Semmi és valami

Mottó: „Mester, egész éjszaka fáradtunk és semmit sem fogtunk” (Lk 5,5)

A semmi és a valami feszültségében éljük az életünket. A semmi többnyire fájó seb, mert a halálra emlékeztet, míg a valami vágyaink beteljesülését ígérő, birtokba vehető, kívánatos dolog. Ily módon a semmi helyett mindig a valamit választjuk, s nem a valami helyett a semmit.

 

Pedig olykor érdemes volna a semmit választani, mert a későbbiekben jobban járnánk. Jézus, Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, vagyis a valami helyett a semmit választotta. Mert a semmi szinonimája az üresség, amelytől ugyancsak idegenkedünk és félünk. Pedig a semmi vagy az üresség igazából lehetőség számunkra, miként Jézus számára is az volt, az igaz emberség megélésére.

Jó esetben a semmi a valami előszobája, egy hely, illetve helyzet egy egészen új történet befogadására. „Aki követni akar engem, az tagadja meg magát, vegye föl a keresztjét, s úgy kövessen engem” (Mt 16,24). Az önmegtagadás vagy inkább önátadás azt jelenti, hogy önmagamból nincs bennem semmi, pontosabban a semmi van bennem, s nem én. Ez a semmi pedig olyan bennem, mint a betlehemi barlangistálló jászla, mely befogadta a kicsi Krisztust. Erre mondja Pál apostol, hogy nem én élek többé, hanem a Krisztus él bennem (vö. Gal 2,20).

Hamvazószerdával beköszöntött a böjt, mely a valami helyett inkább a semmit preferálja. A böjt ugyanis a nélkülözés és a lemondás ideje, hiányaink tudatos vállalása, vagyis a semmi elfogadása a valamivel szemben; legyen szó ételről, italról, a sorsunkról vagy önmagunkról, tehát az igazunkról, az akaratunkról, az érdekeinkről, az erényeinkről és bűneinkről. Nos, ha ezekről lemondunk, és ezek helyett a valamik helyett a semmit választjuk, akkor valóban böjtölni fogunk, némiképp megtisztulunk, s egy lépést hátra lépve valakinek vagy valaminek helyet adunk.

Pascal szerint minden ember lelkében van egy Isten formájú űr, üresség, vagyis semmi, amit csak az Örökkévaló tud betölteni; kiváltképpen akkor, ha azt a semmit már nem töltöttük be valamivel, ami nem odavaló. Amikor Áron és a nép „istenhiányban” szenvedett, mert Mózes messze volt tőlük, a Sínai-hegyen, akkor ők a semmi helyett a valamit választották, aranyborjút öntöttek maguknak, s az élő Isten helyett bálványt imádtak, mert nem bírták elviselni a bizonytalan semmit. Ha nem riadunk meg a semmitől és nem kapkodunk valami után, az előbb vagy utóbb telítődik valamivel vagy valakivel.

A semmi olyan, mint a csend, amely nem süket, hanem zengő némaság, mely egyszer csak megcsendülhet, sugallattá nemesülhet. A csendes ima is böjt, hiszen lemondunk a szavainkról, így valami helyett a semmit választjuk, melyben megszólalhat ama halk és szelíd hang, amely Illés prófétát is megszólította. A semmi vállalása bátorságra, bizalomra vall, és közel hozza hozzánk a valamit, azt a valamit és Valakit, akire valóban szükségünk van. A kísértő a pusztában három „valamit” kínál Jézusnak, azonban ő ezek helyett a valamik helyett három semmit választ. Se gazdagság, se siker, se hatalom nem kell neki. Inkább a semmit választja, amely tágas tér lesz számára a messiási lélek befogadására, mivel a semmi vonzza, mindig megihleti a valamit.

A teremtés hajnalán igazából a semmi ihlette a valamit és a Valakit, a Teremtőt a teremtésre. R. Maria Rilke szavai jól illusztrálják azt a bizonyos kezdetet, az ősrobbanást: „Uram, órád értelme égett, midőn az űrbe lökted alkotó igéd, / fájó seb volt a semmi néked, s te a világgal enyhítéd.” A böjt nagy üzenete számunkra. Ne féljünk a semmitől, sőt néha merjük a semmit választani a valami helyett. A semmi, az üresség valaminek a hiánya jó lehetőség valami befogadására, különösen akkor, ha nem mi döntünk valamiről, hanem ajándékba kapjuk azt.

A semmi, mint a halál ugyancsak lehetőséget kínál a valamire, illetve a Valakivel való találkozásra, az Örök életre. Csókai András idegsebész vallott arról, hogy mélységes gyászában egy csendes Jézus-imában kapott üzenetet elhunyt kisfiától: „Apu, ne sírj értem, mert jól s jó helyen vagyok, Jézus karjaiba hullottam.” A halálban nemcsak a semmivel, de a valamivel, Valakivel is találkozhatunk. A halál szinonimája nem a semmi, hanem sokkal inkább a csend, miként a haldokló Hamlet utolsó szavai bizonyítják: „A többi néma csend.”

Hitünk szerint azonban ez a csend olykor megcsendül, tehát a semmi nagy lehetőségekkel bír. Mi mégis többnyire a valamit választjuk, mert a semmi a szegénység metaforája, a nincstelenségé, amelynek ikertestvére a nélkülözés. Ezzel szemben a valami ígéretes, kézzel fogható és biztató, mint az éléskamrában fölhalmozott élelem. „Gazdag vagyok, meggazdagodtam, semmire sincs szükségem” – mondja a Jelenések könyvének egyik gyülekezete (3,17). A gazdag ifjú se a semmit, hanem a valamit választotta, mert a vagyonát Jézus tanácsa ellenére is megtartotta, ő pedig ezt látva így szólt: „Milyen nehezen mennek be az Isten országába azok, akiknek vagyonuk van. Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni” (Lk 18,24). Ily módon a semmi, a szegénység könnyebbé teszi az Országba való bemenetelt, mint a valami. „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,3). „Két ember ment föl a templomba imádkozni, az egyik farizeus, a másik vámszedő” (Lk 18,10). A farizeus büszke valamire, önmagára, mert böjtöl, tizedet ad, a vámszedő azonban lehajtja fejét, és semmire se hivatkozik, legfeljebb az Isten irgalmára. A semmi és a valami párharcából a semmi kerül ki győztesen, mert a vámszedő megigazulva tér haza, nem úgy, mint a farizeus.

Aki koldusszegénynek érzi magát Isten előtt, mint Luther, s üres kezeivel a semmit markolássza, hamarosan azé lesz a valami, a kegyelem, az élet koronája. Simon, Péter üres hálói is a semmit jelentették a valamivel szemben, amikor ezt mondta Jézusnak: „Mester, egész éjszaka fáradtunk és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat. S amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadozott a hálójuk” (Lk 5,6). Ha Isten megáldja a semmit, abból mindig lesz valami. Ha ideig-óráig el tudjuk viselni a semmit, s nem kapkodunk valami pótlék után, a szegénységünket gazdagon megáldja a Mindenható.

A vallásos ember már tud valamit Istenről, de aki semmit sem tud róla, könnyebben találkozik vele, mert az Isten mindig más és mindig több annál, mint az a valami, amit mi gondolunk róla. „Az Isten egészen más” – mondta K. Barth, a nagy teológus. „Mások az én gondolataim, mint a ti gondolataitok, és mások az én utaim, mint a ti utaitok” (Iz 55,8). A misztikusok szerint az a jó, ha nem gondolunk az Istenről semmit, vagy ha „semmit” gondolunk róla, akkor ezt a semmit kitölti a valami és Valaki, aki Ő maga. Akinek túlságosan erős Isten-koncepciója van, az bizonyosan nem fog ráismerni az igaz Istenre, mert nem vette komolyan a mózesi intelmet, hogy ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot. Jézus kortársainak is megvolt a határozott elképzelésük Jahvéról, a Messiásról, ezért nem ismerték föl benne az élő Isten fiát, annak Krisztusát.

A böjt segíthet megüresíteni, a semmire bízni magunkat, hogy aztán az a bizonyos valami a miénk legyen, ami nem más, mint a kegyelem. Semmit se gondolni, semmit se tenni, semmit se akarni, semmit se mondani, semmiért se haragudni, vagyis a valami helyett a semmit választani, ez lenne az igazi böjt. A csendes ima ennek a „semmittevésnek” a gyümölcseként a Krisztussal ajándékozhat meg minket. Amikor Péter Jánossal együtt az Ékes kapuban találkozik egy koldussal, ezt mondja neki: „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked, a názáreti Jézus Krisztus nevében kelj föl és járj!” (ApCsel 3,6) Azt is mondhatta volna, hogy nincs semmije, üres a két keze, de ezt az ürességet betöltötte Jézus Krisztus neve és lelkülete. A semmi és a valami vonzzák egymást, olykor a semmiből lesz valami, olykor meg semmivé válik a valami. Ha nem félünk a semmitől, az ürességtől, akkor az előbb-utóbb betöltetik és valamivé válik, mint kagylóban az igazgyöngy.

Simon István
lelkész

 

 

2020-02-26

Vissza a lap tetejére ⇧

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks