Sajgó Szabolcs versei

ablak

a vértanú
a világ koporsófedelén
ablak az égre
rajta keresztül
élet ömlik
árnyékvilágunkba

 

szebb veled

ha kora reggel a Faber rendházból 
veled nézem a nyolcker tetőit
ha kávészünetben a Horánszky húsz pázsitját 
veled simítgatom
ha a Loyola Cafe ebédjét 
a Vogl teremben veled ízlelgetem
ha a Pázmány teremben este
a fiatal zenészek koncertjét veled hallgatom
s ha éjfél felé az irodámban 
veled lélegzem be a gyömbér illatát
szebb lesz minden puhább és jobb
maradandóbbak ízek illatok
föltámadt tested áttünedez
mindenen amerre fordulok

 

alvó válasz

összeroskadok
ami a földön elterül
élettelen burok

a lepellel és fejkendővel
kétezer éve másként történt
összehajtogatta őket valaki

összeroskadó magamból
még éppen kiröppenek
eleven mondhatatlanul 

elhagyva a bábot
a pillangó konkrét gyönyörűség
én nem így

nézem magam
állok ott szenvtelen
roskadót szemlélve s kiröppenőt

ez mind én vagyok
kérdezem
kit nézek én 
és engem ki néz

a kérdésekben alszik a válasz
várakozom

 

b verzió nélkül

nem mutatni kell
és beszélni róla
ott ahol táncolnak a papok
hanem élni amire születtünk
amit élni egyedül nem lehet
ha egyszer eggyé 
mindenekkel s veled
ölelve vagyunk

hagyni megtörténni bennem
az egyedit a nagyszerű csodát
te csak erre vágysz
s én épp ma ötven éve 
e vágynak megadtam magam

számlálhatatlan a hajszálgyökér
átjár láthatót láthatatlant
egybe öltve minden
pusztulást csodát

innen Teréz anya
nappali sötéttől
magányos útja
fél évszázadig

a kereszt magánya velünk vándorol
s velünk az üres sziklasír
közös az öröm
a bánat is közös
előlük zárkózva
csak hosszabbul az út
mert b verzió 
nem létezik

 

 

 

Sajgó Szabolcs költészetét itt mutatjuk be

 

 

2020-04-23

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

1%

 

 

Trianon 100

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks