Reményik-díjas irodalmár

A Duna Pakssal szembeni partjától három kilométerre fekvő Géderlakon született 1943-ban G. Tóth Károly, aki négyéves kora óta Pécsett él. Iskolai végzettsége szerint magyar–történelem–orosz szakos gimnáziumi tanár, néhány évig a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem óraadója volt. Az ELTE-n doktorált 1983-ban, Ady Endre költészetéből.

 

Írásait nyomon követhette többek között a JEL, a Somogy, a Jelenkor, az Életünk, a Liget, a Kortárs, az erdélyi Korunk, a Művelődés című folyóiratok és más lapok, kiadványok olvasóközönsége. Első könyvét Kis magyar irodalomtörténet címmel a Tankönyvkiadó adta ki 1996-ban. Művei közül emlékezetes számomra az ismert katolikus köszöntés – Laudetur Jesus Christus! – első szavát felidéző, küllemében és bellemében is szépen formált, vallásos tárgyú kötet, amelyben Tám László fotói és G. Tóth Károly versei leltek méltó otthonra. Utóbbiak imányi idő alatt erősítik hitünket oldalról oldalra.

„A legszentebb istentisztelet: szeretni, mint az Isten” – fogalmazta meg ajánlásában Halmai Tamás reménytelien tehetséges, József Attila-díjas pécsi költő, aki méltán hiheti, hogy ez „a művészet eszközeivel is sikerülhet”. Udvardy György előszava az ábrázolások művészi értelmének hitbeli szerepére összpontosít. „Az arc, Krisztus arca Isten képmása, hordozza minden szomorúságunkat és örömünket. […] Amikor föltekintünk egy keresztre, tekintetek és arcok találkoznak. Látszólag romos, talán már felismerhetetlen képet látunk, de tudjuk, Krisztus arca megtöretetten is kisimítja arcunkat: »Mi pedig mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át, az Úr lelke által.« (2Kor 3,18)”‒ írta a megyéspüspök „őseink hitének és buzgóságának” példájára utalva.

A Krisztus-történet elmondásában G. Tóth a mi végre történtet ismerteti: „És nemhiába: az utolsó fűszál, / Az égen lebegő ökörnyál, / És az egész világegyetem / Mind-mind épen, pontosan, éppen a helyén volt, / Hogy a tisztító vihar induljon, s ahogy kell, / Minden gúnykacajt, káromlást, romlott örömet / Majd végleg kisodorjon a földről.” Célra szabott szavak az emberi kultúra létigazításához. Ott, ahol „A keresztek is csendben várakozva állnak, / Mintha semmi sem történhetne már, / Mert minden végleges megtörtént már egyszer / A hiú zajongással változó világban. / A köveken is áthallik a csend.” Az ég madarainak természetből fakadó példája: „Szép, szívbéli énekekkel, / Örömmel köszöntik a napot, / És minden reggel köszönti őket a nap, / Hogy aztán egyforma szeretettel / Simogasson mindenkit, mindent.” (Laudetur, 2013)

Katolikus hitének e bizonyítékain túl a gyakorlatban a pécsi Ágoston téri templom hívőinek testületében a zarándoklatok, lelkigyakorlatok szervezésében, és lebonyolításában működik közre. A covid világjárvány előtt három társával előadás-sorozatot tartott többek között az Eucharisztiáról, Keresztes Szent Jánosról, Morus Tamásról, a tudomány és a hit viszonyáról, a szeretet kérdéseiről.

Méltán lehet rá büszke, hogy Reményik Sándor-díjat vehetett át Erdélyben, hiszen az indoklás szerint múlhatatlan érdemeket szerzett Reményik Sándor költészetének megismertetésében, és ezáltal a „lángot” továbbadta.

Zsirai László

 

 

 

G. Tóth Károly verseit itt olvashatják

 

 

2022-06-26

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

     

Önnek ajánljuk

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks