Rejtőzködő szentek - Közlekedő pápák

Idén ünnepeltük II. János Pál pápa születésének századik évfordulóját. Ennek apropóján Adam Bujak lengyel fotóművész a szentté avatott egyházfőről készített képei metróztak a magyar fővárosban.

 

Illik ez a kiállítótér Karol Wojtylához, aki Olaszországon kívül tett apostoli útjai során mintegy 130 országában járt, vagyis mintegy 25-ször utazta körül a Földet. Nem véletlenül hívták utazó pápának. Legtöbbször repülőn utazott, de (katonai) helikopteren, vonaton és hajón is, fiatal papként pedig kerékpározott és motorozott. Kétszer érkezett hivatalos látogatásra hazánkba, de nem minden előzmény nélkül: még krakkói érsek korában többször meglátogatta a kabai cukorgyár lengyel alkalmazottait. Egyik útja alkalmával kifogyott autójából a benzin. Hidasnémetinél, ahol nem működött a kút, a gönci plébánoshoz irányították. Balogh István páter üzemanyaggal és jó ebéddel bocsájtotta útjára a későbbi pápát.

Az egyház történetében az első pápa, aki útra kelt, maga Szent Péter volt: Palesztinából a Római Birodalom fővárosába utazott, hogy eleget tegyen mestere missziós parancsának. Legfőbb közlekedési eszköze az apostolok lova lehetett, de Szent Pálhoz hasonlóan minden bizonnyal hajóra is szállt. A Péter-utódok Róma püspökeként ragaszkodtak az Örök Városhoz, és nemcsak, hogy csaknem kétezer éven át nem tértek vissza a Szentföldre, de Itália földjét sem hagyták el – két alkalom kivételével.

Az első alkalomkor az angolok és a franciák közt dúló (százéves) háború lezárásának elősegítése volt a célja V. Kelemennek, aki 1305-ben Avignonba tette át székhelyét. Utóda, XXII. János próbált visszatérni Itáliába, de az ottani zavargások miatt a francia város biztonságosabbnak tűnt számára. Sziénai Szent Katalin sürgetésére hét évtizeddel később, 1376 őszén kelt útra XI. Gergely pápa, s több hónapnyi (hintón vagy szánon tett) utazást követően vonult be Rómába 1377 januárjában.A pápák, bár önként időztek Avignonban, ott-tartózkodásukat Izrael hetvenéves babiloni rabsága nyomán fogságnak nevezik.

Nem volt önkéntes azonban VII. Pius pápa franciaországi időzése a 19. század elején. Napóleon, miután egy nem egészen meggyőző népszavazáson császárrá kiáltották ki, hatalma legitimálása érdekében igényt tartott arra, hogy a pápa koronázza meg. VII. Piusz, hogy a feszült viszonyt enyhítse Franciaország és a Pápai Állam között, elutazott a francia fővárosba azzal a meghagyással, ha fél éven belül nem érkezik vissza, válasszanak a bíborosok új egyházfőt. Miután a pápa semmit sem ért el abból, ami utazásának célja lett volna, sőt Napóleon azt sem hagyta, hogy a fejére tegye a koronát, a szentatya visszautazott Rómába.

A Párizs és Róma közötti kapcsolatok a következő években sem javultak, sőt annyira megromlottak, hogy 1809-ben Napóleon az Egyházi Államot birodalmához csatolta. A pápa kiközösítéssel fenyegette meg Péter örökségének elrablóit, válaszként szigorú őrizet várt rá előbb Savonában, majd Fontainebleau-ban. VII. Pius számára szabadulást csak Napóleon bukása jelentett: 1814-ben Horváth Nepomuki János magyar huszártiszt kísérte vissza az Alpokon keresztül egészen Rómáig. A kéthónapos megterhelő utazást a 72 éves pápa nehezen viselte, didergett a hintóban. János huszár ezt látva saját köpönyegét és mentéjét terítette az alvó egyházfőre. A gesztusnak egy falfestmény állít emléket a vatikáni könyvtár folyosóján, János vitéz személyének pedig Petőfi Sándor ismert elbeszélő költeménye.

Az egységes Olaszország létrejöttét követően (1870) a szentatyák a Vatikán foglyának tekintették magukat, nem hagyták el az egykori Pápai Államból megmaradt területet. A Lateráni egyezmény, vagyis az olasz állam és a Szentszék közti megállapodás 1929-es aláírása és a Vatikán állam létrejötte után épült meg a világ legrövidebb vasútrendszere. Mindössze 0,4 km hosszan nyúlik a Vatikán bejárati kapujától, és egyetlen állomás, a Stazione di Città del Vaticano található rajta. A vonalon elsősorban áruszállító szerelvények közlekednek, ám kivételes alkalmakkor személyszállító vonatok is. Például, amikor XXIII. János pápa Assisibe és Loretóba utazott.

A 20. század egyházfői közül VI. Pál pápa volt az első, aki külföldi útra vállalkozott: kilenc útja közül az első a Szentföldre vezetett. Utódai közül I. János Pál pápa az egyetlen, aki mindössze 33 napos pontifikátusa alatt nem tett apostoli látogatást. XVI. Benedek és Ferenc pápa is több mint húsz útra vállalkozott.

Jézus szamárháton utazott külföldre és bárkán a Genezáreti-tó egyik feléről a másikra. Földi helytartói a legújabb korban már minden rendelkezésükre álló közlekedési eszközt igénybe vesznek, hogy Krisztus örömhírét eljuttassák minden emberhez.

Rochlitz Bernadett

 

2020-12-07

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

       1%

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks