Mosom kezeim...

A korai órán a levegő még hűvös volt, ezért díszes hivatali öltözékére terítette katonaköpenyét. Ezek az átkozott zsidók ‒ mormolta ‒ aludni sem hagyják az embert!

 

Tegnap, vacsora után kapta a hírt Joachimtól, aki szeme és füle itt Jeruzsálemben, hogy nagy a forrongás a városban egy Jézus nevű különös figura miatt, akit a papi körök parancsára elfogtak, és a korábbi főpaphoz, Annáshoz, majd pedig a jelenlegihez, Kaifáshoz vittek. Aki viszont ‒ a szolgáktól begyűjtött információk alapján a közelgő ünnepük miatt a lehető leghamarabb ‒ át fogja küldeni hozzá elítéltetni! 

A tanácsterem egyik oszlopának dőlt. Odahagyva Caesarea városában lévő rezidenciáját, Húsvét ünnepére érkezett ő maga is Jeruzsálembe. Ilyenkor zsidók tízezrei özönlenek a világ minden pontjáról ide, a prokurátor ezt nem szemlélheti messziről. Lám, máris valami olyan esemény kezd körvonalazódni, amit távolról lehetetlen lenne kezelni!

Elnyomott egy ásítást. Keveset aludt, felesége, Claudia Procula, az éjjel egyáltalán nem volt tekintettel a rá váró korai kelésre. Hiába, mindig felajzza az új helyszín… Bezzeg most édesdeden alszik ‒ gondolta bosszúsan, aztán megenyhült. Moroghat, amennyit akar, ő, Quintus Pontius Pilatus, a felszabadított rabszolga fia ‒ hiába lett a lovagrend tagja ‒ csak Claudia, Augustus császár unokája jóvoltából képviselheti Júdeában a Római Birodalmat. Nélküle Tiberius császár bizalmasának, a mindenható Seianusnak a megvesztegetéséig sem juthatott volna el.

Jó, kicsiny provincia ez a Júdea ‒ vonta meg vállát ‒, azért mégis prokurátor a megszólítása, s remélhetőleg korántsem ért még a karrierje csúcsára. Csupán megfontoltan kell viselkednie. Nem úgy, mint kinevezése után, amikor az éj leple alatt felállíttatta csapataival az ezüst császári képmásokkal díszített hadijelvényeket az Antonius erőd elé, a templomtérre.

Az emlék hatására fázósan összehúzta magán a köpenyt. A Tiberiusnak szánt hízelgéssel majdnem sikerült általános felkelést kirobbantania. Azóta igyekszik csínján bánni a zsidókkal, ezzel az izgága, ezernyi fura szokással rendelkező népséggel. Ma is ezért kelt fel szolgáit megelőzve hajnalban, hogy az őt keresők találják talpon a prokurátort, rá várakozva ne verődjön össze zavargó tömeg palotája előtt!

Vaklárma lett volna? ‒ fülelt kifelé. Aligha, Joachim jelentései mindig megbízhatóak. Bár arról a Jézusról, aki miatt ez a nagy felhajtás van, alig tudott valamit. „Mert főleg Galileában élt” ‒ ezzel mentegetődzött. Állítása szerint tanítja a népet, emellett sok embert meggyógyított kézrátétellel… Mégis perbe fogták? A jótett hamar elnyeri méltó büntetését ‒ vigyorgott maga elé. Hány jó szándékú intézkedését értették félre, hála helyett lázongással fizetve? ‒ komorodott el, mivel eszébe jutott felettese, a szíriai helytartó dorgálása a vízvezeték-építési kezdeményezésével kiváltott tüntetések miatt. Könnyen okoskodik négy légióval a háta mögött, lenne csak itt, az ő helyében! ‒ fújt hatalmasat. Vagy inkább neki kellene elfoglalnia az övét, azt a zsíros pozíciót? Állítólag hamarosan visszahívják… Megbeszéli feleségével, mit tudnának tenni az ügy érdekében. Bár ahhoz előbb illene a szenátori rend tagjává válnia. Úgy még consul is lehetne, és fennmaradna a neve…

Álmodozásából a házi szolgák sürgölődése verte ki, így felneszelt a feléje tartó katonás léptekre. Az őr tisztelgett, és jelentette: ‒ Főpapi küldöttség jött egy bűnös elítéltetése miatt, azonban vallásuk előírásai értelmében most tilos belépniük a prokurátor rezidenciájára, ezért arra kérik, legyen kegyes kijönni hozzájuk!

Elfutotta a méreg. Arcátlanok! ‒ sziszegte. Aztán eszébe jutott fogadalma a higgadt viselkedésre, és kivonult fogadásukra. A szálláshelyéül, egyben hivatalául szolgáló épület előtt vagy százan szorongtak, közrefogva azt a magas, arcán ütlegek nyomait viselő fiatal férfit, akin azonnal megakadt a szeme.

 ‒ Mivel vádoljátok ezt az embert? ‒ kérdezte harsány, kigyakorlott hangon. Óriási hangzavar támadt. Az őrség kétoldalt felsorakozott mellette.

A Szanhedrin egyik tagja lecsendesítette kézmozdulatával a többit.

‒ Tanításával fellázítja a népet Galileától kezdve egészen Júdeáig. Tiltja, hogy adót fizessünk a császárnak! ‒ válaszolta.

Szavait újabb hangzavar követte, amelyet ezúttal Pilatus intett le.

‒ Ezek szerint Galileába való vagy? ‒ fordult az eléje hozott fogolyhoz. Mivel a válasz megegyezett azzal, amit várt, színpadiasan széttárta karjait. ‒ Vigyétek Heródes Antipashoz, mert ez a férfi az ő uralma alá tartozik! Azzal visszavonult hivatalába. Főjetek a saját levetekben, nyavalyások! ‒ gondolta közben.

Odabent megreggelizett, majd a hozzá intézett folyamodványok elolvasásához látott. Munkájában az őrség parancsnoka zavarta meg a hírrel: Heródes Antipas visszaküldte hozzá Jézust! Parancsára elébe vezették. Nézte az előtte álló, meggyötört arcú, fehérbe öltöztetett férfit. Esett volta ellenére méltóság, erő áradt belőle. Antipas ‒ bár a fogoly a vádlói szerint az ő területén lázított ‒ valami miatt ódzkodott az elítélésétől. Noha ez az ember ‒ akit Joachim szerint sokan a zsidók királyaként tisztelnek ‒ elsősorban az ő hatalmát veszélyeztetné. Ártatlannak találta? Mégsem engedte szabadon…

 ‒ Te vagy a zsidók királya? ‒ szólította meg Jézust.

 ‒ Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam? ‒ jött a válasz.

 ‒ Hát zsidó vagyok én? ‒ robbant ki belőle az indulat. ‒ Saját néped és a főpapok adtak kezemre! Mit tettél?

Jézus kiegyenesedett.

‒ Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére ‒ mondta.

 ‒ Tehát, király vagy? ‒ vetette közbe Pilátus.

 ‒ Igen, király vagyok. Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról.

Pilatus legyintett.

‒ Mi az igazság?

Az évek során számos ügyben kellett ítéletet hoznia. Kifejlődött benne egyfajta érzék, amely segítette az eléje állítottak megítélésénél. Ez most azt súgta neki, Jézus ‒ bármennyire másra válaszol, mint amit kérdez tőle ‒ abban, amivel vádolják ártatlan! Fura mód épp a kérdésétől eltérő válasza erősíti ezt meg. Tanítása bosszanthatja ugyan a főpapokat, a vallási vitáikhoz viszont neki semmi köze. Felpattant, kiment a palotája előtt újra összeverődött tömeghez, és kihirdette:

‒ Semmiben nem találom bűnösnek! Mivel ‒ csendesítette le egy mozdulattal a fölmorajló sokaságot ‒ szokásotok szerint húsvétkor valakit szabadon kell bocsássak, akarjátok-e, hogy szabadon bocsássam őt, a zsidók királyát?

Az utolsó két szót alaposan kihangsúlyozta. Élvezettel nézte miként torzul el ettől a Szanhedrin tagjainak arca. Aztán ő komorult el, mert azt kezdték üvöltözni Barabást, a rablót engedje el. Packáznak vele. Kihozatta az udvarra a bírói széket. A széket cipelő szolgák egyike levelet nyújtott át neki. A pergamenen Claudia írása. „Ne legyen közöd annak az igaz embernek a dolgához! Az éjjel álmomban sokat szenvedtem miatta.” Micsoda átkozott nap ez!

A palotája előtt hullámzó ezerfős sokaság előtt megkorbácsoltatta Jézust, töviskoszorút rakatott fejére, heccből bíborszínű köntösbe öltöztette, gúnyoltatta ‒ hiába, a sokaság ettől sem állt a galileai mellé.

‒ Feszítsd meg! ‒ ezt skandálták. ‒ Isten fiává tette magát! ‒ üvöltötte feléje az egyik pap.

Megijedt. Talán innen felesége álma? Ezek miatt az átkozottak miatt kerüljön szembe esetleg egy félistennel? A bírói székből rámutatott Jézusra.

‒ Íme, a királyotok! Keresztre feszíttessem a királyotokat?

A főpapok erre kórusban kiáltották:

‒ Nincs királyunk, csak császárunk!

Tudta, ezzel vége. Innentől a saját nyakát veszélyezteti. Vizet hozatott, megmosta kezét.

‒ Ennek az igaz embernek a vére ontásában ártatlan vagyok ‒ kiáltotta. Aztán kiszolgáltatta nekik a galileait, feszítsék keresztre. Vajon mit szól mindehhez Claudia? ‒ gondolta leverten.

Hegyi Ferenc

 

 

2019-07-22

 

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks