Párhuzamok Mindszenty és Wyszynski bíborosok küzdelmeiben

Ha Mindszenty József és Stefan Wyszynski életét nézzük, akkor több közös jellemzőt fedezhetünk fel bennük. Azonos történelmi korban éltek és mindketten vidéki származásúak voltak. Mindszenty egy nyugat-magyarországi kis faluban, Csehimindszenten 1892-ben született, Wyszynski pedig 1901-ben a cári Oroszország területén levő Zuzela községben.[1] A népi vallásosság mind a két főpásztor lelki életének fontos része volt. Mind a ketten szembe fordultak a nemzetet és az Egyházat megsemmisíteni akaró totalitárius rendszerekkel, a nácizmussal és a kommunizmussal. Mind a ketten népük körében a szabadságukért harcoló egyházuk jelképévé váltak és népük kezdeményezte a boldoggá avatásukat is. A lengyel bíboros esetében ez most meg is valósul.

Tanulmányunkban rá szeretnénk mutatni arra is, hogy a két főpásztor hasonló magatartása nemcsak hasonló egyéniségükkel és sorsukkal, hanem egy sajátos közép-európai lelkiséggel is összefügg. A „közép-európai lelkiség” fogalom magyarázatra szorul. „Közép-Európa” viszonylag új fogalomnak számít, amelyhez tartozó terület lehatárolását tekintve számos megközelítés ismert. A mi felfogásunk szerint Közép-Európa elsősorban az ún. Visegrádi országok régióját (Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország) jelenti.[2] A „lelkiség” fogalom pedig általánosságban a lelki jellemzők összességét jelenti, amely összefüggésben van az emberek hitével, céljával, tevékenységével.[3]  Ilyen értelemben beszélhetünk egy területen élő, közös sorsú emberek lelkiségéről. Ha végigtekintünk a történelmen, láthatjuk, hogy Európa középső részén élő kisebb nemzeteknek sorsában sok közös vonás van.

A magyar és a környező népek tapasztalatából kiindulva három olyan vonást emelünk ki, amely az ebben a régióban élő népek életét (lelkiségét) és szóban forgó főpásztorok életét (lelkületét) is jellemezte.[4] A főpásztorok nagyságát éppen az mutatta, hogy azonosulni tudtak a népük gondolatvilágával, érzéseivel, azt képviselték és nemesítették. Véleményünk szerint ezek a legfontosabb lelkiségi tulajdonságok: az itt élő népek szabadságvágya, függetlenségi törekvései; a népi vallásosság ápolása, különösen a Szűz Mária tisztelete, valamint a nép helyzetéből származó szociális érzékenység. Ezek azok a tulajdonságok, amelyek e főpásztorokra is jellemzőek voltak.

A függetlenségi törekvés a nagyhatalmakkal szemben

Magyarország története jól tükrözi a közép-európai népek sorsát, így a szabadságért való küzdelmüket. Szent István király államalapítása óta szinte folytonosan harcolni kellett a magyar nép függetlenségéért. Nyugatról ezt a függetlenséget veszélyeztette kezdetben a Német-Római Birodalom, később a Habsburg Birodalom, majd a hitleri Németország hatalmi törekvései. Keletről pedig korábban a tatár, majd az oszmán-török a 20-ik században pedig a szovjet birodalom jelentett veszélyt. A II. világháború végén (1944) két nagyhatalom vívta a harcát hazánk területén, s a háború lezárása nem hozta el az áhított függetlenséget: régiónk országai a kommunista Szovjetunió vazallusává lettek. Csak 1989-ben nyílt újra lehetőség a független életre. 1989-ben megkezdődött a szovjet csapatok kivonása (április 25.), kikiáltották a köztársaságot (október 23). 1990-ben parlamenti választásokat írtak ki (március 25.) és rehabilitálták Mindszenty József bíborost (május 18.). Ezzel a magyar nép és a magyar egyház életében is új korszak kezdődött.

Mindszenty József jól ismerte a magyar történelmet. Ő jól látta, hogy a magyar nép akkor tudja megőrizni szabadságát és hitét, ha megvédi a függetlenségét. A függetlenség megtartása érdekében szembefordult minden olyan külföldi diktatórikus hatalommal, amelyek azt veszélyeztették. Előbb a német nemzeti szocializmus eszméivel és diktatúrájával fordult szembe, később pedig a szovjet ateista, kommunista elnyomással szemben mutatott ellenállást. Erről így írt emlékirataiban: „Mindig volt tőlünk jobbra is, balra is egy-egy nagyhatalom, amely sandán nézte a mi külön állami életünket. 1944-ben két elnyomó és embertelen rendszernek seregei, Hitleré és Sztáliné érkeztek maradék földünkre, hogy itt vívják meg végső csatáikat.[5]

– Mint püspök ennek a függetlenségi törekvésnek a szellemében először a náci diktatórikus törekvésekkel szállt szembe. Hivatkozva XI. Pius pápa „Mit brennender Sorge” (Égő aggodalommal) kezdetű, 1937. március 14-én írt apostoli körlevelére elítélte a nemzetiszocialisták újpogányságát, a totalitarizmust, a fajelméletet, a fajüldözést, valamint egyház- és vallásüldözést.[6] Később, 1944 októberében pedig levelet írt Szálasi Ferenc nyilas miniszterelnöknek, hogy hazánk ne vegyen részt abban a háborúban, amely hatalmas hadsereg harcának színhelye, mert ezzel „a magyar haza utolsó darabja és vele a magyar jövő és felépülés utolsó reménye is odavész.”[7] A püspököt emiatt előbb letartóztatták, majd börtönbe zárták (1944. december 7. – 1945. április 1.).

– A II. világháborút követően, az Esztergomi Főegyházmegye prímásaként, bíborosként a szovjet diktatúrával szállt szembe. Ennek oka az volt, hogy a kommunista, ateista rendszer a hatalomra jutása után meg akarta szüntetni az állami iskolákban a hitoktatást, a vallásos könyveket cenzúrázni akarta és a vallásos embereket hátrányos helyzetbe hozta. Azokat a papokat, akiknek ellenvéleményük volt üldözni kezdték, arra hivatkozva, hogy „ellenséges ideológiát” képviselnek. Mindszenty bíboros úr fellépett a diktatúrával szemben, ezért letartóztatták (1948. december 26.), elítélték és életfogytiglani börtönre ítélték. A börtönből az 1956-os szabadságharc felkelői szabadították ki. A szabadságharc leverése után pedig a budapesti amerikai követségre menekült, és ott volt közel 15 évig.

Stefan Wyszynski bíboros élete és küzdelmei hasonlók a magyar prímáséhoz. A német megszállás idején ellenállóként tevékenykedett. A varsói felkelésben (1944), mint katonalelkész vett részt. Lengyelország prímásaként szembefordult kommunizmussal, ezért letartóztatták, és három éven keresztül (1953–1956) különböző helyen fogva tartották. Ebben az időben a prímás a nemzet jelképes vezérévé vált.[8]

Szűz Mária tisztelete

Magyarországon a Boldogságos Szűz Mária tisztelete első királyunk Szent István elkötelezett és elkötelező döntésére vezethető vissza. A király, röviddel a halála előtt, Szűz Mária védelmébe helyezte az országát, ezekkel a szavakkal. „Ég királynője, e világ jeles újjá szervezője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel-papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik istenhozzádot mondván a lelkemet a te kezedbe ajánlom” [9] Az országnak erre a védelemre azért volt szüksége, mert az ország jövője bizonytalan volt. Fia, Imre herceg meghalt és az országon belül a pogányág erősödött.

Mindszenty József bíboros első szent királyunk útját követte. A kommunista hatalom alatt álló országban több ünnep bevezetésével erősítette Szűz Mária tiszteletét. Nagyboldogasszony ünnepén (1947. augusztus 15.) „Boldogasszony évet” hirdetett. Ebben az időszakban Magyar Nemzeti Kongresszust (1947. októbet 8.) szervezett. Ezen belül Szent István király felajánlását megerősítette. A Boldogasszony év során nagy zarándoklatokat szervezett, amelyeken úgy mutatta meg Szűz Máriát, mint Égi Édesanyát, akihez a magyar nemzet fiai, mint édesanyához fordulhatnak. 1947. október 8-án Magyarok Nagyasszonya ünnepén, a püspöki kar jelenlétében erről így beszélt. „A Magyarok Nagyasszonya tisztelet nem más, mint egy árva, ágtalan, megtépett, megszaggatott nemzetnek odahanyatlása Isten Anyjának és a nemzet anyjának a lábai elé; kitárjuk a sebeket, elpanaszoljuk a keresztjeinket, csalódásainkat, megmutatjuk arcunkon a szégyenpírt, amit hordozunk, és jólesik neki kitárni azt, amit az ember édesanyja előtt szokott kitárni.”[10]

Stefan Wyszynski lengyel bíboros országot megújító tevékenységében is kiemelt jelentősége volt a Mária-tiszteletnek. Ez arra a történelmi eseményre vethető vissza, hogy János Kázmér király a svédek utáni győzelmet követően Lengyelországot a Szűzanya kezébe helyezte, és a Czestochowában őrzött Fekete Madonna-képet Lengyelország Királynőjének kiáltotta ki. A magyar bíboroshoz hasonlóan nagy zarándoklatokat rendezett. A millenniumra való készülődés évében, nagy novénát hirdetett: kilenc éven át zarándokutat szervezett, aminek keretében a Fekete Madonna- kegyképet az ország városaiban és falvaiban körülvitték és a plébániák közösségei ünnepélyesen fogadták. A hatalom emberei féltek ennek a mozgalomnak a hatásától, ezért megtiltották a kép további zarándoklatát. A szervezők a képet kivették a keretből és csak a keretet vitték tovább. A zarándokok száma azonban nem csökkent, hanem növekedett, ezért a hatóságok inkább visszaadták a képet.[11]

Szociális érzékenység: szegények és üldözöttek védelme

Korábban jeleztük, hogy Mindszenty József egy kis, szegény magyar faluból származott. Származásánál fogva jól ismerte az egyszerű, szegény nép helyzetét, gondolkodását. A szegények iránti együttérzés egész életére jellemző volt. Plébános korában a háború után a nyomor megszüntetésre segélyakciókat kezdeményezett. Így például támogatta a szegényeknek védelmet nyújtó „szegényház” fenntartását. Segítette a szegény parasztcsaládok gyermekeinek a tanulását. Évente 25 szegény paraszfiúnak biztosított szállást és ételt. Ezt úgy valósította meg, hogy gazdag városi iparosokat és özvegyeket kért fel a gyerekek támogatására. Emellett rendszeresen támogatta a szegény többgyermekes családokat is. Ezt úgy tette, hogy ő maga szerény életet élt.[12]

Később veszprémi püspökként a szociális érzékenysége elősorban úgy mutatkozott meg, hogy kiállt az üldözöttek mellett. A nyilas megszállás idején, 1944 nyarán a püspöki kar tagjaival együtt tiltakozott a zsidók gettóba zárása ellen. Levelükben arra hivatkoztak, hogy az élethez, a vallás szabad gyakorlásához, a munkaszabadsághoz való jog Istentől származik és azt „semmiféle földi hatalom nem csorbíthatja, és nem veheti el.”[13]

Stefan Wyszynski népi származása szociális tevékenységében is megmutatkozott. A két világháború között egyházmegyéjében társadalmi kérdésekkel foglalkozott, és a munkások érdekeit képviselte. Ennek legfontosabb megnyilvánulásai voltak, hogy Wloclawek városban Keresztény Munkásegyetemet hozott létre és támogatta a szakszervezetek tevékenységét. Püspökké kinevezése előtt az „Emberi munka szelleme” (Duch pracy ludzkiej) című könyvében felhívta a figyelmet arra a hibás szemléletre, amely az emberi munkát „munkaerőnek” tekinti, mert ez a felfogás az ember tevékenységét csupán egy gépezet részének tekinti.[14]

Beszélhetünk-e Közép-Európa sajátos lelkiségéről?

Mindszenty József és Stefan Wyszynski lelkisége közös vonásainak bemutatása után felmerülhet bennünk a kérdés: véletlenszerűek-e ezek a közös vonások a két főpásztor lelkiségét illetően, vagy beszélhetünk-e Közép-Európa sajátos lelkiségéről, amelynek ők is a képviselői? Ahhoz, hogy a kérdésre választ tudjunk adni, érdemes megvizsgálni az adott időszakban a területen működött többi főpap jellegzetes lelkiségi vonásait is. Úgy tűnik, hogy Közép-Európa egyházi vezetői hasonló küzdelmeket vívtak a totalitárius rendszerekkel szemben, és mindig a népük és az Egyház érdekeit képviselték. Csehországban Josef Beran (1888–1965) bíboros először a náci terror alatt a theresienstadti és a dachaui koncentrációs táborba került (1942–1945), a kommunista terror alatt pedig házi őrizetben volt (1947–1965).  Alosius Viktor Stepinac horvát bíborost (1898–1960) a világháború után először börtönbe zárták (1950), majd haláláig házi őrizetben tartották. Josyf Slipyj ukrán bíboros (1892–1984) tizennyolc évet (1945–1963) töltött a szibériai és mordvinai kényszertáborokban.[15] Ide sorolhatjuk Márton Áron (1896–1980) gyulafehérvári püspököt is, aki az Egyház függetlenségét védve először négy évet volt börtönben (1951–1955), tíz évet házi őrizetben (1957–1967).[16]

Ezek a történetek azt mutatják, hogy a Közép-Európában élő népeknek állandóan harcolniuk kellett nemzeti és vallási függetlenségükért. Ez egy sajátos lelkületet kívánt tőlük, ami arra a területre jellemző, ahol a népeik éltek. Általánosan elmondható az is, hogy mivel az itt élő népek szegények voltak, ezért jellemző volt rájuk a szegényekkel való törődés. Ezen a területen élő népeknek sajátos a Mária-tisztelete is. Szűz Mária személye anyai gondoskodása összefonódik az itt élő népek életével. Ez különösen a lengyel, a magyar és a szlovák népekre jellemző.

Szent Adalbert példája a Közép-Európában élő nemzetek számára

Ha Európa történetét nézzük, láthatjuk, hogy az elmúlt évtizedek egyik jellemzője volt, hogy az Európában élő népek társvédőszentet kaptak. Ezek a védőszentek Nursiai Szent Benedek, Szent Cirill és Szent Metód, Svédországi Szent Brigitta, Sienai Szent Katalin és Szent Terézia Benedikta (Edith Stein). Ők Európa egyes területeit és népeit képviselik. Ha Közép-Európát egy földrajzi egységnek fogjuk fel, akkor ennek a területnek Szent Adalbert egyik társvédőszentje lehetne. Ezt a vágyat fejezi ki, hogy több ország (Csehország, Lengyelország) és egyházmegye (Esztergom-Budapest Főegyházmegye) is védőszentjének tekinti őt. Életére jellemző volt az Egyház függetlenségéért való küzdelem, a Mária-tisztelet és a szegények segítése. Élete és lelkisége ma is példát adhat számunkra.

Az elmúlt évek eseményeit látva tapasztalhatjuk, hogy Szent Adalbert személye egyre inkább az érdeklődés középpontjába került. Halálának 1000 éves évfordulóján (1997) Szent II. János Pál pápa Gnieznóban mondott ünnepi beszédében „földrészünk nagy védelmezőjének” nevezte őt, aki lerakta az európai identitás és egység alapjait.[17] Amikor a volt szocialista országok az Európai Unió részévé váltak (2004), sokan ezt az eseményt az ő közbenjáró segítségének is tulajdonították. [18] Szent Adalbertnek az közép-európai népeket védő és segítő szerepét méltatta a kelet-közép-európai püspökök budapesti találkozójának záróközleménye is (2017). A találkozó tagjai Erdő Péter bíboros úr vezetésével előbb Esztergomban imádkoztak a szent oltára előtt, majd csatlakoztak a CCEE (Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának) állásfoglalásához, amely szerint „Európa nem csak földrész, hanem szellemi feladat” is számunkra. [19] További fontos esemény volt, hogy Josef Beran cseh bíboros prágai újra-temetésén (2018) a prágai Szent Vitus-székesegyház szentélyében helyezték el a Szent Adalbert-fej ereklyéjét. Dominik Duka prágai bíboros szentbeszédében „második Adalbertnek” nevezte elődjét.[20]

Összefoglalás

Stefan Wyszynski bíboros úr boldoggá avatása arra indíthat minket, hogy újragondoljuk: Közép-Európa szentjeinek élete és lelkisége mit üzen számunkra? Szent Adalbert és követői azt üzenik, hogy a keresztény embereknek nemzetük és egyházuk szabadságáért mindig küzdeniük kellett és kell. Ez a küzdelem akkor lesz eredményes, ha az a hit mélységéből táplálkozik, nem az egyéni érdekeket állítja középpontba, hanem Isten országának ügyét. Ehhez adhat segítséget Szűz Mária mély tisztelete, akit az itt élő népek sokszor Égi Közbenjárójuknak, Patrónájuknak is választottak. Végül, mivel az itt élő népek történelmük során sokat szenvedtek, a keresztényeknek megkülönböztetett figyelemmel és szeretettel kell fordulniuk a szegények és hátrányos helyzetűek felé. Ezek a jellemzők jelenthetik Közép-Európa sajátos lelkiségét is.

Beran Ferenc

 

 

Irodalom

JÓZSEF MINDSZENTY, Emlékirataim, Szent István Társulat, 1989.

JÓZSEF MINDSZENTY, Egyházam és hazám, Mindszenty József hercegprímás beszédei II., Esztergom, 1994.

JÓZSEF MINDSZENTY, Egyházam és hazám, Mindszenty József hercegprímás beszédei III., Esztergom, 1997.

Beszéd a váci székesegyházban, rózsafűzér ájtatosságon, in: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás beszédei II., Esztergom, 1994. p. 137.

Agostino Casaroli, A türelem vértanúsága, Szentszék és a kommunista államok (1963-89) Szent István Társulat, 2000.

Mindszenty József és kortársai: Vértanú és hitvalló püspökeink. Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, Budapest, 2012.

Dominik Duka, Beszéd Josef Beran újratemetésén. In: Návrat domu (hazatérés), Prága, 1918.

GÁBOR ADRIÁNYI, Mindszenty nagy egyházfő kortársai: Beran, Stepinac, Wyszynski és Slipyj bíborosok. In: Remény a reménytelenségben. Főpásztorok a kelet-közép-európai diktatúrákban. EFO, Budapest, 1994.

ANDRZEJ KOSTECKI OP, Stefan Wyszynski, az „ezredév” prímása. In: Remény a reménytelenségben. Főpásztorok a kelet-közép-európai diktatúrákban (szerkesztő: Károly Soós és István Zombori), EFO, Budapest, 1912.

ATTILA ILLÉS PÁL, A Lengyel Katolikus Egyház helyzete a II. világháború utáni időkben. In: Remény a reménytelenségben. Főpásztorok a kelet-közép-európai diktatúrákban. EFO, Budapest, 1994.

ÁDÁM SOMORJAI, Kelet-Közép-Európa szentje: Adalbert (Vojtec – Wojciech – Béla) Saint of East-Central: Adalbert (Vojtech – Wojciech – Bela). In: Ezer év Szent Adalbert oltalma alatt. Strigonium Antiquum IV. 2000. p. 19.

MARGIT BALOGH, A pályakezdés, Pehm József életútja a diákévektől az apátplébánosi kinevezésig, Zalai Múzeum, vol. 21.

István király emlékezete (bevezetés: György Györffy), Magyar Helikon, 1973.

GIOVANNI MOGLIOLI, Theological Spiritual in: Nuovo dizionario di spiritualità, Edizione Paoline, Torino, 1985.

 


[1] Kostecki Andrzej OP, Stefan Wyszynski, az „ezredév” prímása. In: Remény a reménytelenségben. Főpásztorok a kelet-közép-európai diktatúrákban (szerk: Soós Károly és Zombori István), EFO, Budapest, 1912. 29. old.

[2] megjegyzés: Többen beleértik Ausztriát, illetve a keleti német tartományokat is, valamint Horvátországot és Szlovéniát, illetve az egykori Osztrák–Magyar Monarchia további területeit is.

[3] Giovanni Moglioli, Teologia spirituale. In: Novo dizionario di spiritualitá, Edizione Paoline, Torino,1985. 1605. old.

[4] Megjegyzés: A „lelkiség” fogalom inkább egy népcsoportra vonatkozik, a „lelkület” pedig személyre vonatkozik.

[5] Mindszenty József, Emlékirataim, Szent István Társulat, 39. old.

[6] Balogh Margit, A pályakezdés, Pehm József életútja a diákévektől az apátplébánosi kinevezésig, Zalai Múzeum 21, 20. old.

[7] Uo. 40. old.

[8] Kostecki Andrzej OP. i.m. 31. old.

[9] István király emlékezete (Györffy György bevezetésével), Magyar Helikon, 1973. 79. old.

[10] Beszéd a váci székesegyházban a rózsafüzér ájtatosságon. In: Egyházam és hazám. Mindszenty József hercegprímás beszédei II. Esztergom, 1994. 137. old.

[11] Kostecki Andrzej OP. i.m. 32. old.

[12] Balogh Margit, A pályakezdés. Zalai Múzeum 21, 2013. 29. old.

[13] Mindszenty József, Emlékirataim, 1989. 37. old.

[14] Illés Pál Attila, A Lengyel Katolikus Egyház helyzete a II. világháború utáni időkben. In: Remény a reménytelenségben. Főpásztorok a kelet-közép-európai diktatúrákban. EFO, Budapest, 1914. 44. old.

[15] Adriányi Gábor, Mindszenty nagy egyházfő kortársai: Beran, Stepinac, Wyszynski és Slipyj bíborosok. In: Remény a reménytelenségben. Főpásztorok a kelet-közép-európai diktatúrákban. EFO, Budapest, 1914. 34-38. old.

[16] Marton József, Márton Áron Erdély püspöke, Magyarok Nagyasszonya Plébánia, 2016.

[17] Szent II. János Pál szent beszéde Gnieznóban 1997. június 3. A pápa apostoli útja (1997. május 31–június 10.)

[18] Somorjai Ádám, Kelet-Közép-Európa szentje: Adalbert (Vojtech=Wojciech, Béla). In: Ezer éve Szent Adalbert oltalma alatt. Strigonium Antiquum IV. 2000. 19. old.

[19] Kelet-közép európai püspökök budapesti találkozójának záróközleménye 2017. október 19. MKPK titkárság

[20] Dominik Duka, Homília Josef Beran bíboros újratemetésén, Érseki Hivatal, Prága, 2018. 29. old.

 

 

 

2021-09-17

Vissza a lap tetejére ⇧

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks