Pirostojás

Végeszakadt a fonós, bohócos, főtt kukoricás, mulatságos farsangi heteknek. Fenékig kiélveztük a fársángosok bohóckodásait, a fonókban szokásos meséket és történeteket. Húshagyó kedden aztán a farsang farkát is elmetszettük, s édesanyám pompás kulináris alkotásai, meg az ilyenkor dukáló bőséges szilvaízes fánkok is a helyére kerültek, a mindig tettre kész, mindig éhes gyermekpocakokban. Elkezdődött a böjt ideje, s ha nem is tartották be oly szigorúan, mint korábban, de azért mégsem ez volt a bőség időszaka a családok, s így a kisgyermekek életében sem.

Így aztán már alig vártuk a húsvétot, mert akkor rengeteg főtt tojást ehettünk. Mi magunk is igyekeztünk minél többet begyűjteni az értékes portékából. Ha megtelt a kis vászontarisznya, futás haza! Gyorsan kipakoltunk, és ismételten beálltunk a húsvéti „öntözők” sorába. Mifelénk, a kalotaszegi Türén, öntözésnek nevezik a mai napig a húsvéti köszöntést, locsolkodást. Húsvét másodnapján a fiúk, jellemzően a kisebbek „öntözték” meg „szagos vízzel”, „rózsavízzel” a lányokat, nehogy elhervadjanak.

„Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam,
El akart hervadni, meg szabad öntözni?”


„Én kis kertész legény vagyok,
Virágokat locsolgatok.
Azt hallottam, hogy egy rózsaszál el akar hervadni,
Meg szabad öntözni?”


A leányzó ezek után megmenekült a hervadástól, a legényke meg gazdagabb lett egy szép „pirostojással”. Mindenféle színekben pompáztak azok a tojások, de ettől függetlenül, mindegyik „pirostojás”, ha húsvéti tojás!

Már az előkészületek is rendkívül kellemesek és izgalmasak egy kisgyermek számára, hiszen akkor készültek a finom kalácsok, és a virágokkal díszített szép húsvéti tojások, melyek megalkotásánál először csak kíváncsi szemlélőként, később hasznos segítőként is részt vettünk. A finom illatok belengték a gondosan kitakarított, ünneplőbe öltöztetett házat. A kemencében sütött különböző kalácsfélék, sütemények ott sorakoztak a verandaasztalon, az ilyenkor szokásos bárányételek pedig a cserépkályhán gőzölögtek. Gyönyörű látvány, csodás illatok, sokat ígérő húsvéti ünnepnapok!

Kisgyermekként leginkább az ünnep ezen arca kötött le bennünket, no meg a várva-várt öntözés, vagyis csupa evilági történés, bár az ünnep lényegét is sejtettük már, hiszen a böjtből mi sem maradtunk ki, és szüleink, testvéreink ilyenkor szokásos viselete sem kerülte el a figyelmünket.

Profán és vallásos, talán a húsvéti szokásokban ötvöződik leginkább. Jézus meghalt és feltámadt, s a szívszaggató szomorúságot, mely a sötétség bugyrába taszítja, majd a hatalmas örömöt, mely a mennyország fényességébe emeli az emberi lelkeket, a falu népe a maga póri módján is megünnepelte. A fájdalom, a reményvesztettség, s a szigorú böjt jegyében telik a nagypéntek a türei hívő emberek számára, gyászos ruhát öltenek magukra, úgy mennek a templomba, s maga a templom is gyászba öltözötten várja híveit. Minden és mindenki a megváltót gyászolja, hogy aztán a feltámadás örömhíre a legszebb cifra gúnyájába öltöztesse a gyülekezetet. A nagylányok gyönyörű pártával a fejükön, a fiúk gazdagon díszített türei bujkában, s ki-ki a maga korosztályához illő, de a legszebb „vasárnapi” öltözetében ünnepel.

Jézus feltámadt, mint ahogyan a természet is „feltámad”, minden évben. A kisfiúk „öntözésében” valószínűleg ez az ősi motívum jelenik meg, amely csodálatos módon kapcsolódik össze a világegyetem legfontosabb történésével, csodájával. Újjászületik az Isten, és általa mi is újjászülethetünk. A kisfiúk csak rásegítenek egy kis „szagos vízzel”. De a tojás, a jótettért cserében kapott értékes csemege, „pirostojás”, mert Jézus vére festette azt meg a kereszt alatt. Természet és ember egyazon teremtés következménye. Növényeket szoktunk öntözni, mert a víz az éltető erő, amitől növekednek, gyarapodnak, kivirulnak, miért ne lehetne hát a kislányokat, a kis „ibolyákat”, „rózsabimbókat”, „virágszálakat” is rózsavízzel öntözni, hadd növekedjenek, hadd viruljanak ők is. A kalotaszegi húsvétban összeér a menny és a föld, bár ezen egy percig sem gondolkodnak, hanem tiszta hitbéli ünnepként van jelen az életükben. A többi csak amolyan húsvéti szokás, velejáró.

A nagypénteki szilvalé puliszkával, a törtfuszujka pirított hagymával, a diós-mákos-mazsolás húsvéti kalácsok, a pirostojás, az öntözés, a tárkonyos bárányfejleves, a báránypaprikás, mind-mind évszázados hagyomány, amelyek még intenzívebbé teszik a hitbéli megélést, erősítik azt, és semmiképpen sem helyettesítik.

És akkor még az ilyenkor szokásos háromnapos táncmulatságról nem is beszéltünk, s a kisgyermekek kedvenc húsvéti játékáról, a „csokonyálásról” sem. Míg a lányok és legények a csárdást ropták a Samu banda virtuóz zenéjére, a kicsik a tojásokat kocogtatták. Az győzött, akinek a legkeményebb héjú tojáshoz volt szerencséje. Az egyik a hegyes végével fölfelé tartotta a pirostojást, a másik meg a sajátjával fölülről rásózott. Az egyik biztosan behorpadt. A vesztes sem nagyon szomorkodott, gyorsan megfosztotta színes kabátkájától a tojást, befalta, és már szaladt is egy következő tojásért az anyukájához, ha a saját zsebéből kifogyott a készlet. Játék a javából, mégpedig bájos, ártatlan játék, gondolnánk, de a valóságban néha kétségessé vált a játék tisztasága. Szépen díszített, élethű fatojásokat is rejtegettek olykor a kabátzsebek, s bizony futnia kellett a tettesnek, ha lelepleződött.

Maga a tojás is életszimbólum, hiszen belőle is élet virul ki. A húsvétban, a feltámadást követően minden az életről szól, az evilági életről, amennyiben az öntözés szép szokását nézzük, amelyben a természet és az ember tavaszi újjászületését kell látni, és az örökélet lehetőségéről, ha a kegyelem oldaláról nézzük. Mit sem veszít értékéből és erejéből a megváltás, amikor a kalotaszegi földművelő társadalom a maga földi megújulását is odacsempészi a Fiú feltámadása mellé, mert az ő lelkének ez így jó, mert számára ez így szép, mert a világegyetemet, beleszámítva önnön lényegét is, az isteni harmónia részeként értelmezi.  

„Korán reggel felébredtem, messze, messze jártam,
Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam.
No, te kislány meglocsollak, ma van húsvét napja,
Hogy viruljon a két orcád, mint a piros rózsa.
Mert rózsavíztől megnőnek a lányok,
S a zsebemben elférnek a szép pirostojások.”

(Türei) László István Jánoska

 

 

 

2019-04-22

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

1%

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks