Receptek élethelyzetekre

Cseh Tamás ránk kacsint a csendből

Vass Norbert a Cseh Tamás Program Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogramjának vezetője. A fiatal, elsőkötetes írót, szerkesztőt a Berzsenyi Társaság tudományos alelnökét a Cseh Tamás Program missziójáról, illetve első kötetéről, a Hallgatról kérdeztük.

 

– Cseh Tamás a magyar zenei élet ikonikus alakja volt, s halála után program szerveződött neve köré, amely értékmentésre mozgósít. Sok szinten folyik a munka, Önre milyen feladatok bízattak?

– Amellett, hogy a jelen, illetve a jövő hazai könnyűzenéjéért dolgozik – induló zenekarokat és klubokat támogat, valamint magyarországi és külföldi fellépéseket finanszíroz többek között –, a kilenc alprogramra osztható Cseh Tamás Program a könnyűzenei múltunk értékeire is odafigyel. A populáris zene kutatása másutt jóval korábban elkezdődött; évtizedek óta akadémiai diskurzus folyik például a dalok szövegéről, a lemezborítók művészi kivitelezéséről, vagy éppen a koncertezés pszichológiájáról. Itthon mintha nehezebben épülne be a tudományos élet kurrens témái közé a könnyűzene vizsgálata, pedig félszáznál is több éve hálózzák be a mindennapjainkat ezek a dalok, amelyeknek a szövegei jószerivel mindenféle élethelyzetre receptet kínálnak. Van mit behoznunk. Persze nemcsak a lírika és a dalok struktúrája az érdekes, hanem az a különös, a mából meglehetősen kafkainak ható intézményrendszer is, amely a Kádár-korszakban meghatározta az előadók lehetőségeit – nem ritkán pedig a sorsukat is. A Magyar Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogram feladata az, hogy minél több történetet, dokumentumot és relikviát mentsen meg ebből a süllyedőfélben lévő korból. Azt szeretnénk, ha a munkánk felkeltené fiatal kutatók figyelmét, ugyanakkor fontosnak tartjuk természetesen azt is, hogy az érdeklődők minél szélesebb körében elérhetők legyenek az általunk feltártak. Ezt szolgálja mások mellett a Youtube-csatornánk, illetve a Volt egyszer egy beatkorszak című blogunk.

– Ismerte Cseh Tamást vagy csak a dalait?

– Személyesen nem ismertem. Akkor viszont minden évben „találkoztunk”, amikor augusztus 7-én érte szólnak a harangok az Ördögkatlan fesztiválon. Akkor ránk kacsint a csendből. De a dalai is fontosak nekem, mint ahogy a szüleim nemzedékének, és reményeim szerint a nálam fiatalabbaknak is azok. A pályatársai között is konszenzus van arról, hogy Cseh Tamás egyike volt a legnagyobbaknak. Sokaknak sokat segítettek a dalai. Élni, túlélni tanított. Bosszankodni és mosolyogni. Hálásak vagyunk, hogy az ő nevét viselheti ez a program.

– Cseh Tamáson kívül a könnyűzenei élet számos más kiválósága lépett közönség elé a három T időszakában. A program egyik missziós célja, hogy életinterjúk szülessenek a már életükben legendává lett előadókkal…

– A beatkorszak mindenkinek mást jelentett, és közben nagyon sokaknak mégis ugyanazt. Azt gondolom, minden egyes történet számít. Amikor egy-egy zenésszel, rádiós, televíziós személyiséggel, fotóssal vagy éppen koncertszervezővel beszélgetünk, izgalmas élethelyzeteket hallhatunk, a személyes történetek mögül minden esetben kikandikál ugyanakkor a történelem is. A 20. század kataklizmái az előadók sorsát is meghatározták természetesen. Az életútinterjúkból nemcsak a főszereplők, de azok története is feltárul, akik nélkül más lenne a hazai könnyűzene képe. A roadokra, a technikusokra, a zenei szerkesztőkre, de a pártapparatcsikokra vagy a művházak kultúrosaira is gondolok. Mind markáns szereplői, megkerülhetetlen figurái a könnyűzenei múltunknak.

– Ezekből az életinterjúkból nem terveznek kiadni további könyveket?

– Tavaly jelentettük meg a Hangok és ütemek – tíz életút zenével című kötetünket, s már készül a folytatás. Sokan sajnos nem mesélhetnek már nekünk, mert nincsenek köztünk, ám szerencsénkre azonban számos szemtanúhoz eljutottunk. Közel félszáz életútinterjút készítettünk az elmúlt három évben, és bízom benne, hogy továbbra is az eddigihez hasonló tempóban haladunk majd, mert ahogy mondtam, rengeteg érdekes történet, legenda vár még lejegyzésre. Lassan egy harmadik kötet váza is körvonalazódik, olyan bőséges a kínálat. A beszélgetések egyébként alapos jegyzetapparátussal készülnek, afféle elbeszélt történelemkönyveknek szánjuk őket, nem véletlenül nevezik ezt a műfajt oral historynak. Egy-két emberöltővel később ki tudja, emlékeznek-e még a beatkorszak hőseire, ezért tartjuk fontosnak, hogy lábjegyzetekkel is segítsük az olvasók dolgát.

– Fiatal szakemberként, jó fülű és szemű kritikusként ki áll a legközelebb Önhöz?

– Én a hazai punk és underground szcénát kutatom, ami igen sajátos szelete a könnyűzenénknek. Gyors, lüktető, merész szerkesztésű, őszinte számok, excentrikus előadásmód jellemző rá. Persze mindig messzebbre vezetnek a nyomok. Legjobban talán a „nagy” Syrius világverő progrockja nyűgöz le, ami a mai mezőnyben is simán megállná a helyét, de szorosan a nyomukban ott van a Kex vérkomoly bohózatszínháza, vagy éppen a Cseh–Bereményi-bolygó. Meglepő, hogy egyik-másik negyven, meg ötven éve rögzített lemez mai füllel is milyen frissnek hat. Jó belőlük mazsolázni.

– Mekkora összegből gazdálkodik a Cseh Tamás Program?

– A program négy év alatt 2,6 milliárd forintot költött a hazai könnyűzenére. A Parlament 2013. október 7-én fogadta el a szerzői jogi törvény kiváltó módosítását, amely az üres hordozó díjból befolyt összeg huszonöt százalékának elköltését az NKA hatáskörébe utalta. Ebből gazdálkodik a Cseh Tamás Program.

– Ebben az évben milyen rendezvények várják a könnyűzene rajongóit?

– Azt, hogy mit kínál mind a kilenc alprogram, még felsorolni sem lenne egyszerű, így most arra vállalkoznék csak inkább, hogy a hozzám tartozó alprogram kínálatából adjak ízelítőt. Negyedik évadát kezdi az Azok a régi csibészek című poptörténeti talkshow. A 2015 tavaszán indult, havonta egy alkalommal jelentkező sorozatnak eddig Balázs Fecó, Benkő László, Boros Lajos, Bródy János, Frenreisz Károly, Horváth Attila, Karácsony János, Kóbor János, Nagy Feró, Németh Alajos, Novai Gábor, Pataky Attila, Schuster Lóránt, Szikora Róbert, Szörényi Levente, Szűcs Judith, Török Ádám, Trunkos András és Zalatnay Sarolta voltak a vendégei. A moderált beszélgetéseken a korszak meghatározó muzsikusai idézik fel emlékeiket a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évek hangulatáról, lehetőségeiről, légköréről. A sorozat házigazdája idén is a mindig felkészült Lévai Balázs lesz, neki is köszönhetjük, hogy szívesen tesznek eleget a vendégek a meghívásunknak, hiszen tudják: remek estében lesz részük.

Hasonlóan jó hangulatúak a beattörténeti filmklubunk vetítései is, amelyek a nyári szünetet követően újból beindulnak a fővárosi Kino moziban. A filmek megtekintését követően is megéri maradni, hiszen Gelencsér Gábor filmesztéta és vendégei mindig izgalmas adalékokkal gazdagítják az élményt. Készül emellett egy Somló Tamásra emlékező kiállításunk, nyáron pedig egy tudományos konferenciára hívjuk – immár negyedik alkalommal – a terület kutatóit. Szóval lesz nézni-, és hallgatnivaló a negyedik évadban is. Az aktualitásokat egyébként a www.csehtamasprogram.hu holnapon, illetve a facebook-oldalunkon lehet követni.

– A kaposvári Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnáziumban érettségizett, majd történész diplomát szerzett. Honnan ered a zene szeretete?

– A zene valahogy magától értetődő módon, gyerekkoromtól fogva velem van. A szüleimtől kaptam a szeretetét. Először az ő bakelitjeik forogtak otthon, később aztán magam is készítettem „válogatáskazettákat” a rádióból felvett slágerekből. Semmi nem nyugtat meg jobban a csendnél, de ha nem hallok egy ideig zenét, akkor ürességet érzek, hiányozni kezd.

– A közelmúltban megjelent, szüleinek ajánlott, s az AmbrooBook Kiadó által megjelentetett első könyvéről, a Hallgat című esszékötetéről azt nyilatkozta: „a kötet egyik legfontosabb tétje számomra az volt, hogy tudok-e a zenéről érvényes hangon szólni. Palestrina zenéjéről tartják, hogy a mennyországban vannak a gyökerei. A himnuszok, a zsoltárok mind transzcendens eredetűek, s szerintem egy eltalált popszámnak is lehet egészen emelkedett a hangulata. Persze, a zene ajándék, kegyelem, és alighanem az írás is az.” Lesz-e második kötet?

– Szilasi László – akinek a prózáját nagyon szeretem – egyszer azt mondta, hogy attól fogva, amikor már érzi az ember valamiről, hogy meg tudja csinálni, akkor már nem kell kapkodnia. Én lassan egy novelláskötettel kapcsolatban kezdem elhinni ezt…

– Külön öröm volt néhol felfedezni könyvében a helyi színeket, a Kaposvárra utaló részeket, s Bátai Sándor festő és grafikusművész kiállításáról írt recenzióját…

– Szerintem én most is Somogyból látom, és talán Somogyhoz is viszonyítom a világot. Mindig jó hazaérkezni, a zselici lejtők ívén pihentetni meg a szememet, vagy egyszerűen végigsétálni a Fő utcán. Kevesebbet vagyok mostanában otthon, mint amennyit szeretnék, amikor viszont megérkezem, akkor igyekszem megbeszélni a régiekkel, hogy érzik magukat, s hogy mi történt velük azóta, hogy utoljára itt jártam.

Lőrincz Sándor

 

NÉVJEGY
Vass Norbert 1985-ben született Kaposváron. Művészeti író, kritikus, szerkesztő. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen kommunikáció és történelem szakokon szerzett diplomát. Jelenleg az egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának hallgatója. Fő kutatási területe a hazai punk és az underground szcéna alakulása, illetve állambiztonsági megfigyelése a késő Kádár-korban. Esszéit, kritikáit, művészeti tárgyú írásait többek között az Új Forrás, a Litera, az Új Művészet, a Balkon és a fidelio közli rendszeresen. Számos kiadvány szerkesztésében működött közre, így az Örökség – Kaposi Kiskönyvtár sorozatban megjelent Szavak körvonalai című antológia, az Emlékhelyek Somogyban, valamint a 300 múzeum és kiállítóhely Magyarországon című kötet összeállításában A KULTer.hu VizuálKULT rovatát, valamint a Szépirodalmi Figyelőt szerkeszti, a Képírás szerkesztőbizottságának a tagja.

 

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks