatás keresztény világnézeti szempontokkal való gazdagítása és a szaktudományi eredmények beépítése a keresztény világnézetbe”.[24]

Az építkezés jegyében a KÉSZ igyekezett más szervezetekkel is együttműködést kiépíteni, így már 1990-ben szövetséget kötött a Magyar Kertészek Egyesületével az egyházi emlékek védelme, díszítése, felújítása érdekében.[25] Érdekes kísérletet jelentett a rendszerváltás körülményei közepette egy sajátos gyermekmozgalom felkarolása is: „Hogy örömünk teljes legyen” elnevezéssel támogatta és propagálta a KÉSZ a Kétsopronyból (Krizsán Ágnes, Kovács Ágnes, Laurinyec Szilvia által) indított mozgalmat, mely közös, egységes cselekvésre buzdította a hittanos gyerekeket, mindenekelőtt imádsággal, istentiszteletekkel, rajz- és más pályázatokkal és közös cselekvéssel szerette volna érvényre juttatni a gyermekek kéréseit.[26] 1991-től partneri viszonyba lépett a KALOT Népfőiskolai Mozgalommal és közös alapítványt hoztak létre a keresztény sajtó támogatására.[27] Ebből is látható volt az értelmiséget foglalkoztató, meghatározó kérdések napirendre vételének igénye a szervezet keretében.

Ebben a folyamatban indította el a KÉSZ az 1990-es önkormányzati választásokat követően politikai-társadalmi kerekasztal-sorozatát, melynek első témája a keresztény ember kötelességei voltak a politikai-társadalmi életben. Ehhez kapcsolódóan fontos kérdéssé avanzsált a kereszténység és liberalizmus viszonyának tisztázása KÉSZ-kerekasztalok segítségével, Mindszenty József hercegprímás vagy Horthy Miklós kormányzó történelmi szerepének felmutatása hamvaiknak újratemetése kapcsán, a modern gazdasági viszonyok és a keresztény szolidaritás kérdése, illetve II. János Pál pápa magyarországi látogatásának előkészítése és az abba való bekapcsolódás. Hasonlóan határozott volt a fellépés a szervezet részéről Tőkés László nagyváradi református püspök mellett, akit a súlyos sajtótámadások fizikai atrocitásoknak is kitettek. A KÉSZ tiszteletbeli tagjává választotta a püspököt „a közös európai keresztény humanizmus” és „minden embert megillető szabadságjogok” melletti kiállásáért, valamint „ökumenikus munkájáért”. A tiszteletbeli tagság elnyerését komoly feltételhez kötötte az alapszabály, így hangsúlyozta, hogy csak azok lehetnek, akik a magyar keresztény értelmiség felemelésében vagy a szövetség támogatásában munkájukkal, szellemi és anyagi segítségükkel kiemelkedő érdemeket szereztek. Az első tiszteletbeli tagok a szervezet közgyűlése révén Ákos Géza, a Szent István Társulat igazgatója, Magyar Ferenc, az Új Ember főszerkesztője, Rajeczky Benjamin zenetudós, Muzslay István jezsuita professzor, a leuven-i Collegium Hungaricum igazgatója, Prokop Péter festőművész (Róma), Bisztyó József professzor (Kanada), Békés Gellért professzor (Róma) és Szőke János szalézi szerzetes, az Európában élő magyar emigráció püspöki vikáriusa voltak.[28]

A KÉSZ életében meghatározó döntésnek bizonyult, hogy 1991 őszén a szervezet elindította országos kongresszusainak sorozatát. „A kor és a társadalom, amelyben élünk, Istentől egyre távolabb áll. Ugyanakkor az evangélium Isten kegyelméből nyert küldetésre kötelez minket, hogy életünkkel, munkánkkal, személyes példaadásunkkal áthassuk a társadalom egészét” – fogalmazott a kongresszus állásfoglalása. A kongresszus kiállt a szolidaritás, a perszonalitás vezérelve mellett, a keresztény értékek megvalósításáért az oktatásügyben, az egészségpolitikában és a szociális tevékenységben. Napirendjén a fenti kérdéseken túl továbbra is az értelmiség útkeresése állt. A KÉSZ első országos kongresszusára 1991. október 18. és 20. között került sor Antall József miniszterelnök fővédnöksége és Dankó László érsek, Surján László és Andrásfalvy Bertalan miniszterek díszelnöksége alatt. A kongresszuson részt vett Angelo Acerbi pápai nuncius és Seregély István a püspöki konferencia elnöke. A kongresszust köszöntötte II. János Pál pápa Angelo Sodano bíboros államtitkár táviratával, valamint megnyitó beszédet Antall József mondott. A felszólalók között volt Jávor Béla, Bolberitz Pál, Jávor András, Neumark Tamás, Mikófalvy Lajos, Surján László, Szutrély Péter, Somos Pál, Andrásfalvy Bertalan, Kálmán Attila, Mirk István. A konferencia zárszavát Balsai István igazságügy-miniszter, a KÉSZ egyik alapító tagja tartotta.[29]

Az első kongresszus adott lendületet a szervezetnek, hogy a következő időszakban az evangelizációra koncentrálva felemelje szavát „az igazi keresztény, európai kultúra, közös örökségünk és felelősségünk megmentésére, ápolására és továbbadására”, melyet veszélyeztet nemcsak a tömegkultúra rohamos terjedése, de egyben a „szabadidő-vallások” megjelenése is, „melyek a történelmi egyházak híveit veszik célba engedményes erkölcsi tanításaikkal, gnózisba hajló tanaikkal”.[30] Ennek jegyében a szervezet 1992-ben kifogásolta, hogy a Magyar Rádió és a Magyar Televízió műsorstruktúrájában hátrányos helyzetbe hozták a vallási műsorokat, valamint nehezményezte Gombár Csaba és Hankiss Elemér elnökök eljárását és követelte leváltásukat, kifogásolva Göncz Árpád köztársasági elnök beavatkozását a média-vitába. Szintén súlyosan sértőnek minősítette a KÉSZ az 1992-ben elfogadott „magzatvédelmi törvényt”, mely valójában a művi vetélés fenntartását szolgálta Magyarországon. Mindeme jelentős közéleti témák ellenére az egyik legfontosabb kérdéssé a magukat keresztény felekezeteknek mutató szinkretista szekták, valamint a Magyarországon is rohamosan terjedő new age-mozgalom elleni küzdelem vált a szervezet életében.[31] A kérdéskör nemcsak a Jel hasábjain vált meghatározóvá, többek között visszatérő írások, így Horváth Ciprián OSB révén, de számos kerekasztal és előadás keretében is foglalkoztak a KÉSZ szakértői és meghívott vendégei a témával. Sőt a szervezet második kongresszusán is napirendre került a kérdés.

A KÉSZ II. Országos Kongresszusát 1993. november 26–28. között tartották Budapesten, fő témája az egyház és politika viszonya, a kereszténység és a közélet volt. Az alaphangot ez alkalommal is Csanád Béla egyértelmű állásfoglalása adta: „A keresztény ember tekintetét az evilági léten túlmutató transzcendenciára függeszti, hisz tudatában van annak, hogy földi élete nem több átmenetnél – az örök élet világába. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jelen gondjait és a társadalom kérdéseit megkerülné és arra nem lenne válasza. Ily módon létezik keresztény politizálás is és a kongresszus arra vállalkozik, hogy ennek határait, kritériumait és követelményeit meghatározza mind az elmúlt évtizedekre, mind a közeli évekre vonatkozóan; jeleit és hiányát, olykor tévedéseit felismerje és megmutassa.”[32] Ebben a fontos kérdéskörben is Antall József miniszterelnök vállalta a kongresszus fővédnökségét, aki azonban egészségi állapota okán már nem tudott személyesen megjelenni, így levélben köszöntötte a résztvevőket. A felszólalók között volt Angelo Acerbi érsek, Nemeskürty István, Jáki Szaniszló OSB, Kálmán Attila, Molnár Tamás, Keresztesné Várhelyi Ilona vagy Latorcai János. A kongresszus keretében került átadásra a KÉSZ által alapított Szent Adalbert-díj is. Az emlékérmet a szervezet 1992-ben hozta létre és azoknak a tudósoknak, művészeknek és közéleti személyiségeknek kívánta adományozni, akik a kereszténység és a magyarság érdekében kimagaslóan értékes művet alkottak vagy méltó tevékenységet folytattak. Az első díjazott, akinek 1992. november 1-jén, ünnepélyes keretek között az Adalbertinumban adták át az emlékérmet Jáki Szaniszló Templeton-díjas professzor volt.[33] A kongresszuson átadott második kitüntetést Tempfli József nagyváradi püspök vehette át.[34]

A kongresszus és a közéleti szerepvállalás jelentősége, a keresztény politizálás lehetősége újabb kerekasztal-vitasorozat elindítását hozta: 1994 januárjától minden hónap első péntekén az Adalbertinumban a szentmisét követően a kongresszus előadóinak vezetésével indult vita a kereszténység és közélet témájáról.[35] A résztvevők között volt Bolberitz Pál, Makovecz Imre, Kálmán Attila államtitkár, Nemeskürty István, Jeszenszky Géza külügyminiszter, Molnár Tamás politológus, Szabó Iván, Csépe Béla, Csoóri Sándor, Fekete György, Dümmerth Dezső, Mádl Ferenc, Raksányi Gellért és sokan mások, míg a témakör nemcsak a szűken vett közéletiséggel foglalkozott, de fokozatosan kiterjedt a magyarság történelmére és az európai integrációra is. A cél nem más volt, mint amit a szervezet a létrejötte óta szorgalmazott, mégpedig „a közéletiségre való nevelés”, „a közéleti felelősség iránt való közömbösség feloldása”.[36] A másik fontos kezdeményezés a „család évének” meghirdetése volt 1994-re, csatlakozva az ENSZ javaslatához és II. János Pál pápa iránymutatásához. Ez ugyanis lehetőséget biztosított, hogy a pápa és vele a KÉSZ „újra és újra kifejtse a katolikus keresztény tanítást a házassággal, a családdal, az élettel kapcsolatban”.[37] Ebben az ünnepi évben közös imaalkalmak mellett hitbuzgalmi előadások, családi ünnepek és lelkigyakorlatok, valamint a Szentírás családi olvasása is helyet kaptak.[38] Sőt mindeme közösségépítés jegyében a KÉSZ országos zarándoklatot hirdetett Lorettóba (1994. szeptember 9–13.) a szentély 700. évfordulóján, valamint elindította a Jel Kiadónál a Keresztény Lelkiség Kiskönyvtára sorozatot.

A lelkiségi ügyek, illetve a szekta-kérdés ugyanakkor nem terelték el a szervezet vezetésének figyelmét a soron következő országgyűlési választásokról. Komoly és hosszú felhívással fordult a szervezet tagságához, melyben rámutatott a választásokon való részvétel fontosságára: „Itt az lesz, amit most többen akarunk. Mindenekelőtt tehát, akarjunk dönteni! Ne mondjuk, hogy nem érdekel a politika, hogy úri huncutság, mert csak akkor lesz az, ha hagyjuk, hogy huncutok csinálják! Menjünk el választani!”[39] Ezt követően komoly kritériumrendszerben jelölte ki a támogatható jelöltek körét, melyben fontos szerepet kapott a jelölt elkötelezettsége, hogy feladatát „Istentől kapott megbízásnak tekinti”, hogy a haza sorsát állítja saját érdekei elé, hogy támogatja a keresztény családpolitikát és oktatásügyet, illetve akik „hívő, tisztességes és rátermett emberek”. A nem várt választási eredmény és a Horn Gyula vezetésével felálló szocialista-liberális kormányzat következtében a KÉSZ még inkább aktív szerepet kívánt vállalni. Csanád Béla már 1994 nyarán szorgalmazta a helyi csoportok és a KÉSZ tagjai számára az Egy szebb és jobb magyar világért mozgalom és kezdeményezés támogatását, annak érdekében, hogy „a keresztény és nemzeti pártokkal, egyesületekkel és közösségekkel vagy magánosokkal” egységbe tömörülve előtérbe tudja állítani „a helyi vagy országos tekintéllyel rendelkező vezetőket”. A súlyos helyzetből való kilábalást csak az ő irányításukkal tudta elképzelni. Ehhez megfelelő módszernek javasolta Csanád Béla a budapesti központi értelmiségi kerekasztal vitáinak vidéken történő folytatását.[40]

A szervezet erejét mutatja, hogy 1995-ben már 39 helyi csoporttal és kilenc budapesti munkaközösséggel, ezzel mintegy háromezer bejegyzett taggal rendelkezett. Ahogy Csanád Béla fogalmazott: „a spiritualitás, a kultúra, a tudomány, a művészet, a közéletiség, de a szociális gondoskodás, segítés területén, a kommunikációban és a könyvkiadásban nagyon szerény anyagi lehetőségeinken belül gazdag szellemi értéket tudtunk létrehozni.”[41] A keresztény iskolák ügyében folytatott eredményes küzdelmét mutatja, hogy Mosonmagyaróváron a KÉSZ szervezte meg az első ökumenikus iskolát, míg Baján egész iskolahálózatot működtetett a szervezet helyi csoportja révén.[42] Ugyanakkor országossá váltak a KÉSZ kerekasztalok, melyek egyik legfontosabb motorjává és szervezőjévé a győri KÉSZ-csoport vezetője, Lanczendorfer Erzsébet vált. A témakörök nemcsak az egyház jövőjével, az egyházi iskolák lehetőségeivel, az egészségügy és a kultúra kérdéseivel, vagy a demográfiai válsággal és az ifjúsággal foglalkoztak, de központi kérdéssé vált a kereszténydemokrácia jövője, a kereszténydemokrata párt és mozgalom lehetősége is. Mindezzel párhuzamosan döntés született a KÉSZ elnökségében arról is, hogy 1995-től Keresztény Szabadegyetemet működtet a szervezet, mely országos hálózatként támogatja az önképzést, az értelmiségiek továbbképzését. Az első félév előadásait a budapesti KÉSZ-központban Szent Adalbert ünnepén indította útjára Csanád Béla. Az összesen hathetes félév során 12 előadásra került sor minden meghirdetett témakörben. Az első félév témái a filozófia és teológia, a magyar irodalom és történelem, a vallási néprajz és magyarságtudomány, a keresztény társadalomtudomány és szociális kérdés, valamint a jog és politológia voltak.[43] A továbbiakban a fenti témákhoz kapcsolódott az orvos-egészségügy és a táplálkozástudomány.[44] A rendkívül élénk közösséget jól szemlélteti, hogy még szintén ebben az évben kezdetét vette a munkacsoportok feletti Jel Irodalmi és Művészeti Társaság és a Szent Adalbert Missziós Társaság is a KÉSZ kebelében, melyek havi rendezvényeikkel elsősorban a kulturális életben kívánták megszólítani a keresztény művészeket, illetve növelni a spiritualitás, a tanúságtétel, a misszió és evangelizáció erejét a szervezeten belül.

A szervezet sikereinek okára Horváth Ciprián OSB világított rá meglehetős éleslátással: „A KÉSZ lelkisége nem pártelkötelezettségű, ezért nem alkot párt-, gazdasági, politikai programot. Minden párt tagja tartozhat a KÉSZ-hez is, ha annak szellemiségét, lelkiségét magáévá tudja tenni és azt megvalósítja egyéni, valamint társadalmi életében. (...) Belső indítói az Isten kegyelme, az egyház titka, a magyarság sorsa, a kultúra művelése és terjesztése, a kereszténység hatékony közreműködése a nevelésben, a munka igazságosságon alapuló morálja, az emberek és az egyes közösségek közötti barátság, szolidaritás ápolása.”[45] Ez a gondolat hatotta át a KÉSZ elnökségét, amikor megindította az első kísérleteket a Kárpát-medencei magyarság létkérdéseinek felkarolására is. 1996 tavaszától rendszeressé vált a külhoni magyarokkal kapcsolatos rendezvények megtartása. Az első ilyen jellegű nagyobb horderejű eseményre 1996. május 3-án került sor az Adalbertinumban, melyen Duray Miklós számolt be a határon túli magyarság élethelyzetéről és mindennapi küzdelmeiről. A kezdeményezés előzménye volt, hogy 1992-től már működött Pozsonyban a (Cseh)Szlovákiai Magyar Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, mely a magyarországi KÉSZ-hez hasonló feladatok mentén szerveződött, együttműködve a budapesti szervezettel. Elnöke Alaksza János volt. Az építkezés nyomán a Felvidéken ekkor már kilenc csoporttal volt jelen a szervezet, valamint megindult a kapcsolatfelvétel Erdéllyel is, Gyimesfelsőlokon a csángók iskolaépítési programja révén.[46]

A határon túli magyarság kérdésköre egyben beépült a KÉSZ III. Országos Kongresszusának programjába is, melyet 1996. október 18–20. között rendeztek Budapesten. A tanácskozás fő témaköre A kereszténység és a magyarság jövője volt és alapvetően három nagy szekció köré épült: a kereszténység és a magyar egyház, a magyar társadalom- és gazdaságpolitika, valamint a magyar kultúra, erkölcs és történelem. A rendezvény rendhagyó módon lehetőséget biztosított az előadásokhoz kapcsolódó korreferátumokra, reflexiókra is. Az előadók között volt többek között Zlinszky János, Salamon László, Andorka Rudolf, Pápai Lajos, Tempfli József, Ladocsi Gáspár, Hegedűs Lóránd, Nemeskürty István, Andrásfalvy Bertalan, Mádl Ferenc. A felkért korreferátumok sorában pedig megjelent Osztie Zoltán, Spányi Antal, Fabiny Tibor, Semjén Zsolt, Réthelyi Miklós, Tütő László, Tarján Levente, Lanczendorfer Erzsébet, Erdélyi Zsuzsanna.[47] A kongresszust köszöntötte II. János Pál nevében Giovanni Baptista érsek távirata. Viszont súlyos betegsége okán maga Csanád Béla elnök már nem tudott személyesen jelen lenni a rendezvényen. Az előadását kérésére Osztie Zoltán olvasta fel a jelenlévőknek. A kongresszus keretében adták át a Szent Adalbert Emlékérmeket, az 1995. évi díjat Nemeskürty István professzornak, míg az 1996. évi kitüntetést Nádasi Alfonz OSB-nek a keresztény értelmiség érdekében kifejtett áldozatos munkájukért. A kongresszushoz kapcsolódó döntések sorába tartozott, hogy a még szélesebb tömegek megszólítása érdekében az elnökség döntött a KÉSZ internetes jelenlétének megindításáról is.[48]

1996. november 25-én súlyos csapás érte a szervezetet, amikor az alapító elnök, Csanád Béla pápai prelátus, címzetes apát, kanonok, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának professzora 70. életévében visszaadta lelkét Teremtőjének. Munkatársai, tanítványai egyöntetűen állapíthatták meg, hogy „életművének Isten kegyelméből való koronája a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének megalapítása és haláláig való vezetése, felvirágoztatása volt”.[49] 1996. december 3-án Dékány Endre főtitkár értesítette az elnökséget, hogy a professzor elhalálozása okán az alapszabály értelmében átvette a szervezet irányítását és a folyamatos ügyvitel érdekében Jávor Béla alelnökkel, Szeleczky Szilárd gazdasági vezetővel, Fejes Antalné könyvelővel és Likárovics Andrea hivatalvezetővel intéző bizottságot alakított az új elnök megválasztásáig.[50] Csanád Béla temetésére 1996. december 14-én került sor a kispesti Jézus Szíve-templomban, melyet rendkívüli elnökségi ülés követett, ahol ismertették a végrendeletet. Majd komoly polémia bontakozott ki az elnökség körében, hogy teljesíthető-e Csanád Béla egyértelmű óhaja, miszerint Osztie Zoltán plébános, a Szent Ágoston Liturgikus Megújulási Mozgalom vezetője, elnökségi tag, Nádasi Alfonz OSB tanítványa és az alapító elnök bizalmasa legyen a szervezet új elnöke. A fő vitakérdés akörül bontakozott ki, hogy a civil szervezet élén állhat-e az alapító végakaratában megfogalmazott ajánlásnak megfelelően továbbra is egy egyházi személy, vagy mindenképp civil elnök irányítsa a jövőbeni KÉSZ-t. Sőt a vita mögött kitapintható volt egy komoly szemléletbeli különbség is, ami a szervezet eredeti evangelizációs és lelkiségi céljaitól eltávolodva, az addigi konzervatív irányultságot egy liberális szemlélettel és egyházfelfogással kívánta helyettesíteni.[51]

Az elhúzódó elnökjelölési procedúra, a különböző szemléletmódok ütközése, valamint a helyi csoportok közötti információáramlás és egyes hozzászólások hangneme okán egyre komolyabb szembenállás alakult ki a szervezet kebelében. Végül a rendkívüli elnökválasztó közgyűlés 1997. február 1-én 328:181 szavazataránnyal Osztie Zoltán plébánost választotta meg a szervezet második elnökének.[52] Az alapító, Csanád Béla végrendeletében megfogalmazott ajánlásnak megfelelően továbbra is egy, az egyház kebelében lévő elnök vette át a KÉSZ vezetését, aki programbeszédében hangsúlyozta az evangelizációs örökség jelentőségét, miszerint Magyarország missziós területnek tekintendő, és épp ezért a magyarságnak nagy szüksége van nemcsak az egyház szentségéből erőt merítő napszámosokra, de valódi prófétákra is.[53] Éppen ezért Osztie Zoltán a kezdetektől a szervezet liturgikus vonulatának fenntartása, az evangelizáció és a civil közéleti szerepvállalás kettősségének egyidejű folytonossága, sőt erősítése mellett érvelt. „Továbbra is elengedhetetlen a keresztény öntudat ápolása magunkban és társadalmunk velünk egy értékrendet valló rétegében, a személyes példaadáson keresztül. Időt kell fordítanunk az elmélyült imádságra, a lelki feltöltődésre, melyből a benső béke fakad, s melynek vonzereje van. (...) Hangsúlyosabbá kívánjuk tenni a közéleti szerepvállalást, mégpedig evangéliumi radikalizmussal, erős akarattal, bátor kiállással és helytállással. (...) Hivatásunk része keresztény meggyőződésünk szélesebb fórumokon (sajtó, iskolák stb.) történő megjelenítése, és a válaszadás a társadalomban fölmerülő kérdésekre. A társadalmi nyilvánosság előtt kulturáltan, hatékonyan és keresztényhez méltóan kell megjelennünk.”[54]

Ennek ellenére a folyóiratok terén 1997 tavaszán változás következett be, amikor az anyagi helyzet egyre sanyarúbb kilátásai közepette dönteni kellett az évente veszteséggel záró Aranyág katolikus gyermekújság kiadásának felfüggesztéséről. (Az újság 2000-ben ugyan egy rövid időre újraindult, azonban három év után kiadása végleg megszűnt.) A programok terén azonban nem történt törés. Tovább folytatódtak az Adalbertinum kiállításai, irodalmi rendezvényei, újabb és újabb témakörökkel bővültek a KÉSZ-kerekasztalok (alaptanterv, földkérdés, oktatás, egészségügy, egyházpolitika, a sajtó állapota, a határon túli magyarok helyzete, történelmi sorskérdések), új lendületet vett a Keresztény Szabadegyetem előadás-sorozata, folytatódtak a KÉSZ-lelkinapok, zarándoklatok és imaestek, továbbá az első perctől felkarolta az új elnökség is a határon túli magyarság ügyét, valamint egyre intenzívebbé vált a közpolitikai szerepvállalás is. Ennek egyik leglátványosabb jele volt, hogy 1997. április 3-án csütörtökön 17.55-től 20 perces film került a KÉSZ életéről és működéséről a TV1 műsorára. Majd ebbe a sorba illeszkedett az 1997. november 15-én megtartott széles körű fórum, melyen a korabeli ellenzéki pártok vezetői képviseltették magukat (KDNP, MDF, Fidesz, FKgP, MIÉP).[55] Eme egyeztetéssorozat nyomán fogalmazta meg a KÉSZ az 1998-as választások előtti nyilatkozatát, melyben „a keresztény értelmiségiek kifejezik elégedetlenségüket a jelenleg érvényesülő etikai, szociális, gazdasági értékrenddel kapcsolatban és gyökeres változást igényelnek. Olyan hiteles személyeket várnak, illetve kívánnak a parlamentbe és az önkormányzatokba juttatni, akik jellemükkel, cselekvőképességükkel bizonyították és szavatolni akarják keresztény-szociális elkötelezettségüket, akik felelősséget vállalnak minden döntésükért, akik vállalkoznak társadalmunk megbomlott erkölcs-anyagi értékrendjének helyreállítására.”[56] Mindez tükröződött a KÉSZ mindennapjaiban, mely számára a közéletiség sem jelentett mást, mint „a helyi és országos közösség ügyeivel való foglalkozást”, mégpedig a szervezet hivatásának megfelelően „keresztény-konzervatív szemlélet alapján”.[57]

1998 áprilisában nagyszabású ünnepség keretében emlékezett meg a KÉSZ az Adalbertinum alapításának 10. évfordulójáról. Az április 23-án kezdődő háromnapos rendezvény keretében emlékfát ültettek Csanád Béla professzor életművéért, sor került a KÉSZ által rendszeresített, Szent Adalbert tiszteletére tartott szentmisére, majd több előadás és népművészeti program zajlott, valamint ünnepi bálesttel hívták fel a figyelmet a magyar egységre. Az ünnepségsorozat keretében adták át az 1997. évi és 1998. évi Szent Adalbert-díjakat Gál Ferenc professzornak és Fekete Gyula írónak.[58] Az emlékév egyben lehetőséget biztosított arra is, hogy a szervezet az addig spontán módon és esetenként szervezett központi zarándoklatait – a Magyarok Nagyasszonyának közbenjárását kérve – immár rendszeresen visszatérő éves programmá emelje. A program eleinte a májusi Keresztények Segítsége Mária-ünnephez kapcsolódott: az első 1998-as zarándoklat a sümegi Sarlós Boldogasszony kegytemplomba, majd a második Mátraverebély-Szentkútra, míg a harmadik a gyulai Nádi Boldogasszony plébániatemplomba irányult.[59] A későbbi évek során az országos engesztelő zarándoklatra minden év első októberi szombatján, Mária, Magyarok Nagyasszonya ünnepéhez kapcsolódva került sor egy-egy jelentős Mária-kegyhelyre, és ebbe fokozatosan bekapcsolódtak a határon túli társszervezetek is.

A székház 1998-as évfordulóját hamarosan követte a szervezet tízéves fennállásának ünnepségsorozata. 1999. január 30-án hangverseny keretében emlékeztek meg a piarista kápolnában a KÉSZ alapításáról és Csanád Béláról. Ünnepi megemlékezést tartott Tóth Sándor újságíró, köszöntő táviratot küldött Paskai László bíboros és méltatta a szervezetet Semjén Zsolt helyettes államtitkár. Az ünnepi műsorban a kőbányai Szent László-templom kórusa és a Caritas Collectio Kamarazenekar vettek részt.[60] Az ünnepi esztendő ugyanakkor számos változást hozott a KÉSZ életében. Ennek egyik fontos eleme volt a budapesti átfogó helyi csoport (Budapesti Munkaközösségek Szakmai Kollégiuma) megalakítása, mely a korábban fővárosi központtal működő munkaközösségek ernyőszervévé kívánt válni Bolberitz Pál professzor vezetésével.[61] Az alapszabály módosításával lehetővé vált 16 éves kortól csatlakozni a szervezethez és ifjúsági tagozatot is létrehozni. Ekkor a szervezet már több mint 3500 taggal és 46 helyi csoporttal rendelkezett, valódi országos szövetséggé nőtte ki magát.[62] „A helyi csoportok szervezései igen tág horizontot írnak le, a gyakorlati segítségnyújtástól, mint pl. a gyermektáborok, illetve a jótékony célú hangversenyek, a véradás, az idős, beteg emberek mentális és anyagi segítése, a lelkigyakorlatokon, zarándoklatokon keresztül egészen az elméleti, bölcseleti előadásokig.”[63]

Így változatlan volt a lendület, mellyel a KÉSZ IV. Országos Kongresszusát rendezték meg 1999. november 26–27-én Budapesten. A rendezvény fővédnöke Orbán Viktor miniszterelnök volt, helyszíne pedig első ízben az Országgyűlés Felsőházi terme. Az 1100 éve Európa szívében című, kétnapos rendezvényen köszöntőt mondott Áder János házelnök, majd Orbán Viktor miniszterelnök megnyitó beszédét követően többek között Jelenits István, Kellermayer Miklós, Bolberitz Pál, Pokorni Zoltán, Lanczendorfer Erzsébet, Katona Kálmán, Pápai Lajos, Püspöki Nagy Péter, Maróth Miklós, Koltay Gábor, Dippold Pál, Molnárfi Tibor, Harrach Péter, Balogh János, Varga László, Jankovics Marcell, Alaksza János, Ladocsi Gáspár és Semjén Zsolt tartott előadást. Ettől az évtől kezdődően a KÉSZ mindig törekedett arra, hogy a kongresszusok értékes, a szervezet szellemisége szempontjából is jelentős előadásainak szerkesztett változatát kötetben publikálja.

A jubileumi esztendőre, az ezredfordulóra a KÉSZ helyi csoportjainak száma elérte az ötvenet és tagjainak száma meghaladta a 4500 főt.[64] Itt egyértelműen megmutatkozott Osztie Zoltán elnök programjának sikere: a vidéki kisvárosokra, a keresztény kispolgárság elkötelezett, magyar szívű és egyházhű értelmiségére építeni a szervezet erejét. „Amikor a szervezetben egymásnak feszült a liberális és konzervatív irányzat, tudtam, hogy hatékony munka csak ebben a vidéki értelmiségi körben lehet, és ez alig néhány év alatt igazolódott is. A helyi csoportok a KÉSZ valódi közössége, ez a hiteles képviselet, mely mind a mai napig az egyik kulcselem a szervezet működéséhez.”[65] Ezért is jelentett komoly erőt a KÉSZ egyes ügyek mellett való kiállása. Ilyen kérdés volt a 2001. március 24-i életvédő demonstráció a budai várban. Ezen a történelmi egyházak képviseletében Bíró László, Harmati Béla és Mészáros István püspökök, továbbá Balczó András, Eperjes Károly, valamint számos további közéleti személyiség szólalt fel a magzati élet védelme érdekében, majd a résztvevők gyertyás menetben az Országházhoz vonultak.[66] Hasonlóan jelentősnek tekinthető a 2004. december 11-én a budapesti Szabadság téren tartott nagy tömegeket megmozgató, az egyházi iskolák működését megnehezítő és alapjaiban átalakító törvénytervezet elleni demonstráció.[67]

Az evangelizációs feladat mellett továbbra is a rendezvények sokszínűsége határozta meg a szervezet életét: irodalmi szalonok, kerekasztal-beszélgetések, a helyi csoportok báljai, iskolás nyári táborok, színházi díjátadók, tudományos konferenciák, keresztény majálisok mellett imanapok, zarándoklatok és egy igen különleges műsor – Osztie Zoltán elnök és a Vagantes trió közös zenés estje. A históriás énekeket és régi ünnepi dalokat korabeli hangszereken játszó, nemzetközi hírű Vagantes trió (Kálmán Péter, Szabó István és Tóth István) Krisztus, ki Nap vagy és Világ (avagy, a magyar lélek kibontása) címmel bemutatott műsorában valójában Osztie Zoltán négy előadás-részletét illusztrálta a jól megválasztott régi dalokkal. A műsor több mint harminc helyen került bemutatásra az országban, és mindenhol a Szentháromság, a szeretetközösség fontossága, a sikeremberek kudarca, valamint a Kárpát-medencei boldogulásunk gondolatkörei mentén szerveződött. És talán ezekhez a komoly kérdésekhez is kapcsolódott a KÉSZ V. Országos Kongresszusa 2001. április 20–21. között a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A rendezvény fővédnöke ismételten Orbán Viktor miniszterelnök volt, aki előadásával meg is nyitotta a kongresszust. A Magyarország az én hazám címet viselő rendezvény ismételten illusztris előadói névsorában megtalálható volt többek között Granasztói György, Paczolay Péter, Papp Lajos, Matolcsy György, Mikola István, Tőkéczki László, Pápai Lajos, Balog Zoltán, Lanczendorfer Erzsébet, Rivasz-Tóth Gyula és sokan mások.

A szervezet ilyen jelentős megerősödése egyértelműen összefüggött Osztie Zoltán vezetési stílusával: a mindennapi munkában könyörtelen igényességgel a legapróbb részletekig részt vett, folyamatosan látogatta a helyi csoportokat, akik így tudták kihez kapcsolni a központ működését. Emellett a belső szervezetépítés egy jóval komolyabb és tudatosabb külső megjelenéssel is párosult: a szervezet vezetője rendszeresen jelen volt a médiában, számos ügyben hallatta hangját a közéleti evangelizáció posztulátumának megfelelően. „Az elnökségben pedig harmonikus együttgondolkodás valósult meg, komoly véleménykülönbségek nélkül tudtunk mindig előre haladni, de úgy, hogy legyen idő az esetleges vitákra és ezek nyomán a konszenzus kialakítására. Ennek köszönhetően megbonthatatlan egység alakult ki a vezetésben.”[68] Ebben komoly segítség volt Csorba Gábor, hosszú éveken át főtitkár a szervezetben, aki a jogi kérdések, illetve a mindennapi technikai és gazdasági ügyek, az irodavezetés ügyei kapcsán jelentett megkerülhetetlen támaszt. A központi iroda munkájában szintén hosszú évekig volt meghatározó Fejes Antalné Ambrózy Klára könyvelő, valamint Pálvölgyiné Császár Anita (Amália) és napjainkig Baranyainé Sári Judit, valamint Nardai Katalin irodavezetők. 2001 volt az az esztendő, amikor a szervezet központja elköltözött az Adalbertinumból és előbb az V. kerületi Szent Kinga Otthonban (Egyetem tér 5.), majd 2009 tavaszától jelenlegi székhelyén (1016 Aladár u. 17.) lelt új otthonra.

A szervezet fenti jellegű vezetése garanciát jelentett az alapító által megadott konzervatív jelleg mindenkori megtartására. A szekularizálódó magyar viszonyok közepette egy hagyományokon alapuló, gyökereivel és múltjával tisztában lévő közösséget jelentett, mely mindig szem előtt tartotta a nemzettudat erősítését, a helyes nemzeti önértékelést. Ennek jegyében újította fel a KÉSZ a 2002. évi országgyűlési választásokat megelőzően a már korábban is rendkívül sikeres közéleti programsorozatát, mely Lanczendorfer Erzsébet, a KÉSZ győri elnökének, országos elnökhelyettesének szervezésében bejárta az egész országot. A Milyen jövőt szeretnénk? Válaszol a polgári kormánykoalíció című kerekasztal-beszélgetéssorozat miniszterek, államtitkárok, főosztályvezetők és politológusok segítségével tárgyalta a főbb aktuális kérdéseket. Ehhez társult a szintén a KÉSZ számos értelmiségi tagja által kezdeményezett Magyarország válaszúthoz érkezett címet viselő aláírásgyűjtő és a polgári hatalomgyakorlás támogatására felhívó kampány, amely a szélsőjobboldallal riogató balliberális kampányra válaszolt. Noha a kezdeményezés nem érte el célját, a határozott szerepvállalásával és az egyre növekvő taglétszámával a KÉSZ egyértelműen megkerülhetetlen részévé vált a magyar közéletnek. Ezt támasztotta alá, hogy az egyetemista-ifjúsági korosztály bevonzását is kezdetben nagy lendülettel tudta a szervezet elindítani: Győrben, Nyíregyházán, Pécsett és Budapesten sikerült ifjúsági tagozatot kialakítani, melyek több-kevesebb sikerrel tudták megszólítani a fiatalabb értelmiségi csoportokat.[69]

A megnövekedett létszám okán szükségessé vált az alapszabály komoly felülvizsgálata is. Az alapítástól kezdődően egészen 2003. március 29-ig a KÉSZ legfőbb döntéshozó szerve a közgyűlés volt. Erre minden tag hivatalos volt, ami azonban a megnövekedett taglétszám miatt nem tudott megfelelően működni. Így 2003 tavaszán döntés született, hogy helyébe küldöttgyűlés lépjen, egy sokkal kisebb létszámú, átláthatóbb, sokkal inkább közösségként működő csoport, mely képes ellátni a szervezet legfontosabb döntéshozatalát. A változások sorában kivezetésre kerültek a munkacsoportok és -közösségek, és helyüket a helyi csoportok vették át. Az elnök munkáját egy elnökhelyettes és egy főtitkár segíti, az elnökség – rajtuk kívül – tizenkét tagúvá vált.[70] „Természetesen a küldöttek a tagság képviseletét látják el, a csoportok ugyanis maguk közül választják őket, és a küldöttgyűlésen való jelenlétük megbízatás. Az alapszabály szerint évente legalább egy küldöttgyűlést kell tartani, a gyakorlatban azonban ez nem bizonyul elegendőnek, így általában kettőt tartanak. Kiváló alkalmak ezek a tapasztalatcserére, az új csoportok beilleszkedésére, a problémák közös megoldására, és a jövőkép, a tervek együttes formálására. A küldöttgyűlés tagjai: az elnök, az elnökhelyettes és a főtitkár hivatalból tagjai, a helyi csoportok elnökei, és ha a csoport létszáma meghaladja az 50 főt, a csoport még egy küldöttet választ, és így tovább, 100 fős létszám esetén kettőt stb.”[71] Az évek során a küldöttgyűlés valódi értékközösségé vált, a küldöttválasztás stabil rendszerének köszönhetően komoly személyes kötődések jöttek létre, melyek elősegítették a szervezet életében az együttgondolkodást és a programalkotás folyamatát.

A jövőnek szóló programok tekintetében Osztie Zoltán elnökségének kezdetétől törekedett modern módszerek megvalósítására a szervezet életében. Ennek egyik eleme volt az üzleti életből ismert szervezetfejlesztés és stratégiaalkotás meghonosítása az egyre nagyobb létszámú civil egyesületben. Korábbi elnökségi egyeztetéseket követően a 2003-as kecskeméti küldöttgyűlés tárgyalta első ízben a szervezet továbbfejlődésének lehetőségét szélesebb körben. Feladatul szabták az elnökségnek egy modern szervezetirányítási koncepció kidolgozását. Az ezt követő időszakban a klasszikus SWOT-analízis keretében tárták fel a szervezet erősségeit és gyengeségeit, és fektették le az igényt, „hogy a KÉSZ-nek – küldetése hatékony betöltése érdekében – a jelenleginél tervszerűbben kell működnie”.[72] Ehhez szükséges a szervezetet érintő új kihívások felismerése, a tisztségviselők és az önkéntes munkatársak körének megújítása, a szervezeten belüli feladatok megosztása és a célok megfelelő megfogalmazása. Ezek a folyamatok vezettek el a 2006-os sárospataki küldöttgyűlés stratégiaalkotó munkájához. Ebben két kiváló szervezetépítő szakemberrel, Pál Ákossal és Matolcsy Jánossal együttműködve kerültek kijelölésre a teendők. „A KÉSZ képes új lendületet venni, még alkalmasabbá lenni küldetésének teljesítése érdekében. A szükséges társadalmi változások közepette munkálni képes a közélet és a keresztény jelenlét átalakulását” – fogalmazták meg az egyértelmű jövőképet.[73] A konkrét feladatok között megjelölésre került az ifjúság bevonása, a hatékony és versenyképes (külső és belső) kommunikáció, a még fokozottabb közéleti szerepvállalás, az új szövetségesek keresése és velük mélyreható kapcsolatok kiépítése, a szervezet további bővítése és ehhez a megfelelő szervezetépítés elindítása.

A kommunikáció terén a szervezet egyre inkább igazodott a modern médiaviszonyokhoz és rendszeressé váltak meghatározott, a KÉSZ elnöksége által rendkívüli komolyságúnak tekintett témakörökben a sajtónyilatkozatok. E sorban kiemelkedőnek tekinthetjük ebben az időszakban a Tilos Rádió 2003. december 24-i adásában elhangzott uszító és keresztényellenes megnyilatkozások elleni tiltakozást, vagy a kereskedelmi televíziókban elharapódzó, a társadalom szövetét súlyosan deformáló valóságshow-k elleni fellépést, valamint a kettős állampolgárság kérdéskörében kiadott több nyilatkozatot is. Ugyancsak ekkor jelentette meg a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Muzslay István szerkesztésében Az Egyház szociális tanítása – a KÉSZ társadalomépítő programja című kötetét is, melyet a jövő Magyarországának egyik legfontosabb alappillérének tekintett.

E lendület jegyében indult meg a KÉSZ VI. Országos Kongresszusának előkészítése, melyre Piliscsabán, 2004. október 15–16. között került sor, s melynek fővédnöke Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke volt. A szervezet ekkor ünnepelte 15 éves fennállását is. A fő téma, A kereszténység megújítja a világot gondolat köré szerveződő előadások sora átölelte a jog, a biztonság, az oktatásügy, az ökológia és a szolidaritás széles skáláját. A teljesség igénye nélkül emeljük ki, hogy Semjén Zsolt az etikus politizálásról, Farkas Péter a globális és lokális értékek konfliktusáról, Gorka Sebestyén a biztonsági kihívásokról, Rónaszéki Gábor a hátrányos helyzetűek iskolai felzárkóztatásáról, Hoffmann Rózsa a keresztény iskolákról, Lábady Tamás a keresztény értékrenden alapuló jogrendről, Juhász Judit a Magyar Katolikus Rádió küldetéséről, Pápai Lajos az egyház és a kultúra kapcsolatrendszeréről, míg Kelemen Eszter az ökológiai válság kihívásairól tartott előadást.[74]

Megkerülhetetlen jelentőségű volt az Otthon a hazában – keresztény felelősséggel a nemzetért címet viselő, nagyszabású rendezvénysorozat. Az országjáró körút 2006. január 25. és március 24. között került megrendezésre, fő célja volt bemutatni a helyi keresztény közösségek jelenlétét, erejét, tevékenységét a társadalomnak, illetve az egész nemzetet érintő témák, problémák felvetése, és keresztény válaszok megfogalmazása. Minden helyszínen más súlypontok kerültek előtérbe: a média, a helyi jelenlét, a foglalkoztatás, az uniós tagság, a vidékfejlesztés, illetve a hazaszeretet. A zárórendezvényre Budapesten került sor. A főváros mellett Kecskeméten, Békésen, Szegeden, Nyíregyházán, Sopronban és Zalaegerszegen tartották meg a Keresztény Közéleti Akadémia és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége közös figyelemfelkeltő előadásait. Az alkalmak résztvevői a két szervezet elnökein (Kránitz Mihály professzoron és Osztie Zoltánon) kívül országosan ismert közéleti személyiségek, szakemberek, és a helyi keresztény szervezetek képviselői. A zárórendezvény felszólalói Kiss-Rigó László püspök, Kránitz Mihály rektor, Lázár Kovács Ákos egyetemi tanár, Terei György történész és Zachar Péter Krisztián főiskolai tanár voltak.[75]

Mint a fentiek is mutatják, ebben az időben már rendkívül komoly szervezeti hálóval rendelkezett a KÉSZ: folyamatos volt az együttműködés és a konzultáció a Százak Tanácsával, közös programok jöttek létre a Keresztény Közéleti Akadémiával, egymás támogatására szövetkezett a szervezet a Barankovics István Alapítvánnyal, emellett kapcsolatokat épített ki többek között a Nagycsaládosok Országos Egyesületével, számos élet- és magzatvédő civil szervezettel (pl. a Pacem in Utero Egyesülettel), a Keve és a Háló szervezetekkel, a Rákóczi Szövetséggel, majd a későbbiekben a Professzorok Batthyány Körével, a Polgári Magyarországért Egyesülettel, az ÉrMe hálózattal és a KETEG képzéssel, vagy éppenséggel a Munkástanácsok Országos Szövetségével. Elvitathatatlan a KÉSZ szerepe a Civil Összefogás Fórum 2009-ben történt létrehozásában: a civil közéleti tevékenységet végző szervezet megalapításához vezető első találkozóra Budapest belvárosában, a KÉSZ ottani rendezvényhelyszíneként szolgáló Szent Kinga Otthonban került sor, ahol döntés született, hogy nagyszabású demonstráció keretében 2009 virágvasárnapján bont zászlót az összefogás. Ennek a folyamatnak fontos előzménye volt a Spirituális harc Magyarországért elnevezésű kezdeményezés. Az ennek keretében meghirdetett imalánc egyértelmű reakció volt a szervezet részéről az ún. őszödi beszédre és az azt követő politikai helyzetre Magyarországon. A KÉSZ vezetői úgy értékelték, hogy „Magyarországot jelenleg mély válság hatja át” és „a politikai szféra képtelen úrrá lenni ezen a válságon”. Az ok pedig véleményük szerint nem volt más, mint hogy „a politika nem csak azt demonstrálta, hogy erkölcsi kategóriákat utasít el, de azt is, hogy semmibe veszi a szervezett civil társadalom véleményét. Sőt igyekszik normává emelni az erkölcsi norma tagadását”. Ezért a KÉSZ húsvét második vasárnapjától, vagyis az isteni irgalmasság vasárnapjától kezdve imával és böjttel fordult Istenhez, hogy „végtelen irgalmában szabadítsa meg Magyarországot” a rendkívüli válsághelyzetből.[76] Ez a felhívás teremtett lehetőséget a hasonló szellemiségű és azonos célokért fellépő civil csoportok egyre szorosabb együttműködésére.

A mindennapi közéleti kérdések ennek megfelelően folyamatosan jelen voltak a szervezet egészének működésében. A fővárosi központi jelenlét mellett pedig, a 2004-es piliscsabai központi rendezvény után a VII. Országos Kongresszusát is a fővároson kívül tartotta a szervezet, mutatva ezzel a vidéki helyi csoportok egyre jelentősebb szerepét a KÉSZ életében, valamit igazodva a kongresszus meghatározó témaköréhez. A 2008. szeptember 12–13-án Kecskeméten, a piarista gimnáziumban megtartott kongresszus társszervezője a Barankovics István Alapítvány volt, a fő témaköre pedig a nemzet sorskérdésének tartott vidékfejlesztés és az ehhez kapcsolódó új földtörvény-javaslat, melyet kereszténydemokrata képviselők dolgoztak ki az uniós csatlakozás tapasztalatai alapján. Az előadók között volt Medgyasszay László országgyűlési képviselő, Kurucz Mihály egyetemi docens, valamint Font Sándor, a Parlament Mezőgazdasági Bizottságának elnöke. A kongresszus egyben lehetőséget biztosított arra is, hogy a KÉSZ bemutassa a frissen alapított Csanád Béla-díjat, amellyel a szervezet életében kiemelkedő teljesítményt nyújtó tagját kívánta jutalmazni. Az első díjazott Csorba Gábor mérnök, diakónus, a szervezet főtitkára lett.

A politikai környezet értékelése során a KÉSZ elnöksége a meghirdetett spirituális harcnak megfelelően úgy látta, hogy a mindennapok eseményei „az emberek tömegeiben alakított ki gátlástalanságot”, ami komoly kihívás elé állította ezekben az években a szervezetet. „Ebben a környezetben kellett képviselnünk a keresztény értékrendet, Krisztust magát. Elsősorban hűségünkkel, kiállásunkkal, hitvallásunkkal (…) védenünk kellett az erkölcsi rendet, a hitet, egyházainkat, a nemzet egészét és a közjót. Kritikával kellett illetnünk az uralkodó hatalom tetteit a médiumokban is.”[77] Ezért a szervezet egyre nagyobb szabású fellépéseket és a média révén egyre hangsúlyosabb kritikát igyekezett megfogalmazni, miközben sürgette a világnézetével azonos polgári erők összefogását.

Ennek volt fontos állomása Esztergom: 2009. szeptemberében immár 84 helyi csoport részvételével és több mint hatezer aktív tag képviseletében rendezte meg a KÉSZ fennállása 20. évfordulója alkalmából a Jövőnk: a kisemberek koalíciója című konferenciát. Az ünnepséget Erdő Péter bíboros-érsek nyitotta meg, majd előadást tartott Hoffmann Rózsa, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, országgyűlési képviselő, Bábel Balázs kalocsai-kecskeméti érsek és Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke is. Felszólalt Hámori József biológus, egyetemi tanár, R. Törley Mária szobrászművész, Kopp Mária orvos, pszichológus is. A KÉSZ tagjai, valamint a velük barátságot ápoló tudósok, művészek, politikusok szekcióbeszélgetéseken oszthatták meg egymással gondolataikat a demográfiáról és nemzetstratégiáról, a gazdasági és az erkölcsi válságról, a modern kori konzervativizmusról, a civil összefogásról a keresztény értékek védelmében, illetve a problémákra adható keresztény válaszokról. A KÉSZ történetéhez kapcsolódó számos visszaemlékezés és személyes hangvételű felszólalás után szeptember 6-án Orbán Viktor, a Fidesz elnöke tartott záróelőadást.[78] Az ünnepi év Szent Adalbert-díját Kerényi Dénes, míg a Csanád Béla-díjat Hufnágel Béla, a KÉSZ taksonyi csoportjának elnöke vehette át.

A szövetségépítés jegyében fokozta a KÉSZ a határon túli magyar területekkel való kapcsolatait is. Noha a szervezet életében – mint láttuk – a korábbiakban is adottak voltak az elcsatolt területeken civil kapcsolatok, ezek az évek során a személyi és politikai változások miatt elapadtak. Így az újabb programok és közös fellépés érdekében új kapcsolatok, új szervezetek után kellett néznie a KÉSZ elnökségének. „Kezdettől fogva szívügyünk a határon túli területek hasonló magyar közösségeivel való megismerkedés és támogató együttműködés.”[79] Az évek során a legjelentősebb kapcsolat a délvidéki Keresztény Értelmiségi Kör csoportjaival és központjával jött létre Szabó Károly elnök koordinációja segítségével. A 2010 óta együttműködési megállapodás keretében épített kapcsolatok célja az evangelizáció szolgálata mellett a magyar kultúra és hagyományok ápolása, a magyar nyelvű oktatás támogatása, ezáltal a nemzettudat erősítése. Ezzel is igyekszik segíteni a KÉSZ a határon túli magyarság szülőföldjén való boldogulását és magyarként való megmaradását.[80]

Az evangelizációs feladat során vált világossá a szervezet vezetése számára, hogy a fennálló politikai struktúrákban egyes szélsőséges erők tudatosan rájátszanak a magyarság történetének bizonyos vitakérdéseire és szinkretista tanokkal, az újpogányság elemeinek előtérbe állításával kívánják háttérbe szorítani a nemzet keresztény hagyományait. Ezért a magyar püspöki kar támogatásával indította meg a KÉSZ 2010 februárjában az összesen 107 előadásból álló rendezvénysorozatát Keresztény gyökerek és a boldog magyar élet címmel. A 17 helyszínen megszervezett előadói körút tíz előadást kínált, melyek időrendben tekintették át a magyarság kereszténységhez fűződő – régészeti leleteken, történelmi tényeken, kulturális és társadalmi jelenségeken nyugvó – elválaszthatatlan összetartozását. A rendezvény előadói voltak Vida Tivadar régész, az ELTE docense, Bollók Ádám, az MTA Régészeti Intézetének munkatársa, Tóth Endre régész, a Nemzeti Múzeum Könyvtárának igazgatója, Miskei Antal, az Esterházy Károly Főiskola docense, Barna Gábor vallástörténész, a József Attila Tudományegyetem tanszékvezető tanára, Bátor Botond pálos tartományfőnök, Hegedűs András, az esztergomi Prímási Levéltár igazgatója, Szíjártó István irodalomtörténész, egyetemi docens, valamint a Korányi Alapítvány szakértői, Gilly Gyula és Szilvácsku Zsolt.[81] A körút végeztével az elhangzott előadásokat a KÉSZ tanulmánykötetben adta közre. Az e körben, valamint ezt megelőzően végzett evangelizációs munkának is volt köszönhető, hogy 2010-ben a szervezet Szent Adalbert-díját Hegedűs András kapta. A Csanád Béla-emlékérem díjazottja pedig Tarján Levente, a KÉSZ bajai csoportjának elnöke volt.

A keresztény magyar történelem jelentős stációinak felmutatásához hasonlóan kiemelkedő evangelizációs program volt a házasság társadalmi szerepének, valamint szentségének bemutatása. A korábbi évek kormányzati időszakában drasztikusan megnőtt válási és roppant mód visszaesett születési számok ellensúlyozása érdekében a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a 2011-es évet a Család Évének nyilvánította, és ehhez igazodva a KÉSZ a legfontosabb alapértékének tekintett házasság és a család intézményének megerősítését vette célba. Ennek érdekében Nem papír, életre szóló szövetség – előadás-sorozat a házasságról címmel indította el országos rendezvénysorozatát. A programban a szentségi házasságban élők számoltak be saját tapasztalataikról, örömeikről, bánataikról, sikereikről és kudarcaikról és ezáltal „személyük által hitelesített válaszokat” adhattak „a házasság, család, szeretet, és általában az emberi kapcsolatok kérdésében”.[82] A sorozat ugyan széles közönséghez szólt, azonban elsődleges célcsoportját a középiskolák végzős diákjai jelentették. Az előadások „azt a célt szolgálják, hogy a 17–18 évesen a felnőtté válás folyamatának döntő fázisában lévő diákok sikeres családfőktől, családanyáktól kaphassanak a mindennapi élet tapasztalatain alapuló válaszokat kérdéseikre. Szeretnénk bemutatni, hogy mit is jelent a mindennapokban a házastársi kapcsolat, hogyan lesz két ember egymás iránt érzett szeretetéből, szerelméből olyan szeretetkapcsolat, amely értéket teremt úgy az egyes ember, mint a kisebb közösség, tágabb értelemben az egész nemzet számára.”[83] A Szentmihályi-Szabó Péter által koordinált program során az előadások középpontjában a forgatókönyvek szerint a diákszerelem, a párválasztás, valamint az élettársi viszony, a polgári házasság és a szentségi házasság közötti különbségek álltak. Az ország számos pontján megrendezett előadások jól dokumentálták, „hogy az ifjúság mennyire nyitott és érdeklődő e témával kapcsolatban”.[84]

2011 tavaszán, a faddi küldöttgyűlésen a korábbi tapasztalatok alapján jelentős változás történt a szervezet alapszabályában: sor került a társelnöki rendszer bevezetésére, vagyis az elnök mellé azonos jogkörrel egy társelnöki funkció felállítására. A pozícióba az az évi őszi budapesti küldöttgyűlésen Csorba Gábor korábbi főtitkárt választották meg. Ezzel kialakult az elképzelések szerint még hatékonyabban működő új vezetés a szervezetben, ahol az egyházi elnök mellett egy világi körökből érkező társelnök tudja megjeleníteni a KÉSZ egészét a nyilvánosság felé. Ugyancsak ekkor indult meg a sárospataki folyamat felülvizsgálata, amelynek keretében régiós találkozókon egyeztette az elnökség javaslatait és meglátásait a vidéki csoportokkal. „Értékeltük a »sárospataki folyamat« eredményeit, számba vettük a sikereket és a hibákat, novemberben igyekeztünk ennek alapján felvázolni a közeljövő főbb céljait, s most finomítani akarunk az elképzeléseken.”[85] A találkozók során Osztie Zoltán, a KÉSZ országos elnöke, Csorba Gábor társelnök és Galgóczy Gábor elnökhelyettes mutatták be a KÉSZ következő öt évet meghatározó stratégiájának gondolatait, melyeket Ihletett cselekvés cím alatt öntöttek formába. A programot végül a szombathelyi küldöttgyűlés fogadta el, és ez lehetőséget biztosított az alapvető pillérek megújítására. Három pillér a belső struktúrákat és feltételrendszert illető javaslatokat tartalmazott (a helyi csoportok közötti koordináció és kapcsolat, a szervezet átlagéletkorának fiatalítása, valamint a programok megvalósításához szükséges feltételek megfelelő biztosítása), míg három további pillért ezeken alapulva kívántak megvalósítani (a Kárpát-medencei egység elősegítése, a szakmai munka erősítése és a hatékony, markáns kommunikáció megvalósítása).[86]

A feladatok és az elért eredmények áttekintése során vált nyilvánvalóvá, hogy az egyik legfontosabb célkitűzés, az ifjúság megszólítása a korábbi időszakban nem mutatkozott eredményesnek. „A várt eredmények elmaradtak, kevés fiatal jelent meg a programokon, ők a »más stílusú« civil kapcsolatokat keresik. (…) Nem sikerült sem helyben, sem országos szinten megszólítani a fiatalokat, főként nem sikerült szimpátiát ébreszteni a KÉSZ iránt. (…) Nincsenek meg azok a fórumok, ahol a fiatalokkal kapcsolatot lehet építeni.”[87] Ez a felismerés vezetett el a KÉSZ Aquinói Szent Tamás Akadémia elindításának ötletéhez, mely „kérlelhetetlen igényességgel” kívánta magára vállalni a következő nemzedék kimagasló érdeklődésű fiataljainak továbbképzését. „Élményszerű ismeretszerzés révén olyan látásmódot akarunk beléjük plántálni, amelynek segítségével az értelmiségiek mindenhez közelítenek, bármivel találkozzanak is az életben. Természetesen ezzel együtt a résztvevők egy munkamódszert is elsajátítanak, melyet használni tudnak, ha egy témában el kell mélyedniük. Kialakul bennük a felelősségtudat, az elkötelezettség (sőt elszánás), a közéletiség vállalása, azaz az évek folyamán hadra fogható ifjak sokasága kerülhet ki e műhelyből” – írta Osztie Zoltán a program ismertetőjében.[88] A programban az istenkeresés és szakralitás, az egyén és közösség, a kommunikáció és a jelképek, a verseny és együttműködés, lokalitás és globalitás, valamint a történelem témakörei mentén folytattak a hallgatók elmélyült ismeretszerzést. A felkért oktatók között volt többek között Csath Magdolna közgazdász, Török Csaba teológus, Hegedűs András levéltáros-történész, Klembala Géza zenetudós, Árvay Anett kommunikációs szakember vagy Zachar Péter Krisztián történész. Ugyanakkor a program költségei és az óratervezés nehézségei okán mindösszesen két évfolyam elindítását tudta a szervezet megvalósítani. Ennek ellenére az elkötelezett munkát, a magyarságért és a társadalom felemelkedéséért végzett sokirányú tevékenységet, a haza jövőjéért való határozott fellépést a magyar állam vezetői is elismerték, így 2011-ben a KÉSZ elnöke, Osztie Zoltán plébános volt a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetés egyik díjazottja.

A KÉSZ VIII. Országos Kongresszusára Krisztusban van az igazság címmel 2011. szeptember 7–8-án az Országgyűlés Felsőházi termében került sor. A rendezvényt Kövér László, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg, majd köszöntötte előadásával Orbán Viktor miniszterelnök. Az előadók között volt Budai Gyula elszámoltatási és korrupcióellenes kormánybiztos, Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár, Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára, Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár, Szászfalvi László egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár, valamint Harrach Péter, a KDNP alelnöke. A rendezvény zárásaként Erdő Péter bíboros, prímás tartott összegző előadást.[89] A rendezvény középpontjában az igazságosság megvalósítása állt, így lehetőséget biztosított a megváltozott politikai környezetben az eddig elért eredmények áttekintésére, valamint az esetleges problémák tekintetében a megfelelő kérdésfelvetésekre. Ahogy Osztie Zoltán kiemelte: a KÉSZ ugyanis „tisztánlátással szeretné formálni a társadalmat, ezért igen fontosnak tartja a tény alapú értékelést, ami az értelmiségi lét alapja”.[90]

Ennek a szemléletmódnak és az ebből fakadó sokrétű munkának is volt köszönhető, hogy 2012. március 13-án a KÉSZ is bekerült annak a 47 társadalmi szervezetnek a körébe, amelyekkel a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium stratégiai partnerségi megállapodást írt alá. Az ünnepélyes ceremónián a kormányzat részéről Rétvári Bence, míg a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége nevében Csorba Gábor társelnök látta el a dokumentumot kézjegyével. A feladat, amelyre a szervezet meghívást kapott, eddig is része volt mindennapjainak: a kiemelkedő szakmai tapasztalattal és kimagasló tudású szakemberekkel rendelkező civil egyesület hozzá tud járulni a civil szektort érintő jogszabályok előkészítéséhez, így jobb minőségű, végrehajtható és az életviszonyoknak megfelelő jogszabályok születhetnek.[91]

Ez az új helyzet, valamint a civil szervezet kötelességtudata tette alapvető feladattá, hogy a KÉSZ mindenben megfeleljen az állami szabályozásoknak. Így 2013-ban a budafoki helyi csoport által gondozott küldöttgyűlésen került sor a szervezet újabb jelentős alapszabály-módosítására. Erre az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról és a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény rendelkezései miatt volt szükség. A módosított alapszabály szerint a KÉSZ 2014-től kezdődően két közhasznú feladatot kívánt részletesen ellátni: egyfelől a hagyományos kulturális tevékenységét, valamint ehhez kapcsolódóan a kulturális örökség megóvását, védelmét. A szervezet evangelizációs céljaink elérése érdekében még további területeket is megjelölt tevékenységéhez, így az eddigieknek megfelelően a helyi csoportokon keresztül valósul meg a szociális tevékenység és családsegítés; a tudományos tevékenység konferenciák és kerekasztalok szervezésével, a nevelés, oktatás, ismeretterjesztés legkülönbözőbb fórumai, a gyermek- és ifjúságvédelem akár táborok szervezésével, a határon túli magyarsággal kapcsolatos tevékenység és a nemzetközi kapcsolatok erősítése.[92]

Ezt a gondolatsort erősítette a KÉSZ IX. Országos Kongresszusa, mely a 2012 októberében XVI. Benedek pápa által elindított Hit Évéhez is kapcsolódva A hit nemzetmegtartó ereje címmel került megrendezésre. Ahogy Csorba Gábor fogalmazott: „azon túl, hogy tényleg élményszerű és jól körvonalazott képet kaptunk az összmagyarság helyzetéről, jó volt megtapasztalni a nemzet egységét. Ez az egység túlmutat azon a keresztényi lelki egységen, amely mindnyájunkat, hívőket összetart. Az előadások tanúskodtak ugyanis arról, hogy a jó szándékú, igazságot szomjazó magyarok is összetalálkozhatnak a helyi keresztény közösségekben, mert azok erre kellően nyitottak. Amellett, hogy erre büszkék lehetünk, kiderül újra és újra, hogy csak a Krisztus-hívők tudnak valódi és stabil egységet teremteni.”[93] Jól szemléltették ezt a 2013. november 9-én az Országgyűlés Felsőházi termében megtartott rendezvény előadásai is: Kövér László házelnök nyitóelőadását követően Ternyák Csaba egri érsek, Német László nagybecskereki püspök, Fabiny Tamás evangélikus püspök, Balog Zoltán miniszter, Majnek Antal munkácsi püspök, Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Pásztor Zoltán kassai püspöki helynök valamint Tempfli Imre stuttgarti plébános adtak körképet a Kárpát-medencei magyarság helyzetéről, vallásos életéről, örömeiről és bánatáról.[94]

Az utóbbihoz, az összmagyarság fájdalmához tartozó fontos kérdéskörnek szentelte a 2014-es esztendő megemlékezéseit a KÉSZ. Az éppen 70 évvel korábban történt tragédia, a délvidéki mészárlások feldolgozásához kínált fogódzkodót a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége és a vajdasági Keresztény Értelmiségi Kör közös háromnapos emlékútja. 2014. március 21. és 23. között azokat a településeket járták be, amelyeken az egykori magyarellenes véres események történtek, és ahol ma emlékhelyek jelölik az emberirtások helyszínét. Előbb Horgoson, Martonoson és Adorjánban koszorúztak, ahol a kísérő Forró Lajos történész volt. Majd az emlékút Újvidék, Bácsföldvár, Csúrog és Óbecse érintésével ért Bajmokra és Szabadkára, ahol Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára is beszédet mondott.[95] A közös megemlékezést és emlékutat követően a KÉSZ felkarolta a Délvidéki magyar Golgota 1944–45 című vándorkiállítást, melyet a KÉSZ és a KÉK támogatásával több magyarországi helyszínen is bemutatott a Keskenyúton Alapítvány. Továbbá szintén jelentős eredménynek tekinthető, hogy a KÉSZ javaslatára 2014-ben Matuska Márton temerini újságíró a délvidéki tényfeltáró munkásságáért Magyar Örökség-díjban részesült.[96]

A fájdalmak mellett ugyanakkor nagy öröm is volt a szervezet életében, hiszen 2014-ben volt a KÉSZ fennállásának huszonötödik évfordulója. A gödöllői kastély dísztermében május 17-én 350 egyesületi tag vehetett részt az ünnepi megemlékezésen. A jubileumi rendezvényen szentmisét celebrált Beer Miklós váci megyéspüspök, ünnepi beszédét tartott Jókai Anna írónő, Mészáros József, a Barankovics István Alapítvány kuratóriumának elnöke, valamint külön levélben köszöntötte a vendégeket Rétvári Bence államtitkár is. A rendezvényt azonban a KÉSZ tagjainak visszaemlékezései, ünnepi gondolatai határozták meg. Így szót kaptak a határon túli társszervezetek képviselői, Szabó Károly és Miskolczi József a KÉK nevében, valamint lelki vezetőjük Harmath Károly OFM, visszaemlékezett Fejes Antalné a KÉSZ-ben végzett több mint két évtizedes munkájára, valamint Tarján Levente, Hegedűs András, Izing László, Tóth Ernő, Brummer Krisztián, Lukácsi Katalin és Zachar Péter Krisztián. Az ünnep nemcsak emlékezés, hanem megerősítés és új lendület kezdete is volt. „Meg kell jelennünk a társadalom színpadán, mert a társadalomban lassan olyan mértékben szorulunk háttérbe, hogy nemcsak negatív előítéletekkel fordulnak felénk, hanem el is fordulnak tőlünk. S e mögött az is meghúzódik, hogy a magyar társadalom egyre szélesebb rétege nem ismer minket. Nem tudják, hogy kik vagyunk. S éppen ezért maradnak az előítéletek, a durva szembenállás, amelyet viszont mélyen elültettek az emberek fejében.”[97] Ebben a helyzetben „feladatunk mindenekelőtt azt felmutatni, hogy a keresztény megoldás, az emberhez méltó megoldás az élet forrása, csupa öröm, reménység, szeretet, találkozás.”[98]

Ennek a gondolatnak a jegyében indult meg a jubileum farvizén a felvidéki hálózat újjászervezése is a Pelle Tibor elnök vezette Rimaszombati Katolikus Körrel, valamint a kassai Szent Gellért Pasztorációs- és Oktató Központtal. Erdélyben a kolozsvári Szent Mihály-plébánia keretében működő civil körökkel épített kapcsolatot a KÉSZ, míg Kárpátalján a beregszászi Római Katolikus Egyházközség keretében jött létre KÉSZ-csoport Jakab Eleonóra vezetésével. Szintén folyamatos volt a CÖF keretein belül a meglévő lengyelországi civil kapcsolatok erősítése, majd sikerült a kapcsolatfelvétel a nyugat-európai magyarság egyes szervezeteivel is, így például a stuttgarti Erasmus Körrel, amely a Szent Gellért Magyar Katolikus Egyházközség keretein belül működik. A megindult sikeres kapcsolatfelvételeket 2015. február 20. és 22. között egy budapesti Kárpát-medencei tanácskozás tetőzte be, ahol a résztvevő szervezetek közös stratégiát, programokat fogalmaztak meg. A tanácskozáson a Kárpát-medence négy országából vettek részt a keresztény értelmiségi szervezetek képviselői: Délvidékről a Keresztény Értelmiségi Kör, Erdélyből a kolozsvári főesperesség, Felvidékről a kassai Szent Gellért Pasztorációs és Oktató Központ, Kárpátaljáról a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség részéről érkeztek résztvevők, Partiumból pedig Merlás Tibor atya, korábbi szatmárnémeti plébános volt jelen. Az anyaországot a KÉSZ kibővített elnöksége képviselte.[99] A háromnapos megbeszélés nemcsak az egyes szervezetek helyzetértékelését tartalmazta, de közös javaslatok és programok megfogalmazására is sor került. Ezek közül az összefogásnak rendkívül látványos és egyben méltó jele volt 2015. április 24–26-án a szerveződő összmagyar keresztény értelmiség zarándoklata Mariazellbe, ahol a hazáért és a magyarságért könyörgő misét koncelebrálva mutatták be az összmagyarság közösségeiből érkező atyák.[100]

2015 tavaszán kezdte meg a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület és a Professzorok Batthyány Köre azt a közös társadalmi projektet, amelynek Az idők jelei elnevezést adták. A három szervezet keresztény alapokon elemezte a magyar társadalom, a közélet és a politika helyzetét. Megvizsgálta, melyek ma Magyarországon a legfontosabb társadalmi kérdések, és ezekre milyen, speciálisan keresztény válaszok adhatók. A munkálatokban többek között részt vett Barsi Balázs, Bíró László, Náray-Szabó Gábor, Velkey György, Kásler Miklós, Mráz Ágoston, Lánczi András, Csath Magdolna, Baritz Sarolta Laura, Vecsei Miklós, Bagdy Emőke, Czakó Gábor, Józsa Judit, Aczél Petra és sokan mások. Így született meg 2015. október 30-án az első vitairat, melynek bemutatójára Budapesten az Olasz Kulturális Intézetben került sor. A bemutatón jelen volt és felszólalt Orbán Viktor miniszterelnök, előadást tartott Balog Zoltán, Gyulai Endre, Tőkéczki László, Osztie Zoltán, Náray-Szabó Gábor és Martonyi János.[101] A vitairat áttekintette a magyar társadalomban az elmúlt huszonöt évben lezajlott fejleményeket, és a jelenlegi kihívásokat. Ennek során a kötet a következő 16 területet fogta át: nemzeti karakter, egyházi élet, politika, nemzetpolitika, család és demográfia, gazdaság, mezőgazdaság és vidékfejlesztés, egészségügy, oktatás, szociális ügyek, kisebbségügy, kultúra, tudomány, média, környezet, Magyarország a globális világban. A vitairat és a párbeszéd kedvező fogadtatása nyomán – a vitairat országos megismertetése és társadalmi vita folytatása érdekében – Az idők jelei 2016 című, 10 állomásból álló konferenciasorozat keretében az egész országban bemutatásra került a kiadvány. A körutat egy kétnapos siófoki zárókonferencia tette teljessé.[102]

Tovább folytatódott a KÉSZ életében meghatározó országjáró kerekasztal-beszélgetés sorozata is, 2015–2016-ban Magyarország megoldásai Európa problémáira címmel került sor közel két tucat helyszínen politológusokkal, miniszterekkel, államtitkárokkal folytatott beszélgetésekre. 2015. szeptember 5-én tartotta X. Országos Kongresszusát a szervezet az Országház Felsőházi termében Igazság, igazságosság, szabadság címmel. A rendezvény reagálni kívánt az időszak tragikus történéseire (háborúk, népirtások, terrorcselekmények, nemzetek önrendelkezése elleni támadások) és választ kívánt nyújtani az erkölcsi relativizmus, a demokrácia köntösébe bújtatott agresszió, a féktelen, szabadelvű liberalizmus kihívásaira. A konferenciával a KÉSZ igyekezett kiállni az emberi méltóság védelméért, mely Istentől kapott ajándék, valamint az ebben kibontakozó szabadságért, mely építi a társadalmat és az igazságért, mely egyedül a krisztusi alapokon jöhet létre. A kongresszus témaköréhez hozzászólt többek között Bábel Balázs érsek, Horváth Attila docens, Fekete Károly református püspök, Sutarski Konrad író, Wetzel Tamás, nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Babály András plébános, Kovács Sándor főesperes és Korhecz Tamás egyetemi tanár, a Magyar Nemzeti Tanács volt elnöke.[103] A kongresszuson is napirendre került a keresztények világméretű üldözése, mely ellen a KÉSZ – együttműködve más civil szervezetekkel – rendszeresen felszólalt. 2015. június 16-án a Magyar Polgári Együttműködés Egyesülettel és a Professzorok Batthyány Körével kezdeményezte a Gyújts egy gyertyát séta a keresztény üldözöttekért programot, majd a KÉSZ-fórumoknak és engesztelő imanapoknak is fontos témakörévé vált a kérdés. 2016. március 19-én Egerben Mint Dobó a bástyán címmel szervezett országos zarándoklatot a KÉSZ, melynek célja volt, hogy a közösség együtt imádkozzon a keresztényekért, a keresztény Európáért a Fájdalmas Anya-templomban.

A 2016-os esztendő fő kérdésévé ugyanakkor mindezeken túl a szervezet tisztújítása vált. Osztie Zoltán elnök egyértelművé tette, hogy a szervezet élén töltött két évtized után eljött az ideje a megújulásnak, az újabb elnöki ciklusra való jelölését nem fogadta el. Ezért országjáró körútja során tájékozódott a helyi csoportok véleményéről, előkészítette az elnökség és az elnök személyének megújítását az őszi küldöttgyűlés keretében, ugyanis, ahogy fogalmazott „ne öregedjen meg vele a szervezet, ne nyugdíjas klub legyen”.[104] Méltó volt Osztie Zoltán elnökségének egyik legutolsó momentuma is: soha nem feledve az alapító szellemiségét és alkotását, Csanád Béla halálának 20. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezést a KÉSZ 2016. november 11-én, pénteken a kispesti Jézus Szíve-templomban. A megemlékező gyászmisét Osztie Zoltán plébános, elnök celebrálta, míg ünnepélyes megemlékező beszédet tartott rajta kívül Fülöp Zsuzsanna és Tarján Levente. Csanád Béla verseiből Császár Angéla színművésznő szavalt, majd sor került a professzor sírjának ünnepélyes megkoszorúzására is. A másnap kezdődő küldöttgyűlés megnyitása és levezetése volt Osztie Zoltán utolsó hivatalos tevékenysége a KÉSZ elnökeként.

Az elnökjelölési procedúra folyamatában nyilvánvalóvá vált, hogy a KÉSZ közössége továbbra is követendő alapelvnek tekinti Csanád Béla alapító elnök végakaratát, hogy a szervezet élén mindenképp egyházi vezető álljon. Az egyházi személy lehet ugyanis a garancia a világi kísértések sodrában a megfelelő szellemi tartalomra. Így kristályosodott ki a 2016. november 12-i elnökválasztó küldöttgyűlésen megválasztott Makláry Ákos görögkatolikus parókus, mint a szervezet fiatalabb generációhoz tartozó új vezetője. Világi társelnök Galgóczy Gábor, a józsefvárosi csoport vezetője, míg elnökhelyettes Keresztes Dénes, a nyíregyházi KÉSZ-csoport elnöke lett. A megújuló elnökségben is egyértelműen a következő generáció felé nyitás dominált, ugyanis a korábbi vezetőségi tagok mellett több, a fiatalabb generációhoz tartozó elnökségi tag is bizalmat kapott a választáson. A rendezvény keretében adta át Rétvári Bence államtitkár a köztársasági elnök által Osztie Zoltánnak a KÉSZ elnökeként végzett áldásos tevékenységének elismeréseként a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést.[105]

Az új vezetéssel a KÉSZ folytatta a már megkezdett munkákat, így továbbvitte Az idők jelei program munkálatait. 2018-ban a négy sarkalatos erény köré csoportosult a konzervatív értelmiségiek helyzetértékelése és a magyar állammal kapcsolatos gondolatainak csokra. Az idők jelei 2018-as kötete az Újra néven nevezzük – Erények a közéletben? címet kapta és a négy erény fényében igyekezett áttekinteni a magyar közéletet, a magyar társadalomban észlelhető tendenciákat, jelenségeket. A díszbemutatóra 2018. április 25-én került sor, ahol Balog Zoltán miniszter értékelte a közös munkát. Az est során nemcsak az újabb vitairat került a széles közönség elé, hanem egy azonos című film is, mely a négy sarkalatos erény – az igazságosság, a mértékletesség, a lelki erősség és az okosság – megjelenési formáit, mindennapi szerepét, fontosságát mutatja be újszerű, izgalmas módon. Az alkotás televíziós premierjére 2018. október 14-én, vasárnap 21.35-kor a Duna World adón került sor. Krisztics Dezső és Szögi Lackó rendezők alkotása azóta a KÉSZ honlapján elérhető és megtekinthető.[106] A program egyértelmű eredménye és sikere, hogy rajta keresztül a szervezet nemcsak saját tagjaihoz tudott szólni, nemcsak saját értékközösségét tudta megszólítani, de a megfogalmazott gondolatok markáns figyelmet vívtak ki maguknak a társadalom akár ellentétes gondolkodású köreiben is. Ezzel igazolódni látszik a tézis, miszerint a KÉSZ megnyilatkozásai megkerülhetetlen igazodási pontot jelentenek a magyar társadalom életében.

A közéleti tevékenység mellett azonban a KÉSZ sohasem feledkezett meg kulturális, művészeti oldaláról sem. E tekintetben kiemelkedőnek tekinthető az utóbbi évekből a Kárpát-medencei Népénekgyűjtemény végleges formába öntése és kiadása. A 2015-ben elindított projekt öt Kárpát-medencei magyar közösség népénekeiből válogatott össze 250 olyan ma is használatban lévő éneket, melyek az adott közösségre leginkább jellemzők. A kötet szerkesztését Kocsis Csaba és Mezei János, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyházzene tanszékének oktatói vállalták, míg a hanganyag elkészítését Osváth Zoltán hangmérnök zenei szerkesztésében különböző Kárpát-medencei kórusokkal vették fel.[107] Szintén ebbe a körbe sorolandó az a komoly pályázati tevékenység, melynek segítségével sikerült több helyszínen szerte a Kárpát-medencében bemutatni Verebes Ernő Gerendák című egyfelvonásos drámáját a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház vendégjátékával. 2017-ben többek között a Szent László-emlékév rendezvényeiben vállalt szerepet a KÉSZ, melynek keretében Kolozsvárott került sor a Szent László: történet, kultusz, üzenet című konferenciára. A Kolozsvári Keresztény Értelmiségi Körrel és elnökével, Kovács Sándor főesperessel megkezdett közös munka eredménye lett a 2018-ban kiadott Szent László, a velünk élő lovagkirály című egyház-, művészet- és vallástörténeti kötet.

E szellemiségben Védők és építők – Magyarok a keresztény Európában címmel került megrendezésre a KÉSZ XI. kongresszusa 2017. szeptember 16-án az Országgyűlés Felsőházi termében. A rendezvény nyitó előadásait Erdő Péter bíboros, prímás, valamint Orbán Viktor miniszterelnök tartották. A történelmi sorskérdéseket és napjaink kereszténységének aktualitásait vizsgáló rendezvényen felszólalt Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke, Gál Kinga EP-képviselő, Török Tamás, az üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkár, Zachar Péter Krisztián történész, valamint Benvin Sebastian SVD, a Pápai Missziós Művek igazgatója. Ezzel is folytatta és megújította az új elnökség a korábbi évtizedek hagyományát. Ahogy Makláry Ákos elnök megfogalmazta: „Aki az államot és az egyházat olyan módon akarja szétválasztani, hogy az egyháznak nincs helye a közéletben, az ateista ideológiát fogalmaz meg, tehát kirekeszt és nem hiteles demokrata, sem nem hiteles liberális. Az állam szempontjából nincsenek hívő és nem hívő állampolgárok, csak polgárok. (...) Állam és egyház egymásban él, a feladat pedig az, hogy megtalálják a szimbiózist, azt a kölcsönösen előnyös együttélést, amely garantálja a lelkiismereti szabadságot és a köz javát szolgálja.”[108] Ebben a folyamatban pedig a KÉSZ rendkívül fontos sarokkő, aminek letéteményesét, Osztie Zoltán korábbi elnököt a KÉSZ 2017-ben a Csanád Béla-díjjal is elismert.

A szövetségépítés jegyében a KÉSZ továbbra is jelentős szervező szerepet vállalt a Keresztény Sziget rendezvényein, a KATTÁRS – Katolikus Társadalmi Napok megrendezésében, valamint folyamatos konzultációt folytat a 72 Tanítvány Mozgalommal, a Karitásszal, a Magyar Katolikus Rádióval és a Mária Rádióval, a Kopp Mária Intézettel, különböző keresztény öregdiák mozgalmakkal, a teremtésvédelmet sürgető szervezetekkel. Ugyancsak a kapcsolatok kibővítése érhető tetten abban a rendhagyó döntésben is, hogy 2018-ban a Szent Adalbert-díjat nem egy a hazáért, a keresztény értékekért és a konzervatív világképért határozottan kiálló személy, hanem a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom nyerte el. A közéleti megnyilvánulások terén az utóbbi időben a KÉSZ elnöksége nyilatkozatot tett közzé a teremtésvédelem alapvető fontosságáról, a pápát ért rágalmak és támadások tarthatatlanságáról, a közbeszéd tisztaságáról, valamint a kárpátaljai magyarság támogatása érdekében az ukrán nyelvtörvénnyel és oktatási törvénnyel kapcsolatosan is. A határon túli magyarsággal való rendkívül szoros kapcsolat továbbfejlesztése érdekében hozta létre a KÉSZ 2017-ben a Kárpát-medencei Magyarság Evangelizációjáért Alapítványt (KÁMME), amely célkitűzése szerint a KÉSZ vezetésével együttműködve, azonos értékek mentén végzi tevékenységét a Kárpát-medencei magyarság érdekében. Az alapítvány központi feladatának tekinti a Kárpát-medence keresztény/keresztyén értékeinek megőrzését, bemutatását, a magyar nemzeti egység elősegítését, a társadalmi és kulturális szerepvállalás révén az értékmentő és értékteremtő feladatellátást. A kuratórium elnökévé Zachar Péter Krisztiánt, a KÉSZ elnökségi tagját, a budapest-belvárosi csoport elnökét választotta meg a KÉSZ küldöttgyűlése. Az első rendkívül nagyívű projektek előkészítése 2018 októberében a KÉSZ nyíregyházi küldöttgyűlésének keretében indultak meg: a 2015-ös budapesti kerekasztal után ismét összegyűltek a határon túli társszervezetek képviselői, hogy megvitassák az elért eredményeket, és megkezdjék a következő három év programjainak kidolgozását. A Kárpát-medencei találkozó keretében fogalmazódott meg az a jelentős igény, melyet 2018. év végén a kormányzat a Bethlen Gábor Alapon keresztül a KÁMME részére komoly finanszírozásban részesített: a Kárpát-medencei keresztény értelmiségiek együttműködésének elmélyítése és egyben a határon túli keresztény alkotóművészek támogatása.

Napjainkra a KÉSZ jelentősége a magyar társadalomban megkérdőjelezhetetlen. Csanád Béla hét- és Osztie Zoltán húszéves elnökségét követően, a mostani események tükrében elmondható, hogy sikeres volt a generációváltás a vezetésben, miközben biztosított a folytonosság és az alapítói akarat szerinti egyházi vezetés. A KÉSZ 30 éves munkássága egyértelmű bizonyítéka sikerének. „Konzervativizmusa kiegyensúlyozott keresztény-keresztyén értékmegőrző és értékteremtő magatartást és lelkületet jelent. A KÉSZ hivatása, hogy a keresztény kinyilatkoztatás egészét őrizze, és annak megfelelő megoldásokat dolgozzon ki a társadalom által fölvetett mai problémákra, alternatívákat kínálva ezzel a társadalom számára.”[109] Ezzel napjainkban is kovászként van jelen a társadalomban, személyes kapcsolatokkal és példamutatással, a helyi csoportok elszánt, mindennapi szerepvállalása révén valósítja meg az alapítója által megfogalmazott célokat. A szervezet jövőbeni sikerének, növekedésének egyértelmű záloga, hogy alapvető vonásaihoz hű, töretlen folytonossággal őrzi az alapító Csanád Béla által kidolgozott és megrajzolt arculatot.

Dr. Zachar Péter Krisztián

 


[1] Jelen tanulmány a KÉSZ országos központjának elmúlt harminc évét kívánja összegezni és bemutatni. Ebből fakadóan a történet természetes módon nem lehet teljes. Csak buzdítani tudjuk a helyi csoportokat, hogy néhány nagyon jól sikerült példa (így a kecskeméti vagy bajai kezdeményezés) alapján dolgozzák fel saját történetüket, szólítsák meg az alapító atyák generációját, hiszen e tekintetben az utolsó órákban vagyunk. Szükséges lenne egy nagyívű kutatás, mely képes lenne a KÉSZ országos és helyi történetét, sajtójelenlétét, közéletben és társadalomban betöltött hatását még mélyrehatóbban, a modern történetírás interdiszciplinaritása segítségével feldolgozni.

[2] 1989. évi II. törvény az egyesülési jogról. 1. §

[3] Csanád Béla 1926. november 9-én született Akasztó községben, a kalocsai jezsuita gimnáziumban érettségizett 1944-ben, majd meghívását követően a budapesti Központi Papnevelő Intézet elvégzésével indult meg a papi pályán. 1950. április 23-án Aszódon szentelték pappá. Bácsborsodon, majd Csengődön és Jánoshalmán volt káplán, 1958–1963 között a Szegedi Egyházmegyeközi Hittudományi Főiskola tanára, majd a Központi Papnevelő Intézet lelki igazgatója, 1965-től tanulmányi felügyelője. 1969-től egészen haláláig a Hittudományi Akadémia és jogutódai professzora a lelkipásztorkodás és liturgia témakörökben. 1976-tól egyben a Magyar Katolikus Püspöki Kar Hitoktatási Bizottságának igazgatója, 1978-tól címzetes apát, 1983-tól a Kalocsai Egyházmegye kanonoka, 1991-től pápai prelátus. Mindemellett költő, író, műfordító, a Teológia, a Vigília és az Új Ember rendszeres szerzője, szerkesztője. Vö.: Jel, 1997. IX. évf. 1. sz.

[4] Mire való az Evangelizációs Központ? Új Ember, 44. évf. 51. sz. (1988. 12. 18.) Az Adalbertinum 1988. április 23-án nyerte el felszentelését és november 19-én nyitotta meg kapuit az érdeklődő közönség előtt az első kiállításával. Vö.: Jel, 1998. X. évf. 4. sz.

[5] 1988-tól kezdődően Antall József orvostörténész, induló politikus mellett Jávor Béla budapesti ügyvéd, egyetemi oktató, Dékány Endre irodalomtörténész, Erdélyi Zsuzsanna európai hírű néprajztudós, majd a debreceni irodalomtörténész Keresztesné Várhelyi Ilona, Dávid Ibolya jogász, Lanczendorfer Erzsébet orvos, Mirk István koalíciós időkbeli néppárti politikus, Tarján Levente gimnáziumi matematika–fizika tanár, Zombori István muzeológus-irodalomtörténész, Demcsák József gépészmérnök kerültek Csanád Béla professzor körébe. Vö.: Sasvári István–Péter József–Rivasz-Tóth Gyula: A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének miskolci története. Online: http://miskolcikesz.hu/a-kesz-tortenete/ (Letöltés: 2019. június 25.)

[6] A KÉSZ első alakuló közgyűlésének jegyzőkönyve, 1–2. o. KÉSZ levéltári anyagok, Budapest

[7] A KÉSZ első éveinek rendkívül fontos közegévé vált a Csanád Béla által is szorgalmazott Szent Ágoston Liturgikus Megújulási Mozgalom, amely a „magyar egyház megújulásához a liturgikus lelkiség ápolásával” kívánt hozzájárulni. A mozgalom elsősorban ismereti képzésekkel, előadás-sorozatokkal gyakorlati segítséget szeretett volna nyújtani a liturgia tartalmának és kifejezésmódjának elsajátításához, a liturgia méltóbb végzéséhez. A csoport vezetője hamarosan Osztie Zoltán lett. Jel, 1989. I. évf. 1–2. sz.

[8] A KÉSZ első alakuló közgyűlésének jegyzőkönyve, 2–3. o. KÉSZ levéltári anyagok, Budapest. Érdekességként említjük meg, hogy a hagyományos orvos-munkacsoport mellett már 1989-ben megalakult például a Szent Hildegárd Munkaközösség is, amely elsősorban a gyógyhatású növényekkel történő alternatív gyógymódok, a természetgyógyászat, a hagyományos kirándulások és környezetismeret mellett kötelezte el magát, híven mottójához „Szolgáld ki magad Isten patikájából”. Vö.: Jel, 1989. I. évf. 3–4. sz.

[9] A KÉSZ alapszabálya, 1989. január 30. KÉSZ levéltári anyagok, Budapest. Közli: Jel, 1989. 1–2. sz.

[10] Csanád Béla levele az első lapszám szerzőihez, kézirat, KÉSZ levéltári anyagok, Budapest.

[11] Keresztény konzervativizmussal a közjóért. Új Ember, 56. évf. 20. sz. 4. o. (2000. 05. 14.)

[12] Lectori salutem. Jel, 1989. I. évf. 1–2. sz. 1. o.

[13] Lectori salutem. Jel, 1989. I. évf. 1–2. sz. 1. o.

[14] Az Adalbertinum első évtizede. Új Ember, 54. évf. 19. sz. (1998. május 10.)

[15] A KÉSZ alapszabálya, 1989. január 30. KÉSZ levéltári anyagok, Budapest. Közli: Jel, 1989. I. évf. 1–2. sz. 62–63. o.

[16] Vö.: Követeljük! Jel, 1990. II. évf. 1–2. sz. 15. o.

[17] Vö.: Jel, 1990. II. évf. 1–2. sz.

[18] Jel, 1990. II. évf. 4. sz. 45. o.

[19] A KÉSZ szegedi csoportjának közleménye a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvénytervezet kapcsán. Jel, 1989. I. évf. 3–4. sz. 7. o.

[20] Állásfoglalás – választások előtt. Új Ember, 46. évf. 11. sz. 2. o. (1990. 03. 18.)

[21] Jel, 1990. II. évf. 4. sz. 47. o.

[22] Képviselethez jutni... Új Ember, 46. évf. 36. sz. 1. o. (1990. 09. 09.)

[23] Jel, 1991. III. évf. 1. sz. 2. o.

[24] Megalakult a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége humán tagozata, Új Ember, 45. évf. 30. sz. 5. o. (1989. 07. 23.)

[25] Templomvédő kertészek, Új Ember, 45. évf. 23. sz. 1. o. (1989. 06. 04.)

[26] „Hogy örömünk teljes legyen”, Új Ember, 45. évf. 23. sz. 7. o. (1989. 06. 04.)

[27] Jel, 1991. III. évf. 4. sz. 94. o.

[28] Vö.: A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének első tiszteletbeli tagja. Új Ember, 45. évf. 15. sz. 7. o. (1989. 04. 09.)

[29] Vö.: Jel, 1991. III. évf. 6. sz. és Jel, 1992. IV. évf. 1. sz.

[30] Jel, 1992. IV. évf. 1. sz. 2. o.

[31] Vö.: Jel, 1993. V. évf. 2. sz. és Új Ember, 49. évf. 38. sz. 7. o. (1993. 09. 19.)

[32] Jel, 1993. V. évf. 6. sz. 162. o.

[33] Új Ember, 48. évf. 47. sz. 8. o. (1992. 11. 22.)

[34] Lehet erkölcsösen politizálni – A KÉSZ II. kongresszusa. Új Ember, 49. évf. 50. sz. (1993. 12. 12.)

[35] Jel, 1993. V. évf. 6. sz.

[36] A KÉSZ 1995. évi működése. KÉSZ levéltári anyagok, Budapest.

[37] Jel, 1994. VI. évf. 6. sz. 178. o.

[38] Jel, 1994. VI. évf. 1. sz.

[39] Jel, 1994. VI. évf. 4. sz. 98. o.

[40] Jel, 1994. VI. évf. 7. sz. 194. o.

[41] A KÉSZ 1995. évi működése. KÉSZ levéltári anyagok, Budapest.

[42] Jel, 1994. VI. évf. 6. sz. 178. o.

[43] Jel, 1995. VII. évf. 2. sz. Az első szemeszter előadói voltak: Keresztény filozófia és teológia: Bolberitz Pál, Turgonyi Zoltán, Török József, Rózsa Huba, Vanyó László, Gál Ferenc; Magyar irodalom és történelem: Nemeskürty István, Rónay László, Szeghalmi Elemér, Csanád Béla; Vallási néprajz és magyarságtudomány: Barna Gábor, Pócs Éva, Küllős Imola, Kriza Ildikó, Nagy Ilona, Erdélyi Zsuzsanna; Keresztény társadalomtudomány és szociális kérdés: Szakolczai György, Lenhardt Vilmos, Varga Károly, Molnárfi Tibor, Jobbágyi Gábor, Fekete Gyula; Jog és politológia: Salamon László, Jávor Béla, Balsai István, Király Miklós, Fekete Gyula, Jobbágyi Gábor, Molnárfi Tibor. Későbbi félévek során csatlakoztak az előadókhoz Molnár Tamás, Török József, Szentpéteri József, Györffy György, Turgonyi Zoltán, Frenyó Zoltán, Pápai Lajos, Rászlai Tibor, Róna-Tas András, Andrásfalvy Bertalan, Prokopp Mária és még sokan mások.

[44] Ennek keretében előadók voltak Tringer László, Jávor András, Baghy András, Kopp Mária, Rigó János. A későbbiek során itt is kiegészült az előadók névsora: Buda Béla, Csermely Miklós, Lehoczky Pál, Németh György is csatlakoztak a programhoz.

[45] Jel, 1995. VII. évf. 8. sz. 243. o.

[46] Megosztottság, eltávolodás – mégis van remény. Új Ember, 52. évf. 44. sz. 1. o. (1996. 11. 03.) A Sziklára Épített Ház (Csángó Magyar Lelki Közösség) Alapítvány 1992 novemberében jött létre a debreceni KÉSZ-csoport közreműködésével, célja Gyimesfelsőlokon egy lelkigyakorlatos közösségi ház felépítése és folyamatos működtetése volt, majd végül a zarándokházból iskola lett. Vö.: http://sziklaraepitetthaz.dnyem.hu/ (Letöltés: 2019. 07. 19.)

[47] Jel, 1996. VIII. évf. 7. sz. valamint Megosztottság, eltávolodás – mégis van remény. A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének harmadik kongresszusa. Új Ember, 52. évf. 44. sz. 3. o. (1996. 11. 03.)

[48] Jel, 1996. VIII. évf. 9. sz. A KÉSZ első honlapcíme: http://www.datanet.hu/centel/kesz/index.hu volt.

[49] Jel, 1997. IX. évf. 2. sz. 43. o.

[50] Dékány Endre levele, 1996. december 3. KÉSZ levéltári anyagok, Budapest.

[51] Jegyzőkönyv, 1996. december 14. KÉSZ levéltári anyagok, Budapest. „Dr. Osztie Zoltán plébános úr ígéretet tett Csanád Béla professzor úrnak halálos ágyán, hogy – amennyiben a KÉSZ tagsága bizalmat szavaz neki – elvállalja a szövetség vezetését mint elnök, a felelősség vállalásával és az irányítás jogkörével a közgyűlés által felruházva, a vidéki és a budapesti vezetők aktív munkájára támaszkodva, egyenlőképpen bevonva őket a döntéshozatalba.” Likárovics Andrea, a végrendelet végrehajtása felügyelőjének felszólalása az 1996. december 14-i ülésen. Kézirat, KÉSZ levéltári anyagok, Budapest.

[52] A konzervatív jelölt győzelmét követően a korábbi elnökség több tagja is az elnökválasztás kapcsán megindult polémiára és hangnemre hivatkozva kilépett a szervezetből. Távozott Jávor Béla, az elnökválasztás vesztes jelöltje, továbbá Dékány Endre főtitkár, Kuncz Elemér főorvos, Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató, Farkas Olivér, a JEL szerkesztője, Mirk István elnökségi tag, Szeghalmi Elemér újságíró. Vö.: Lemondott a KÉSZ több vezető személyisége. Új Ember, 1997. 7. sz. 4. o. (1997. 02. 23.) A választást követően bírósági eljárásra is sor került, miután volt, aki megtámadta az egyértelmű eredményt. Ennek 1999-ben  bekövetkezett lezárulta után kerülhetett csak véglegesen nyugvópontra a szervezet működése.

[53] Új Ember, 53. évf. 6. sz. 5. o. (1997. 02. 09.)

[54] KÉSZ-körkép. Új Ember, 53. évf. 31. sz. 6. o. (1997. 08. 03.)

[55] Valóság – vagy csak látszat? Új Ember, 53. évf. 47. sz. 2. o. (1997. 11. 23.); Ellenzéki pártok – lesz-e összefogás? Új Ember, 53. évf. 48. sz. 7. o. (1997. 11. 30.)

[56] A KÉSZ nyilatkozata, 1998. február 21. KÉSZ levéltári anyagok, Budapest. Megjelent: Hiteles embereket a parlamentbe. Új Ember, 54. évf. 13. sz. 7. o. (1998. 03. 29.)

[57] Keresztény konzervativizmussal a közjóért. Új Ember, 56. évf. 20. sz. 4. o. (2000. 05. 14.)

[58] Jel, 1998. X. évf. 4. sz., valamint Jel, 1998. X. évf. 6. sz.

[59] Jubileumi kiadvány – A KÉSZ kecskeméti csoportja 10 éves. Szerk.: Tercsi Mátyás. Kecskemét, 2004. 42–43. o.

[60] Új Ember, 55. évf. 7. sz. 12. o. (1999. 02. 14.)

[61] Jel, 1999. XI. évf. 1. sz. 9–11. o.

[62] Új Ember, 56. évf. 20. sz. 4. o. (2000. 05. 14.)

[63] Császár Amália: A világiak tevékeny felelőssége és részvétele az Egyházban. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Egyesület bemutatása. Szakdolgozat, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Hittudományi Kar. Kézirat, 2004. 24. o.

[64] Bevezető. In: A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége a nagy Jubileumi Esztendőben. Geográf Kiadó – KÉSZ, 2001. 5. o.

[65] Személyes interjú Osztie Zoltánnal, Budapest, 2019. április 9.

[66] Új Ember, 57. évf. 10. sz. 3. o. (2001. 03. 11.) és Új Ember, 57. évf. 13. sz. 1. o. (2001. 04. 01.)

[67] KÉSZ Mozaikok 2007. Budapest, 6. o.

[68] Személyes interjú Osztie Zoltánnal, Budapest, 2019. április 9.

[69] E téren külön érdekességet jelent a 17 fős budapesti egyetemi csoport elindulása, melynek létrehozása az akkor a polgári körökben aktív szerepet vállaló, az ELTE BTK-n tanulmányait folytató Vona Gábor nevéhez fűződik. Azonban a csoport a főszervező eltérő irányultságú politikai ambíciója okán hamarosan meg is szűnt mint egyetemi KÉSZ-szervezet működni. Jel, 2001. XIII. évf. 8. sz. 27. o. Az ELTE mellett a Károli Gáspár Református Egyetemen és a Pécsi Tudományegyetemen működött ideig-óráig KÉSZ helyi csoport egyetemista tagsággal.

[70] Új Ember, 59. évf. 15. sz. 4. o. (2003. 04. 13.)

[71] Császár Amália: A világiak tevékeny felelőssége és részvétele az Egyházban. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Egyesület bemutatása. Szakdolgozat, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Hittudományi Kar. Kézirat, 2004. 27–28. o.

[72] KÉSZ Mozaikok 2007. Budapest, 15. o.

[73] KÉSZ Mozaikok 2007. Budapest, 16. o.

[74] Vö.: Rochlitz Bernadett (szerk): A kereszténység megújítja a világot. KÉSZ, Budapest, 2005.

[75] A rendezvénysorozat rögzített előadásai elérhetők az interneten: http://www.plebania.net/kephangtar/?op=view&zid=267 (Letöltés: 2019. 07. 14.)

[76] Spirituális harc Magyarországért – A KÉSZ felhívása, 2007. április 15. KÉSZ levéltári anyagok, Budapest.

[77] Mi történt Sárospatak óta? In: Ihletett cselekvés. KÉSZ, Budapest, 2011. 9. o.

[78] Új Ember, 65. évf. 35. sz. 1. és 3. o. (2009. 08. 30.) és Új Ember, 65. évf. 37. sz. 1. és 3. o. (2009. 09. 13.)

[79] Mi történt Sárospatak óta? In: Ihletett cselekvés. KÉSZ, Budapest, 2011. 11. o.

[80] Vö.: Vajdasági társszervezetek. http://www.keesz.hu/vajdasag (Letöltés: 2019. 07. 11.)

[81] „A tájékoztató jellegű előadás-sorozat Erdő Péter bíboros ötlete volt, a szervezést pedig a KÉSZ vállalta. A programot a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, a Barankovics István Alapítvány, a Polgári Magyarországért Alapítvány is támogatja. Médiatámogatók: a Magyar Katolikus Rádió és az Új Ember.” Új Ember, 66. évf. 6. sz. 3. o. (2010. 02. 07.) valamint Új Ember, 66. évf. 7. sz. 1. és 3. o. (2010. 02. 14.)

[82] Levél a KÉSZ helyi csoportjainak vezetőihez. 2010. KÉSZ levéltári anyagok, Budapest.

[83] Levél középiskolai intézményvezetőkhöz. 2010. KÉSZ levéltári anyagok, Budapest.

[84] Vö.: Szathmári Tamás: Nem papír, életre szóló szövetség. Magyar Bioetikai Szemle, 2011. Online: http://www.hrb.hu/2011/mbsz/1/SZATHMARI_Tamas__Nem_papir_eletre_szolo_szovetseg.pdf (Letöltés: 2019. 07. 07.)

[85] Fordulópont? In: Ihletett cselekvés. KÉSZ, Budapest, 2011. 146. o.

[86] Ihletett cselekvés. KÉSZ, Budapest, 2011. 148–156. o.

[87] Mi történt Sárospatak óta? In: Ihletett cselekvés. KÉSZ, Budapest, 2011. 14. o.

[88] Jel, 2012. https://www.jelujsag.hu/indul-a-szent-tamas-akademia (Letöltés: 2019. 07. 09.)

[89] MKPK. Nyolcadik országos kongresszusát tartotta a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége. https://regi.katolikus.hu/cikk.php?h=1707 (Letöltés: 2019. 07. 09.)

[90] Az igazságosság áll a KÉSZ országos kongresszusának középpontjában. Magyar Kurír. https://www.magyarkurir.hu/hirek/az-igazsagossag-all-kesz-orszagos-kongresszusanak-koezeppontjaban (Letöltés: 2019. 07. 05.)

[91] Jel, 2012. http://www.jelujsag.hu/strategiai-partnerek-lettunk (Letöltés: 2019. 07. 09.)

[92] Jel, 2013. http://www.jelujsag.hu/kuldotteink-tanacskozasarol (Letöltés: 2019. 07. 08.)

[94] KÉSZ-kongresszus 2013. Online: https://evangelikus.hu/node/2355?language=en (Letöltés: 2019. 07. 09.)

[95] A KÉSZ délvidéki emlékútja a mészárlások 70. évfordulóján. Magyar Kurír, 2014. március 26. https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-kesz-delvideki-emlekutja-meszarlasok-70-evfordulojan (Letöltés: 2019. 07. 15.)

[96] Jel, 2014.  http://www.jelujsag.hu/delvideki-magyar-orokseg (Letöltés: 2019. 07. 15.)

[97] Rochlitz Bernadett (szerk.): Az Emberhez méltó megoldás. KÉSZ, 2014. 33. o.

[98] Rochlitz Bernadett (szerk.): Az Emberhez méltó megoldás. KÉSZ, 2014. 28. o.

[99] Magyar Kurír, 2015. február 23.  https://www.magyarkurir.hu/hirek/karpat-medencei-testverszervezeteit-latta-vendegul-kesz (Letöltés: 2019. 07. 08.)

[100] Zarándoklat Mariazellbe. Jel, https://www.jelujsag.hu/zarandoklat-mariazellbe (Letöltés: 2019. 07. 08.)

[101] Az idők jelei, 2015. http://keesz.hu/idokjelei/az-idok-jelei-2015 (Letöltés: 2019. 07. 15.)

[102] Az előadások helyszínein egy-egy témára koncentrálva mutatták be a tanulmányokat és következtetéseket: Hódmezővásárhely (közpolitika), Kaposvár (kisebbségi és szociális ügyek), Szombathely (gazdaság), Győr (oktatásügy), Baja (nemzetpolitika), Budaörs (kultúra), Nyíregyháza (vidékfejlesztés), Székesfehérvár (egészségügy), Jászberény (egyházi élet és család), Kecskemét (vidékfejlesztés és környezetvédelem) voltak. Az idők jelei programról. http://keesz.hu/idokjelei/programrol (Letöltés: 2019. 07. 15.)

[103] Igazság, igazságosság, szabadság. http://www.jelujsag.hu/igazsag-igazsagossag-szabadsag (Letöltés: 2019. 07. 12.)

[104] Személyes interjú Osztie Zoltánnal, Budapest, 2019. április 9.

[106] A világhálón Az idők jelei című film. https://www.keesz.hu/a-vilaghalon-az-idok-jelei-cimu-film (Letöltés: 2019. 07. 13.)

[107] A népénekgyűjtemény teljes anyaga elérhető online: https://nepenekgyujtemeny.keesz.hu/

[108] Az egyháznak helye van a közéletben. https://www.keesz.hu/maklary-akos-az-egyhaznak-helye-van-a-kozeletben (Letöltés: 2019. 07. 13.)

[109] Bevezető. In: A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége a nagy Jubileumi Esztendőben. Geográf Kiadó – KÉSZ, 2001. 5. o.

 

 

Cikkünket a KÉSZ jubileumi kongresszusán, szeptember 14-én az Országházban készült felvétlekkel illusztráltuk. A felvételeket a GA-Pix Fotó készítette.

 

 

2019-11-09

Vissza a lap tetejére ⇧

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks