Most meg fog halni, de utána fel fog támadni

Európa tizenöt országában, több mint nyolcvan helyszínen rendeznek szabadtéri passiójátékokat  sokféleképpen, sokféle stílusban bemutatva Jézus Krisztus szenvedéstörténetét. Ugyanúgy megtalálható a mozgásszínházas némajáték, mint a klasszikus énekes változat, talán csak egy közös van bennük (a történeten kívül), ez pedig a hűség.

 

   Valamikor valakik elkezdték, a  következő generáció pedig folytatta, hagyományt teremtve ezzel a tanúságtétellel, amely a virágvasárnapi  ünnep szerves része a mai napig. Komáromi Csaba immár negyedik alkalommal rendezi a pécsi Ifjúsági Passió című szabadtéri passiójátékot, Bánki András pedig másodszor ölti magára Jézus szerepét. Az  alábbiakban őket kértem, hogy mutassák be ennek a nem mindennapi misztériumjátéknak a hátterét.

   – Mitől olyan különleges a pécsi szabadtéri passiójáték?

   K. Cs.: Magyarországon – Pécsen kívül – még két helyen rendeznek nagyszabású szabadtéri passiójátékot:  Magyarpolányban és Budaörsön. A pécsi passiójáték azért is olyan különleges, mert Európában egyedülálló módon öt helyszínen zajlik maga a misztériumjáték. Máshol egy nézőtér–egy színpad felállásban mutatják be. Mi kihasználva a helyszíni adottságokat, egyfajta zarándoklatra vesszük rá a nézőket, akik az előadás végére a sok közös jelenet miatt már-már szereplőnek érezhetik magukat.

   – Miért Ifjúsági Passió lett a címe?

   K. Cs.: Nagy hatással volt rám Boldog II. János Pál pápa hívása, amelyet a fiatalokhoz intézett. 1985-ben a virágvasárnapot jelölte ki az ifjúság világnapjának. Abban az évben, amikor nincs ifjúsági világtalálkozó, a világnapot az egyes egyházmegyékben, így hazánkban is több helyen megünneplik.

   A korábbi pécsi passiójáték bemutatása 1991 virágvasárnapján történt, és 13 éven keresztül elevenedett meg évről évre az Élő Víz közösség szervezésében a tettyei várrom körüli dombokon. Bognár Mária katekéta látta meg először a lehetőséget, különleges adottságait e pécsi parknak,  hol öt helyszínen mutatták be színes leplekben a közösség tagjai – kiegészülve a Pécsi Székesegyházi Plébánia közösségeivel – a passiót. Ebben a passiójátékban még én is szerepeltem apostolként. Jól emlékszem, milyen nagy élmény volt Jézust követni, és milyen megrendítő volt a látvány a hegyoldalban, amikor felemelték a kereszttel. Úgy gondoltam, hogy ha virágvasárnap az ifjúság világnapja is, akkor talán igény lehet egy olyan passiójátékra, ami a fiatalok összefogásából születik meg. Az alapkoncepció szerint nagyobb hangsúlyt fektetünk a képi megjelenítésre (tablók), élő zenei kíséretre, illetve a szereplők (énekesek, nép stb.) elvegyülésével a tömegben a nézők hathatósabb ösztönzésére, arra, hogy minél többen bekapcsolódjanak a misztériumjátékba, akár énekkel vagy bekiabálással, akár csak egyszerű vonulással.

   Udvardy György pécsi megyéspüspök nyitott volt erre az ötletre, és teljes mellszélességgel támogatta az ifjúsági passió létrejöttét. Így történhetett, hogy 2012. április 1-jén többéves szünet után közel százötven fiatallal valósult meg Ifjúsági Passió címmel a felújított szabadtéri passiójáték, felhasználva a régi tapasztalatokat, kiegészítve az újakkal. Az előadásról a MTVA felvételt készített, és egy héttel később, húsvétvasárnap le is adta.

   – Mennyien voltak a nézők a helyszínen?

   K. Cs.: Mi körülbelül ezer nézőre számítottunk, ezért nagyon meglepődtünk, amikor mintegy 2500 néző vett részt a passiójátékon.

   – Milyenek voltak a visszajelzések?

   K. Cs.: Nagyon sok dicséretet kaptunk, bátorítást, hogy folytassuk jövőre is. És bár voltak, akik nem értették, hogy miért nem „korabeli” jelmezeket húztunk magunkra, miért „csak” sálakkal jeleztük a szereplőket, a többség számára átment az üzenet, hogy ez a történet akár napjainkban is játszódhatna. Sok áldás kísérte magát a próbafolyamatot és az előadást is. A szereplők közül sokan úgy fogalmaztak, hogy ez különleges lelkigyakorlat volt számukra. Közelebb kerültek húsvét misztériumához.

   – Honnan tudtátok, hogy működni fog? Nem voltak kétségeid a rendezés folyamán?

   K. Cs.: Dehogynem! Először is kevesen jelentek meg a próbákon. A próbafolyamat felénél tartottunk, amikor a fiatalok megértették, hogy a passiójátékon annyi lesz belőlük, amennyit adnak magukból. Áldozatokat kell hozni. Ki kell lépniük a virtuális térből, és fizikailag is meg kell jelenniük ahhoz, hogy ténylegesen oda adhassák magukat. Végül ők voltak azok, akik hirdették a passiót. Kiplakátolták a városban, az arcukat vállalva hirdették a facebookon, hogy lesz ez az esemény, és ők is szerepelnek benne. A 2012-es passiójátékon Porpáczy Attila szeminarista (azóta felszentelt pap) játszotta Jézust. Erőteljes, szenvedélyes alakítás volt. Azt mondják, hogy a gyermek a legjobb lakmuszpapír, megérzi, ha nem hiteles a játék. A főpróbán történt, hogy a játszótéren lévő gyerekek érdeklődését felkeltette a játékunk, olyannyira, hogy elkezdték követni az eseményeket. Velünk együtt sétáltak tovább, kíváncsian várva, hogy mi fog történni a következő helyszínen. Az ostorozás után – amikor Pilátus előtt végleg eldől, hogy Jézust keresztre feszítik – épp egy kis gyerekcsapat mellé sodródtam, így tisztán hallhattam, amint a legidősebb, nyolcéves fiúcska nyugtatgatja a könnyekig meghatódott kis csapatot, hogy nyugalom, semmi baj. Most meg fog halni a kereszten, de utána fel fog támadni. Ez volt számomra a jel, hogy működni fog.

   – Tavaly igazán rendkívülire sikerült a virágvasárnapi előadás. Havazott. Ilyenkor mit tudtok tenni?

   K. Cs.: Különleges élmény volt, ez tény. Minden szervezés része a háttérima kérése. Ilyenkor alkalmas időt kérünk az Úrtól a befogadásra. A napfényes főpróba után sokunkat sokkolt a vasárnapi havazás. Az Úr nincs velünk? Valamit rosszul csináltunk? Sok kérdés megfogalmazódik ilyenkor. Először is szólnunk kellett a távolról busszal érkezőknek, hogy ne induljanak el, mert nem biztonságos. Utána minden szereplőtől azt kértem, bízzanak, hogy akármi lesz is, jöjjenek el a Tettyére. Udvardy püspök úr nem hagyott magunkra. Velünk volt, a csapat élére állt, és az ő vezetésével tartottunk egy zenés áhítatot azoknak, akik a zord időjárási körülmények ellenére is eljöttek. Így volt jó.

   – Tavaly volt egy másik passiójáték is, mégpedig nyáron. Ezúttal nem a Tettyén, hanem Pécs központjában, a Széchenyi téren.

   K. Cs.: Igen, a HungaRió egyik kiemelt programjaként Pécs szívébe vittük a passiót. Misszió volt a javából. Átrendeztem a jeleneteket úgy, hogy az új helyszín ne akadály, hanem segítség legyen a játék folyamán. Itt is több ezren voltak az esemény részesei. Mint mindig, most is akadtak nehézségek, de az Úr minden akadályt elhárítva segített minket végig az úton. Attila még korábban jelezte, hogy nem tudja elvállalni Jézus szerepét. Olyan fiatalra volt szükség, akinek a hangja, a megjelenése, a tartása és az alázata vezetni tudja nemcsak az apostolokat, hanem a mi „kis” passiós családunkat is. Bánki Andris ilyen volt.

   – Andráshoz fordulok: mit éreztél amikor felkértek a szerepre?

   B. A.: Nagy megtiszteltetésnek, elhívásnak éreztem, ugyanakkor azonnal befészkelte magát a szívembe a kétely, és teherként nehezedett rám. Aztán arra gondoltam, Isten különös humorérzéke, hogy céljaihoz a bibliai történetekben is mindig erőtlen, alkalmatlan embereket használt fel…

   Persze Jézus szerepe merőben különbözik a passiójáték többi szereplőjétől, akikkel viszonylag könnyű azonosulni. Életünk hétköznapi szituációi során sűrűn vagyunk lelkes, de könnyen megijedő tanítványok, tévelygő farizeusok, pozíciónkat féltő Pilátusok, a közhangulattal sodródó emberek vagy éppen erősnek látszó, de az adott pillanatban magunkat mentő Péterek. Azonban Jézus mégiscsak Isten és ember egyszerre, akinek a helyébe nyilvánvalóan nem tudjuk magunkat beleélni. Számomra Isten szeretetének a legnagyobb kifejeződése, hogy egyetlen Fia emberré lett értünk, és ő teljes egészében felvállalta ezt az „emberséget”. Ez talán éppen a passiótörténetben csúcsosodik ki, ahol a testi kínok mellett a magára maradást, Istentől–embertől való elhagyatottságot, megalázást, szeretetlenséget is mindenféle földöntúli erő nélkül kellett elszenvednie.

   – Tapasztaltál változást a lelki életedben a próbafolyamat, illetve előadás után?

   B. A.: Sok passióban vettem már részt, a próbafolyamatok és maga az előadás is mindig nagy lélekformáló erővel bírnak. Lelkileg kicsit megviseltebb, befelé fordulósabb állapotban jött a felkérés, talán emiatt is volt bennem több kételkedés. Menet közben nagyon sok impulzus éri az embert a rendező, a többi szereplő által, intenzívebbé válik az imaélete, és soksok hiterősítő élményt kap.

   – Mit szólt a család ahhoz, hogy a családfő játssza majd Jézust?

   B. A.: Mivel korábban más előadásokban már többször játszottam Jézust, ezért nagyon nem lepődtek meg, de feleségem támogatása sokat jelentett, Isten segítő jelenlétét sokszor éltem meg őrajta keresztül. Kislányom még kicsi, és mivel az ő lelkében a valóság és egy színelőadás nem különül el, őneki csak nagyvonalakban beszéltem róla, és nem is akartuk, hogy lássa a passiójátékot. Az idei évben viszont mindenképpen szeretne eljönni...

   – Mi volt a legnagyobb élményed, akár a próbafolyamat, akár az előadás alatt?

   B. A.: Jó volt ennyi keresztény és kereső fiatallal együtt lenni, dolgozni, megismerni őket, összebarátkozni velük. Ilyenkor megbizonyosodom róla, hogy az egyháznak kell, hogy legyen jövője. És nagy hitmélyítő élmény Isten  áldásait érezni, ahogy a mi munkánk és amatörizmusunk mellett egységes egésszé formálja az előadást.

   – Miért érdemes elmenni egy passiójátékra akár szereplőként, akár nézőként?

   B. A.: Ennek a történetnek annyi, de annyi üzenete és megközelítése van. Bármilyen filmet, előadást láttam róla, bármilyen passiójátékban vettem részt, mindig jutottam valamilyen új felismerésre, vagy kaptam ajándékba egy addig felfedezetlen kis darabkát.  Még az olyanoknál is, amik alapvetően nem tetszettek. Egy ilyen szabadtéri passiójátéknál pedig gyakorlatilag aktív részese lehet minden jelenlévő a történetnek, és ebből nagyon sokat lehet töltekezni.

Balatonyi Barbara

Vissza a lap tetejére ⇧

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks