Művészet a hazáért

A magyar nemzeti művészet táplálkozzon a gyökereiből és induljon ki a népművészetből – vallja Józsa Judit kerámiaszobrász, művészettörténész, a Magyar Kultúra Lovagja, akivel magyarságról, hagyományőrzésről, művészetről, hitről, igazi értékekről beszélgettünk a Józsa Judit Galériában.

 

– A korondi fazekas családokban, a hagyományőrzés szerint apáról fiúra száll a mesterség. Mi a helyzet a művészcsalád leánygyermekével?

A leánygyermek is választhatja a szülei útját, s ez rám is igaz, hiszen az agyagnál maradtam. Édesszüleim, Józsa János és Julianna, Európa- és világszerte ismert, neves korondi keramikus népművészek. Fazekas dinasztiánkat kisebbik bátyám, János viszi tovább, aki szintén fazekasmester lett. Ami engem illet, harmadik gyermekként, családunk egyetlen leányaként Székelyudvarhelyen születtem. Kiskoromtól kezdve agyagoztam. Első kisplasztikámat, egy keresztfára boruló öregasszonyt „Szeretet” címmel 11 évesen mintáztam. Szeretett szomszédunk elvesztése, gyermeklelkemből ilyen formában kívánkozott ki. Édesapámtól a tehetséget, édesanyámtól pedig a szorgalmat örököltem. Úgy is szoktam mondani, hogy szüleim korondi műhelyében volt a második iskolapadom.

– Mindezek ellenére, úgy tudom az orvosi pályára készült…

Így igaz. Ortopéd-sebész szakorvos szerettem volna lenni. Jól is tanultam, ezért egészségügyi szakközépiskolát végeztem Székelyudvarhelyen. Érettségi után, okleveles egészségügyi szakdolgozóként másfél évig az udvarhelyi kórházban dolgoztam. A halállal akkor szembesültem igazán. Nem tudtam ezt akkoriban még feldolgozni. Tanulnom kellett az elengedést. Így mindössze egy éjszaka leforgása alatt eldöntöttem, hogy inkább a művészi pályán folytatom az utamat.

– Az elengedéshez ma hogyan viszonyul?

A mai napig gyakorlom. A szeretteink elvesztése és elengedése hosszú és olykor fájdalmas lelki folyamat, még egy hívő ember számára is. A napokban ünnepeltük a galériám hatodik születésnapját, és eszembe jutott példaképem és szeretett barátom, Jókai Anna, akiről a tavalyi évfordulón emlékeztem meg. Újraolvasva a beszédet és felidézve magamban az estét, olyan érzés fogott el, mintha itt lenne velem. Csak a test hal meg, a lélek örökké él, s hiszem, hogy a szeretteink itt vannak velünk és segítenek minket. A földi élet egy szempillantásnyi röpke idő az örök élethez képest. Azonban ezt a rövid kis ittlétet sem mindegy, hogy hogyan töltjük. Fontos, hogy hagyjunk nyomot magunk után, s valami értékeset tegyünk le a nemzet asztalára.

Ez idáig több mint kétszáz tárlata volt itthon, s külföldi helyszíneken. Műveit Amerikától kezdve Kanadán át egészen Ausztráliáig láthatták az érdeklődők. 2009-ben a Magyar Kultúra Lovagja címet, 2010-ben a Női Esélyegyenlőségért díjat, 2012-ben a Világ Magyarságáért Művészeti díjat, 2010-ben és 2015-ben az Erdélyi Közösségi élet kiválósága díjat, 2018-ban a Keresztény Kulturális Akadémia Cornelius-díját, 2019-ben Belváros Lipótváros V. kerület Önkormányzatának Kölcsey-díját és a Széchenyi Társaság Széchenyi-díját vehette át. Mit jelentenek Önnek ezek az elismerések?

Az elismerés jól esik, s ösztönöz a további magas szintű teljesítményre. Saját magammal azonban sosem vagyok maradéktalanul elégedett. Mindig lehet többet és még többet tenni. Az ember holtáig tanul. Folyamatosan születnek bennem új tervek és ambíciók. Vallom, hogyha nincs cél, nincs életkedv sem. Néha megdöbbenve hallom, hogy az emberek unatkoznak, panaszosan mondják, nem történik velük semmi. Pedig annyi lehetőség, egy jó könyv, igényes előadás áll rendelkezésünkre, nem beszélve a családunkkal, barátainkkal töltött időről. Számomra az idő éppen hogy kevés, s mindig igyekszem lépést tartani vele. A galériában általában heti két rendezvényünk van. A művészekkel való kapcsolattartást, s az estek tematikáját is én álmodom meg. Ha pedig nem a galériában vagyok, éjszakába nyúlóan mintázok az otthoni műhelyben.

– Többször említette már a galériát, de azt még nem tudjuk, milyen út vezetett Korondról a Ferenciek terén található Józsa Judit Galériáig?

1995-ben települtem át Magyarországra. A magyar nemzeti művészet, különösen a kerámia és a szobrászat megismerésének szent szándéka vezérelt. E területen szerettem volna magam is alkotóként fejlődni és tanulni. Ezért költöztem Budapestre. Szeretettem volna megőrizni a tiszta forrást, ezért nem a Képzőművészeti Egyetemre jelentkeztem, hanem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar művészettörténet szakán végeztem tanulmányaimat. Nehezebb út volt ez, mivel művészi tanulmányaimat autodidakta módon kellett elsajátítanom. Ez az egyéni látásmód a már említett 11 éves koromban készített kisplasztikában is megmutatkozik. Alkotásaimat nem a hagyományos korongozással készítem, hanem egyedi hajtogatással, mintázással, vasoxidos patinázással. Ezt a sajátos technikát végül is már gyermekfejjel ösztönösen kitaláltam. Így belül üreges a szobor, nem kell elvágni és kiüregelni, hogy égethetővé váljon.

– Korondi lányként a fővárosi forgataggal hogyan tudott megbarátkozni?

A nagyvárosi társadalmi helyzet egészen más, mint Korondon. Például, ha a kisközségünkben valaki megbetegszik, s nincs hozzátartozója, akkor a szomszédok vagy a falubeliek segítik. Itt ez nem működik. Valószínűleg a hajszolós életünk következménye. Felszínesek az emberi kapcsolatok is. Ez az út nem vezet sehová. Ezért is álmodtam meg egy olyan galériát, amely a keresztény és nemzeti művészetet képviseli. Úgy érzékeltem, hogy Budapesten nincs ilyen fórum. Kubinyi Anna textilművész mondta nekem egyszer, hogy mikor a magyar, azon belül a székely népművészetet beemelte a munkáiba, hirtelen nagy lett körülötte a tér. Hátrébb léptek mellőle még a művészeti élet körébe tartozó emberek közül is jó néhányan. Ez sajnos ma is így van. Véleményem szerint nemcsak a nagy nemzetközi „izmusok” lehetnek követendő irányok. A magyar nemzeti művészet sok évtizeden keresztül háttérbe volt szorítva, úgyhogy van feladatunk bőven.

– Munkáiban az egyediség mellett mély erkölcsi és értékbeli mondanivaló érződik. A témaválasztásai mi alapján történnek?

Mindig is azok az örök témák foglalkoztattak, amelyekről úgy éreztem, hogy hiányoznak még a magyar művészet palettájáról. Ilyen a Magyar Nagyasszonyok sorozatom is. Tizenhárom évnyi kutatómunka után, ma már történelmünk kiemelkedő személyiségű asszonyai közül – három kiállítási anyagban Emesétől az 1956-os Tóth Ilonáig – hatvan csodálatos teremtést mutattam be. 2012-ben a magyar nemzet örökségét felölelő nagy tematikus kiállítás Magyar Örökség címmel jött létre. Magyar örökségünk, történelmünk, hagyományaink, kultúránk és erényeink ismerete és szeretete nélkül olyanok vagyunk, mint egy fa, gyökerek nélkül. 2018-ban Mária, a magyarok Boldogasszonya c. sorozatomban, a Boldogságos Szűz Máriát 14 mázas kerámiaszoborban, 14 stációban mutattam be, a születésétől a mennybevételig, továbbá néhány szobor kapcsán az utóéletét, kultuszát is érintve. Egyetlen nemzet sem nevezi Máriát, Szép Szűz Máriának, csak a magyar. Szép Szűz Máriát, őshitünk Napba öltözött Boldogasszonyát, Erdélyben a székelyek és a csángók Babba Máriaként tisztelik. Vallom, hogy a magyar nemzeti művészet táplálkozzon a gyökereiből, és merítsen csodálatos népművészetünkből.

– 2013 decemberében nyitotta meg galériáját, a Józsa Judit Galériát. Milyen alkotások és rendezvények várják az érdeklődőket?

Fő célom az igényes, minőségi, színvonalas, értéket képviselő magyar képző-, ipar- és népművészeti alkotók és alkotásaik bemutatása. Összművészetben gondolkodom, s szeretném összefogni azokat a művészeket, akiknek fontos a hazaszeretet, az egészséges nemzeti öntudat, s ezt alkotásaikban megfelelő színvonalon művelik. Itt a galériában keddenként és csütörtökönként zajló eseményeinken művész barátaimmal azon munkálkodunk, hogy léleképítő eseményeket szervezzünk a nagyközönségnek. Közöttünk irigységnek, szakmai féltékenységnek nincs helye. Közösen építsünk, tegyünk hozzá, ne romboljunk és elvegyünk… Saját munkáimmal is találkozhatnak a kedves látogatók. Szeretném, ha minden alkotásom „dalát”, mondandóját örömről, bánatról, szépségről, szeretetről, emberségről, magyarságról megértenék és a szívükbe zárnák.

– A Kárpát-medencei Magyarság Evangelizációjáért (KÁMME) Alapítványt 2017-ben hozta létre a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége azzal a céllal, hogy a két szervezet szorosan együttműködve, azonos értékek mentén szerteágazó evangelizációs tevékenységet végezhessen a Kárpát-medencei magyarság körében. A KÁMME Alapítvány Művészeti Kuratóriumának elnökeként, meséljen egy kicsit az eddigi tevékenységükről.

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a KÉSZ felkért erre a nemes feladatra. Fontos és hiánypótló kezdeményezésnek tartom a Kárpát-medencei magyar alkotók támogatását. Több pályázaton keresztül lehetett jelentkezni, kiállítást szerveztünk, sőt a beválogatott alkotókat meghívtuk, s részt vehettek az I. Neszmélyi Keresztény Képzőművészeti Alkotótáborban, továbbá az itt született alkotások, a Józsa Judit Galériában is kiállításra kerültek, ezenkívül jövőre négy anyaországi városba vándorkiállításként visszük, egy újabb pályázat eredményeként, s állítjuk ki a művészeti alkotásokat Ég és Föld között címmel. Úgy gondolom, ez nagy bemutatkozási lehetőség egy Kárpát-medencében élő tehetséges ember számára. Sok munka áll még előttünk, de már most kézzelfogható eredményei vannak az összefogásunknak, s ez engem is motivál.

Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” – olvashatjuk János evangéliumában. Karácsony szent ünnepére hogyan készül?

Karácsonykor otthon, Székelyföldön töltöm az ünnepeket, családi körben. Gyermekként méteres havak is voltak Korondon ilyentájt. Emlékszem, mikor a szüleimmel, testvéreimmel elindultunk az éjféli misére. Felejthetetlen karácsonyi emlékek ezek a mai napig. Ma már megváltozott az ünnep hangulata. Emberközpontúbb lett a világ. Isten-központúvá kell(ene) hogy újra váljon, és nemcsak ebben a szent három napban, hanem egész életünkben. Karácsonykor nyugalmat, szeretetet és boldogságot kívánok a szívekbe. Legyen áldott az ünnep!

Lonkay Márta

 

2019-12-29

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

 

1%

 

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks