Quo tendis, homine?

Ráth-Végh István Az emberi butaság kultúrtörténete című trilógiájában úgy állít görbe tükröt az emberi gyengeségek, gyarlóságok elé, hogy bárki élvezettel lapozhatja írásait, és derül a sokszor hihetetlennek tűnő olvasottakon, miközben mégsem veszíti el a reményét abban, hogy furcsa világunk előre megy, halad.

 

Ha valaki venné a fáradságot, hogy korunkat ilyen szemmel vegye górcső alá, Ráth-Végh kötetei után meg sem lepődne tán, annál inkább elámulna azon a sokszor végtelennek tűnő „leleményességen”, amellyel olykor enyhén szólva is agyament dolgokat bírunk kitalálni. Ám a baj ott kezdődik ma, hogy eme kitalációkkal nemcsak magunkat tesszük nevetségessé, hanem világmegváltó eszmeként másokat is rá akarunk kényszeríteni ezeknek mindenkire vonatkozó törvényként való elfogadására. Rengeteg ilyenről lehet ma olvasni, „hála” a globalizációnak, a világhálónak. Elég csak rádiót hallgatni, tévét nézni vagy a világhálón bolyongani kicsit.

Minap épp azt olvastam, hogy egyre több svéd meg egyesült államokbeli kéri mikrocsip beültetését a bőre alá, hisz ezzel vásárol, bankügyeket intéz, utazik és mennyire jó és könnyű neki. Nem kell sok, s már azt is fogják kérni, hogy az agyukba is ilyen kütyüt ültessenek, mert akkor már nemcsak azt lehet követni, hogy merre járnak, mit beszélnek, mit cselekszenek, hanem azt is, mit gondolnak, uram bocsá’, betáplálni, hogy mit gondoljanak. Hogy aztán az ilyen hírek gerjesztése mennyire tudatos – népszerűsítésük végett – az jó kérdés, ám az biztos, mindig akad vevő az efféle találékony és a kiötlőjének igencsak hasznot hajtó „találmányokra”.

A dolgok ma azonban korántsem ilyen vidámak. Elég, ha belegondolunk az Európára zúduló – értsd zúdított – embertömegre, a Nyugat tudatosan kiváltott dekadenciájára. Vagy a vélhetőleg – az élelmiszer-, tápszer-, gyógyszergyártás során – „csak” többlethasznot hajtó célzattal alkalmazott, de általunk akaratlanul is elfogyasztott iszonyú hormonmennyiség következményeként kialakult másság-rengetegre, s az őket védő szervezetek (LMBTQIA) hagymázas elképzeléseire. Vagy a genderelméletre, vagy akár a legfrissebbek egyikére, Kanadára, ahol elszabadultak a dolgok a hagyományos értékrend felszámolásának irányában. Nemrégiben jó néhány, a hagyományos keresztény értékrendet érintő rendelkezés, bírósági döntés is született: „2018 nyarától csak olyan szervezetek igényelhetik a hagyományosan adható állami támogatást nyári táborok szervezésére, amelyek elfogadják a liberális kormányzat alapelveit, köztük az abortuszhoz való jogot. Ezzel a rendelkezéssel olyan, több évtizedes múlttal rendelkező keresztény szervezetek működését lehetetlenítették el, amelyeknek köszönhetően nem keresztény rászorulók ezrei tudtak tartalmas nyári kikapcsolódásban részesülni térítésmentesen” – olvasom a Magyar Kurírban. Júniusban két kanadai tartomány legfelsőbb bírósága úgy határozott, hogy egy két férfi és egy nő együttélése során megfogant, majd megszületett gyermek jogait az szolgálja legjobban, ha a gyermeknek két apja és egy anyja kerül anyakönyvezésre. „Ezzel a döntéssel megnyílik az út a poligámia és a kommunális együttlét legitimációja felé, illetve afelé is, hogy ilyen módon együtt élő embercsoportok gyermekeket fogadhassanak örökbe.” Néhány nappal később, Kanada legfelsőbb bírósága egy másik történelmi jelentőségű ítéletet hozott: ennek elszenvedője egy evangéliumi keresztény egyetem, mely jogi fakultásának akkreditációját megtagadták, mert az egyetem szabályzata korlátozhatja az LMBTQAI személyek jogait, akik nem a szabályzatban megfogalmazott, bibliai alapú erkölcsi nézeteket vallják. Bár a szabályzat szövegéből világosan kiderül, hogy a hallgatóktól a szándékot várja el, vagyis azt, hogy fogadják el az abban foglaltakat, és próbáljanak aszerint élni, az akkreditációs bizottságoknak és a bíróságnak ez is sok volt. „A fenti döntések nem festenek túl fényes képet a Kanadában élő keresztények számára. Az mindenképpen látszik, hogy a családról, életről, szexualitásról szóló keresztény tanítás újra és újra összeakad a jelenleg uralkodó ideológiai irányzattal, akkor különösen, ha egy keresztény szervezet az elképzeléseit a közéletben is próbálja megjeleníteni. Nagyon úgy tűnik, hogy ha ez így folytatódik, a kanadai keresztényeket saját politikai kultúrájuk fogja lassan rejtettségbe kényszeríteni.” Nos, lehet elképedni, de a fenti történések valósak. Azt csak halkan tesszük hozzá, hogy a döntések javarészt az ország jelenleg hatályos törvényeivel is ellentétesek.

Az ehhez hasonló történések sora végtelen, sajnos. Úgy tűnik, valóban két világ harcol egymással, de ebben csak az egyik harcol a másik ellen. A védekező fél, azaz mi, keresztények valamiért, valakiért harcolunk. Békés világnézetünkért, magunkért, és ahogy illik hozzánk: tulajdonképpen mindenkiért.

Végül, mert nem jó csak „nehéz” dolgokkal foglalkozni, térjünk vissza e szösszenet elejének hangvételéhez, és elevenítsünk fel egy közismert kérdéssort: „Egy házaspárról van szó, a férj asztmás, a feleség tüdőbajos, négy gyermekük van: az első vak, a második siket, a harmadik halva született, a negyedik pedig örökölte apja betegségét. Az asszony újra gyermeket vár. Tanácsolnád neki az abortuszt? Ha igennel feleltél volna, akkor megakadályoztad volna, hogy a világra jöjjön Ludwig van Beethoven.

Egy ember megerőszakolt egy 13 éves kislányt, aki ettől teherbe esett. Ha te lennél az apja, akkor javasolnád neki a terhesség megszakítását? Ha igen, megakadályoztad volna Ethel Wathers születését, aki egyike a leghíresebb blues-t éneklő fekete énekeseknek.

Egy asszony gyermeket vár. Már vannak gyermekei, a férje háborúban van, és ő beteg, nem sok ideje van már hátra. Javasolnád neki a gyermek elvetetését? Ha igen, Szent II. János Pál pápát ölted volna meg.

Egy 15 éves lány állapotos lesz. Nem házas, és a gyermek apja nem a megígért jegyes. Mondanád neki, hogy talán jobb lenne elvetetni a gyermeket? Ha igen, megakadályoztad volna, hogy Jézus Krisztus a világra jöjjön.”

Kell mindezekhez még kommentár? Azt hiszem nem. De sok ima és sok munka igen, hisz kötelességünk nem tétlennek lenni, mikor a Ráth-Végh által egykor megénekelt embertársaink, felebarátaink mai utódai úgy agyalnak ki és tennének kötelezővé „dolgokat”, hogy abba egész világunk belepusztulhat.

Pálmai Tamás

 

 

2018-07-06

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

 

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks