Rejtőzködő szentek - Középületeink

Az év első napjaiban a miniszterelnök új irodájától volt hangos a sajtó, de sehol nem találkoztam azzal, hogy „kolostorba vonult a miniszterelnök”. Pedig – ha nem is a megszokott értelemben, de – a hír igaz. Az egykori karmelita kolostor ad január eleje óta otthont a kormányfő munkahelyének.

 

Ennek kapcsán elgondolkodtam azon, hogy az egykor megszentelt falak között az idők folyamán mely intézmények találtak otthonra.

A miniszterelnök hivatalának budavári épületét több szerzetesi közösség is lakta: a 13. században a ferencesek telepedtek meg itt, és szolgáltak egészen a török hódoltságig. Buda felszabadulása után a jezsuiták, majd a karmeliták tulajdonába került, akik egészen II. Józsefnek a szerzetes közösségeket megszüntető rendeletéig működtek ezen a helyen. Ezt követően már világi célokat szolgált, de az épület elnevezése mindmáig őrzi egyházias múltját.

Hasonló funkcióváltásra számos példát hozhatnánk. A kalapos király rendelete nyomán hagyták el a trinitáriusok a Bécsi út feletti dombon álló a korostorukat. A mariazelli kegyszobor másolatát őrző egykori zarándokhely ma a Kiscelli Múzeum időszaki és állandó kiállításainak, valamint komolyzenei koncerteknek ad helyet.

Szintén a trinitáriusok egykori egri kolostora a 18. század végétől volt raktár, laktanya, színház és filmszínház is. A trinitáriusok, más néven fehér barátok templomát, mely ma kiállítótér, „Rossztemplom” névvel illette a város lakossága. Ezt az elnevezést talán csak arra a néhány évre feledték, amíg a bazilika építése idején ismét szakrális térként használták 1830 és 1937 között.

A ma szállodaként és rekreációs központként működő sopronbánfalvai kolostorépület története a 10. századra nyúlik vissza. Szent Wolfgang, Gizella királyné tanítója téríteni érkezett Sopron környékére 971-ben. Az ennek emlékét őrző Kolostor-hegyen kápolnát emeltek Szent Wolfgang tiszteletére a 15. században. Itt telepedtek le aztán a pálosok, akik 1532-ben az állandó török fenyegetés miatt hagyták el a helyet. A rendtagok a 17. század első felében visszatértek, és újra felépítették házukat, mely ma is a barokk kori, zárt, kerengős formát őrzi. A virágzó szerzetesi életnek ezúttal is II. József intézkedései vetettek véget. A teljesen kiürített épületegyüttes ezt követően volt cukorgyár, bányászok és szakmunkások szálláshelye, helyőrségi kórház, raktár, sőt selyemhernyó-tenyésztés is folyt valaha a falak között. A 19. század utolsó évtizedében a sarutlan karmelita nővérek – köztük dédanyám egyik testvére – találtak otthonra a pálosok egykori kolostorában, amíg az egyházakat üldöző kommunista hatalom 1950-ben fel nem oszlatta a szerzetes közösségeket. A kolostorépület elme- és szociális otthonként szolgált a rendszerváltoztatásig. A karmelita rend az egyházak kárpótlásáról szóló törvénnyel visszakapta ugyan egykori tulajdonát, de a teljesen lelakott ingatlan felújításához hiányzott az anyagi fedezet. Egy üzletember vásárolta meg és újította fel az egykori kolostort a 2000-es években.

A Kisebb Testvérek Rendjének győri kolostorában napjainkban az államigazgatás egyik legkevésbé szeretett hivatala székel, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal megyei kirendeltsége.

Vannak szerencsésebb sorsú épületek is, melyekben csupán átmeneti időre kellett felfüggeszteni az egyházi működést. Az egyházak, a szerzetesrendek a 90-es évek elején visszaigényelhették egykor államosított ingatlanjaikat. A szovjet hadikórháznak berendezett hajdani esztergomi nagyszemináriumban ma az Adalbertinum működik. A Piaristák Duna-parti épületében az ELTE kapott helyet, a kápolna helyén működött az Egyetemi Színpad. Az épületegyüttesben ma ismét a kegyes tanító rend iskolája, illetve a Sapientia Szerzetesi Hittudomány Főiskola fogadja a diákokat.

Rochlitz Bernadett

 

2019-01-18

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

1%

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks