Nyitott szívek és nyitott kapuk temploma

Az Erzsébet hídon át Pestre érkezőknek méretes molinó hirdeti a belvárosi templom homlokzatán, hogy 0–24 óráig nyitva. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való felkészülés jegyében indult el itt a folyamatos szentségimádás ez év elején. Mik az elmúlt hónapok tapasztalatai? – kérdezem Osztie Zoltán plébánost.

 

- Ez év január 1-jétől éjjel-nappal nyitva van a templom, és szünet nélkül imádkozik valaki az Oltáriszentség előtt. Ez felmérhetetlenül nagy kegyelmi forrás minden résztvevő számára, akik több százan vannak. Magam is tapasztalom a lehetőség áldásait. Itt közel kerülünk keresztény létezésünk középpontjához, magához Krisztushoz. Annyi tehertétel, ideológiai előfeltevés és salak rakódott rá a keresztény üzenetre és az egyházra, hogy azt nagyon nehéz áttörni. Az Oltáriszentség előtt viszont ráirányítjuk figyelmünket a lényegre, a maga tiszta mivoltában, hiszen itt Jézus van előttünk a maga személyes jelenlétében. Innen kaphatunk ihletet közvetlenül az Úrtól. Sokszor tanácstalanok vagyunk, sötétben botorkálunk, eltévelyedünk, de az Úr Jézus az ő Szentlelkének erejével világosságot gyújt bennünk, irányítást ad. Úgy lehetünk jelen magunk is a Szentháromság egy Isten színe előtt, ahogy sehol máshol. Hadd mondjak erre egy egészen személyes, konkrét példát. Édesanyámat most öregségére különösen is szívemben hordozom. Oda viszem Jézus elé, aki jelen van az Oltáriszentségben, és azt kérem, hogy a Szentlélek erejével az Ő tüzes szekerén át, ami az ő keresztje, vigye az Atya színe elé. Kettős lelki út áll előttünk: Az Atyától a Fiún keresztül a Lélek erejével az Eucharisztiában megjelenik a teljes Szentháromság, és az Istennek az üdvösségre vonatkozó terve. Mi ugyanezen az úton jutunk vissza az Atyához: a kenyér színében jelenlévő Krisztus előtt imádkozunk a Szentlélek erőterében, hogy Jézus áldozatán keresztül eljussunk végső célunkhoz.

- Az Eucharisztiában benne van tehát a Szentháromság, vagyis a három az egy. A szentségimádáson mindig ugyanazok az emberek jelennek meg, vagy spontán érkeznek a hívek, kinek hogy engedi az ideje vagy ad választ a hívásra?

- Több helyen is tartanak szentségimádást az országban az eucharisztikus kongresszusra készülve, és mindenhol máshogyan szervezik meg. Nálunk, a Belvárosi Főplébánia-templomban közel félezer ember kapcsolódott be az imádásba résztvevőként és szervezőként. Munkatársaimmal együtt magam is tapasztalom, hogy folyamatosan, egész nap térnek be akár magyarok, akár külföldiek az imádás helyére. Ott időznek az Oltáriszentség előtt, lehet, hogy csak néhány percet, vagy fél órát töltenek itt. Lehetőséget kínálunk arra, hogy bárki, bármikor bejöhessen. A huszonnégy órás nyitva tartás elsősorban ezt jelenti, ezt hirdeti a plakát a templom homlokzatán (Nyitva 0-24 Open). Ilyen lehetőség nincs máshol az országban, ehhez viszont őriznünk kell a templomot, amihez elő kell teremteni a fedezetet, s amit csak központilag lehet finanszírozni.

- A turisták nem zavarják a szentségimádást?

- Nagyon sok minden változott az elmúlt hónapokban, sokat alakítottunk a körülményeken. A tapasztalatokat folyamatosan értékeltük és beépítettük, hogy ideálissá tegyük a feltételeket. Így alakult ki egy nagyon szép, kiegyensúlyozott rend. Napközben a szentségimádás az altemplomban van, amely a legméltóbb környezet a számára. Fábry Kornél atya, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus főtitkára, amikor látta ezt a lebilincselő környezetet, azt mondta: „Az Örökimádásnak itt kell megvalósulnia.” Miközben tehát az altemplomban, annak első, román részében zavartalanul és néma csöndben végezzük a szentségimádást, az érdeklődő látogatókat beengedjük a hátsó traktusba, hogy csöndben körülnézhessenek, és ők maguk is bekapcsolódhassanak az imádásba. Amit tudni kell a templomról, azt elmondjuk a felső templomban, s az altemplomban, mire odaérnek, már tudják, hogy mit lehet látni. Éjszakára azonban felvisszük az Oltáriszentséget az adorációs kápolnába, s akkor őrző-védő cég közreműködésével védjük a templomot. A szentségimádás tehát nem egy a templomtértől jól elzárt, külön bejárattal rendelkező kápolnában van, hanem a templomtérben. Nyilvánvaló azonban, hogy a turisták számára, akik mint múzeumot látogatnák a templomot, éjszaka nincs lehetőség a látogatásra. Imádkozni azonban bárki, bármikor bejöhet.

- Az éjszakai szentségimádás lehetősége regisztrációhoz van kötve, vagy akkor is bárki jöhet.

- Nem, nem. Bárki jöhet. Legutóbb is este 11-kor mentem imádkozni, és nem fértem be a kápolnába, olyan sokan voltak.

- Van visszajelzése, hogy a résztvevőknek milyen lelki élményt nyújt a szentségimádás?

- Igen, beszélnek erről, emberek megállítanak az utcán, és mondják, hogy ez milyen csodálatos kegyelmi ajándék. Kérik, hogy tartsuk meg ezt a lehetőséget, és nagyon köszönik. Ez a fajta visszajelzés folyamatos. Az egyik napszakfelelősünk pedig gyűjti, hogy milyen imameghallgatások vannak. Itt nem csodavárásról van szó, de az emberek számára óriási élményt jelent, hogy a Jóistentől a meghallgatásnak a bizonyságait kapják.

- Milyen hagyománya van a plébániaközösség életében a szentségimádásnak?

- Újraindult a templomban az 1300-as évek elejéről származó és 2010-ben feltárt Trónoló Madonna-freskó kutatása, mert új szempontok merültek föl. Derdák Éva festő-restaurátor, aki föltárta és most a Mátyás-oratóriumot restaurálja, illetve Bodor Imre művészettörténész-régész, aki szerelmese a templomnak és évtizedek óta foglalkozik az értékeinkkel, vetette fel elsőként, hogy itt egy eucharisztikus csoda képi ábrázolásával lehet dolgunk. Vagyis a freskó középpontjában nem is Mária áll, hanem az Eucharisztia.

- Mi volt ez a csoda?

- Ezt most nem mondanám el, majd csak akkor publikáljuk, amikor nincs kétség felőle. A csoda összefüggésben van Jézus köntöskéjével, ezt szeretnénk igazolni. Amikor minden kétséget kizáróan, történeti adatokkal, levéltári anyagokkal igazolni tudjuk, be fogjuk mutatni a nyilvánosságnak.

- Jézus köntöskéje? Mi az?

- Ehhez az eucharisztikus csodához kapcsolódó tárgyi relikvia, egy textil kegytárgy, aminek a sorsát pontosan tudjuk. IV. Béla király idejében a Nyulak szigetén őrizték, és onnan Kölnbe került.

- Ezért járhattak a magyar zarándokok Kölnbe?

- Hét évenként volt Aachenbe zarándoklat, és a zarándokok külön kitértek Kölnbe, hogy tisztelegjenek Jézus köntöskéje előtt. Ez pedig azért kegytárgy, mert egy eucharisztikus csodával van kapcsolatban.

- Létezik még ez a kegytárgy, vagy a világháborúban elpusztult?

- Nem, sajnos nincs meg, Napóleon idején veszett el. Ő rombolta le Kölnben a fehér apácák kolostorát, ahol a kegytárgyat őrizték, és akkor elveszett. De az említett eucharisztikus csudához kapcsolódik két fontos bizonyíték. A szakemberek mindig is csodálkoztak azon, hogy miért alakítottak ki széles szentélykörüljárót, hiszen megdöbbentően sok területet foglal el – értelmetlenül, ha nem az a válasz, hogy ezen jártak a zarándokok. A déli kapun át léptek a templomba, aminek a portálja megvan, és aminek a fala Budapestnek a legnagyobb épen maradt román kori falfelülete. Ott belépve a hívek körbe tudtak járni, a széles szentélykörüljárón eljutottak a kegyképhez, ami az eucharisztikus csoda ábrázolása, és az északi kapun távoztak. A másik bizonyíték, hogy 1507-ben két reneszánsz pasztofórium épült, amelyek nem ereklyetartók, ahogy ezt a föliratuk is jelzi.

- Hanem tabernákulumok?

- Igen. De miért volt szükség a templomban két tabernákulumra, amelyek a reneszánsz idő legkiválóbb alkotásai közé tartoznak hazánkban. A pécsi székesegyházban találunk rá párhuzamot, de ott csak egy van, illetve a Bakócz-kápolna még ilyen jelentős és épen megmaradt reneszánsz alkotás. De nekünk kettő van belőle.

- Egy templomban általában egy tabernákulum van, mert az Oltáriszentséget templomonként csak egy helyen őrzik.

- Nem tudjuk, hogy miért. A város is csináltatott egy szentségházat, és Nagyrévi András plébános, címzetes püspök is. Az egyik szentségház fölirata: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér”, a másiké pedig: „Ím az angyalok kenyere, úton lévők eledele”. Az egyiken megtaláljuk Pest város, vagyis a kegyúr címerét is. Érdekesség, hogy amikor az egyesített főváros címerét készítették, akkor az ezen a pasztofóriumon található címer volt a kiindulási pont. Az Eucharisztia tisztelete tehát évszázadokon át különös módon volt jelen a templomban.

- Térjünk vissza a jelenbe, az örökimádásra. Hogyan tudják a templomba betérőket segíteni, hogy ráhangolódjanak a szentségimádásra? Magam tapasztalatából is mondom, hogy a hétköznapok forgatagából betérve nem könnyű elcsendesedni. Ráadásul sokszor összekeveredik az imaóra és a szentségimádás fogalma.

- A csöndet minden erőnkkel próbáljuk megteremteni a szentségimádás helyén, és 24 órában egyéni, csendes imádság van. Összeállítottunk a Szent Gellért Kiadóval közösen egy imafüzetet, ami segít ráhangolódni a szentségimádásra. Barátunk és táplálékunk a címe. Olyan imádságokat válogattam össze, amelyek nagy imádkozók imái, XVI. Benedek pápa elmélkedésétől kezdve Aquinói Szent Tamás imáján át az eucharisztikus kongresszus készületének a fohászáig. Ezt kézbe véve lehet ráhangolódni az imádságra. Én például megtanultam Nagy Szent Gertrúd imádságát: Üdvöz légy, áldott légy legméltóságosabb Oltáriszentség… Ezzel kezdem a szentségimádást. És ez segít. A kiadványt akár szentségimádás közben is elő lehet venni. Benne van az eucharisztikus litánia, benne vannak Szent Tamásnak a szép himnuszai, és így tovább. Egyetlen egy olyan óra van a héten, amikor közösen imádkozunk az Oltáriszentség előtt. Kiadtunk csak az Oltáriszentség tiszteletére vonatkozó zsolozsmás könyvet. Ezt imádkozzuk abban az egy órában.

- A felkészülés a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra milyen feladatokat ró még egy plébániaközösségre?

- Következő lépésként elindítjuk a szentségimádás iskoláját, ami 12 alkalomból áll. Nagyon fontos, hogy megtanítsuk a híveket szentségimádást végezni, mert ez nem magától értetődő. Tanulni kell, mint ahogy egyáltalán az imádságot is. A szentségimádás olyan különleges imamód, amit el kell sajátítani. Októberben fogjuk elkezdeni, és úgy alakítottuk az alkalmakat, hogy karácsonyra fogunk eljutni a végére. Ezen túlmenően egyfolytában gondolkodunk, töprengünk, hogy mivel tudunk még hozzájárulni az eucharisztikus kongresszushoz.

- Zoltán atya a napokban a 60. születésnapját ünnepelte. A Szentírásban ezzel a számmal a magvetőről szóló példabeszédben találkozhatunk. A jó földbe hullott mag harmincszoros, hatvanszoros, százszoros termést hozott. Hogyan tekint vissza erre a hatvan évre?

- Én akkor rendültem meg, amikor ötvenéves lettem, hogy mennyire elszaladt a fejem fölött az idő. A hatvanéves kort azzal az érzéssel élem meg, hogy van még bennem készség, tapasztalat, lendület, hogy újat tudjak kezdeni, hogy még újabb terveket, ötleteket tudjak és akarjak megvalósítani. Miközben érzem, hogy a korommal bizonyos tanulságokat is le kell vonni, például nem tanítok már iskolában, noha a középiskolás korosztály volt az, amelyikhez valaha a legjobban értettem. Messze vagyok már ettől a korosztálytól, már nem tudok úgy szót érteni velük, mint régen. Ugyanakkor van vízióm és sok olyan ötletem, amihez érzek magamban erőt a megvalósításhoz.

Ilyen például a templom turisztikai programjának a kiépítése a maga komplexitásában, benne van az egyházi zene, a kulturális tevékenység, a turizmus. A templomot teljes egységben látom, ami a szentségimádástól, a liturgiától kezdődik, és a templom teljes körű turisztikai bemutatásával zárul. A turizmust illetően a szívem közepében a vallási turizmus kiépítése van. Olyan kincs van a kezünkben, amit meg kell mutatnunk. A templom tornyából nyílik például a legszebb kilátás a Duna két partjára. Ezt jó lenne megmutatni.

Nem mindegy, hogy az itt megforduló sok külföldi milyen képet alkot Magyarországról, s azon belül a magyar egyházról. E tekintetben nagy a felelősségünk. Az Ars Sacra fesztivál vagy a Nyitott templomok éjszakája keretében egyetlen nap alatt ezer ember fordult meg programon a templomban. Justo Antonio Lo Feudo, a Legszentebb Eucharisztia Misszionáriusai szerzetesközösség egyik alapítója, aki Vácott és Sopronban is elindította az örökimádást, járt a templomunkban, és azt mondta, hogy itt dobog Pest város szíve. Az a célom tehát, hogy igaz legyen az a szlogen, amit hívószóként szoktunk a templomra alkalmazni: „nyitott szívek, nyitott kapuk” temploma.

Rochlitz Bernadett

 

2018-09-02

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

 

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks