Sasváry Erzsébet versei

Csodakereső

Az Eucharisztikus Kongresszus elé

Kerestem a hangot.
A jelet, mely félreérthetetlen,
A szívemmel rezonáló
Titkos, rejtélyes csodát
            Világunk sok, lenyűgöző
            Szikrázó szépségében. Érezni véltem
            A meleg napban, s látni a nyíló virágban.
            Már-már hallani is reméltem
Varázslatosan zengő zenében,
Tavaszköszöntő hajnali dalban,
Mely madaraim torkából
Száll Feléd a harmat lepte ágról.
         A gyümölcs ízét, s a jázmin illatát csodáltam,
         Mikor fordul egyet a libbenő szellő
         S arcomba fújja nevetve.
         S hogy mily kék az ég, ha nincsen rajta felhő,
És éjszaka, milliárd csillag
Villódzó fénye mögé lestem volna be,
Keresve boldogság-kulcsom
A végtelen égnek rejtelmeibe.
         Lám, nap mint nap mindenben tetten értem
         Teremtésed ujjlenyomatát.
         Szemem, fülem, szám betelt öröm-özönnel,
         De lelkem még mindig várt valami nagy csodát.
A csodát, mely nem szivárványként mulandó,
Ami a léleknek egy és ugyanaz
Századok óta, és maradandó,
Akár a nyár rekkenő, akár a tél havaz…
         És mikor a templomba beléptem
         Újult hittel egy vasárnap reggelén,
         Bár sokan voltak körülöttem,
         Úgy éreztem, csak Te vagy, meg én.
Asztalodhoz mentem meghatottan.
„Krisztus teste” ‒ mondta a pap,
Amint az ostyát nyújtotta felém,
S a Teremtő lelke költözött belém.
         Nem vágytam többé más csodára,
         A külvilág színes varázslatára.
         Enyém lett, mit oly nagyon kerestem,
         A Legszentebb Csoda, szívembe zárva.


 

 

Országúti kereszt

Egyszerű rigmusok autóvezetés közben

Szürke az út,
A köd szitál,
Az árkon túl
Egy kereszt áll.
Krisztus két karja átölel
Mindenkit, ki itt halad el.
        Fejét lehajtja,
        De szeme lát
        Autót, motort,
        Kóbor kutyát,
        Mindenkit arra óvva int,
        Jövet-menet ki rátekint:
„Légy figyelmes,
Oly sok az út!                 
Kövesd, mi szép,
Kerüld, mi rút!
Mutatom, ami jóra visz,
Mindenkinek, ki bennem hisz.”
       Ó, Krisztusom,
       Hát légy velem,
       Veled az út
       Öröm nekem,
       Iránytűm legyen jobb karod,
       Úgy legyen, ahogy akarod.

 

 

Angyalaim

Az ég ajtaján kis retesz,
Mennyei sereg ébredez.
Nyílik az ajtó, és kilép
Kicsi, ősz angyal, és ki még?
Kézen fogja egy szép, szikár
Ősz öregúr. Kicsit kivár…
A kis angyal talán Anyám,
Az öregúr meg, mint Apám,
Amint néznek a földre le,
A lelkem megremeg bele.
Csak álmodom ezt, jól tudom,
De velem vannak az úton,
Lélek-szemük óvón kísér,
Míg az életem véget ér.

 

 

Sasváry Erzsébet költészetét itt mutatjuk be

 

 

2021-08-28

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

NEK2020

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks