Októberi szilánkok

Sopron ősz ötvenhat
a tanodák kihaltak
új evangélium
remeg a nép ajkán
Fent repülőgép köröz
komoly fenyegetés
sok kíváncsi kaminnak
 izgatottan lesik
a gép alacsony röptét
s ahogy a pilóta
megbillentve gépét
röpcetli-árat ont
a Fövényverem legébe
viszi a szél  kavarva ‒
valami „Felhívás…”
Pár száz méter csupán
és az ott már határ
az esdett nyugati –
egy ország széle s reménye
Lyukas karszalagok
félig civil bakákon
a nemzet színeivel
akár a lobogón ‒
Apám is kinn a „fronton”
azaz  a határszélen
csak napok múlva látjuk
borostás kiadásban
fáradt-szerényen
A nemzeti szalag  
még karját csinosítja
s valamit előhúz
még „ott át” tőlük kapta
osztrák határőrök
biztató ajándéka
„Vidd haza a gyereknek
ez svájci csoki ritka” ‒
Esténként apámra vártam
 e selymes ízzel a számban
s apámra gondolok ma
korcs utód őszülő tájban

 


Litániás gyermekévek

Amikor litániás
estékbe fordult a nap
a Bécsi-dombi aprónép
a templom felé szaladt
még a ministráns bő szoknya nélkül
s vasalt-hímes miseingbe bújva
újra meg újra
találkozni az Úrral
ki oltára elé hívta híveit ‒
Régi emlékek térbeliségek
ötvenes évek félhető tétek
lépcsőn le lépcsőn fel
a nehéz misekönyvvel
hogy belebotolsz ügyetlen
gyermeki lépteiddel ‒
Egyszer haranghúzáskor
a kötél felkapott
ki a karzat fölé
ijesztő semmibe
de ha Isten velünk
tán visszalendülünk ‒
S immár a szeretet
melegítő sugára
arany köntöst terít
a hajdanvolt ministráns
apró oltárszolga
didergő alakjára

 


Angyal szólt…

Angyal szólt neki:
üdvös volna talán
bűneit nem tetézni
s bár őt testőri feladat
köti csupán e földiséghez
önszorgalomból megteszi
hogy időben szól az emberéhez ‒
Többször kimenté már a bajból
zűrös-veszélyes apropókból
s belátja: rábízott személye
nem érzékel veszélyeket ‒
hát ad még új esélyeket
mielőtt tisztét letenné végül
s felmond az Égben nagy vitézül
kényelmetlen e poszt nagyon ‒
Közben embere fészbukon posztol
széttrollkodva számos jó ügyet
s bár idővel sok botrány elül
ám hogyha felelőtlenül
(nota bene ezen felül)
feledné  mit is nyújthat
egy angyal-ember paktum
ő ezennel kilép
nézve nyugtalanabbul
hogy védence  tán javul
s mert angyali türelme
ugyancsak szűk s határos
elhagyja emberét
hadd lássa falu város
mit ér a túlzás a hübrisz
ha nincs már hites élet
mi mindentől megvédett
leginkább önmagadtól
angyaltalanított Lélek ‒
mostantól joggal kérded:
Istenem, miért félek?

 

Drescher J. Attila

 

 

2019-10-23



 

 

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks