Szamosújvári börtönnapló

Szamosújvár, 1947. májusi éjszaka. A börtönné alakított vár kapujához civil ruhás csapat érkezik. Kolozsvári magyarok és románok, főleg értelmiségiek. Köztük áll Puskás Lajos, a piarista főgimnázium latin–történelem szakos tanára, az erdélyi cserkészkerület parancsnoka. Neki köszönhető, hogy már az első éjszakáról is – melyet még 150 követ – hiteles kép maradt ránk: cementpadlós teremben töltik, ki hogy tudja.

 

Az a nagy letartóztatási hullám, mely őket idesodorta, a vörös fenevad (= kommunizmus) immár alig leplezett megmutatkozása volt: heteken át érkeztek különböző erdélyi városokból és falvakból papok felemelt kezükért, tanárok, ügyvédek felemelt szavaikért, parasztok elejtett morgásukért. Természetesen mindenki ítélet nélkül.

Ma erről a deportált „kis társadalom”-ról is csak pár szűkszavú adat lenne előásható levéltárak mélyéről, ha Puskás Lajos nem vezet naplót. Naponta, kifogyó toll után ceruzával, akkor is, amikor a reményvesztettség, csalódottság már kiverné azt más kezéből. Lelkierő mellett azonban szükség volt történészi érzékre és rendszeretetre is. Egyhangúság azonban nem kísért a napló lapjain. Ennek egyik oka, hogy tétlenség nem vesz erőt a foglyokon: számos tevékenységbe kezdenek, szellemiektől a kétkeziekig. Csak a lapokat forgatva világosodik meg, mit jelent itt például a kávéház fogalma, milyen versenyek, előadások tartják elevenen az elmét. Az emberi leleményről, mely ilyen helyzetekben tud igazán kibontakozni, tesz bizonyságot különböző eszközök, tárgyak készítése is, de idetartozik a börtönudvaron való főzés, akárcsak a családdal való levelezés titkos módozatai, vagy jelen napló máig rejtélyes kijuttatása. (A naplónak utána túl kellett még élni a román titkosszolgálat több évtizedes figyelését, ügynöki szaglászásait.)

A bezárt élet hangsúlyosabbá tett minden gesztust, felszínre kerültek „sok szívnek titkos gondolatai”. Az emberi nagyság és kicsinység példázatai a napló lapjain bomlanak ki. A morzsolódó hónapok alatt, leszűkült tevékenység mellett a lélek is egyre inkább hangot nyer, ajtót nyit a Teremtőnek. A börtönablakon át fény vetül a fogság értelmére is. Mindezek legalább annyira maradandó élményt jelentenek, mint a szellem említett feltörő sugarai, s éppoly fontos szerepük van abban, hogy a napló nem válik egyhangúvá.

Mindeközben képet kapunk természetesen az őrökről, börtönigazgatásról, arról a sajátos rendről, mely ezekben az években jellemezte e nem létező jogi kategóriába esőkhöz – az ítélet nélkül fogvatartottakhoz – való viszonyulást.

A napló nyelve – klasszikus idők – mind többször latinra vált, s az utolsó hónapban Puskás Lajos már csak deákul rója a sorokat. Nem titkolózásból, inkább gyakorlásképp, az elme tornájául. (A kiadásban a latin eredeti és magyar fordítása is szerepel.)

A mindennapok élményei és megfogalmazódó gondolatai mellett a hosszúra nyúló idő egyetemesebb, összetettebb megfigyelésre – a börtönből is jól látható új rend összegzésére teremtett alkalmat. Így született meg Puskás Lajos tollából (azaz ceruzájából) „A lágeristák kiskátéja”, ez a humorral (a feketéllő jövő miatt inkább iróniával) megírt kézikönyv. Az első olvasatra az új lágerlakók számára szóló tanácsok gyűjteménye valójában az „új rend” elsöprő kritikája, pellengérre állítása – bizonyságául annak, hogy a diktatúra kiépülésének hajnalán is tökéletesen látni lehetett – gondolkodó fővel – az „új rend” céljait, módszereit és emberideálját.

A nevetni tudás, a humor önfeledtebb arcát mutatják Puskás Lajos börtönversei. Ezek főleg alkalomra születtek: pillanatképek a szoba(cella)társakról, börtönbeli sakkversenyről. Legkiemelkedőbb darabjai a „rómaiepigramma-fordítások”, melyek valójában saját versek antik mintára a társadalom tipikus tagjairól – a börtön rájuk vetülő árnyában.

E sokféle műfajú írás természetesen egyetlen személy mindennapjainak egységes emléke, s csak így szabad szemlélni, melyet tovább gazdagít a börtönlelemény alkotta tárgyak rajzos leltára is. Ezeknek szóló érdeklődését cserkész(parancsnok)i múltja teszi még érthetőbbé.

Az elzártsággal nem szűnt meg kapcsolata a külvilággal sem, elsősorban a családdal, amihez székely furfangra is szükség volt. Ezek módjáról ugyan esik szó mind a naplóban, mind a kiskátéban, de lényegük mégiscsak a tartalmuk, mely a megmaradt levelekből ismerhető meg. Ez a megőrzött, átmenekített levelezés teszi teljessé ezt a börtönéletről szóló körképet, mely egyben egy bátor, tevékeny, sokoldalú erdélyi értelmiségi személyes portréja.

Ezt az arcképet terjeszti tágassá, csoportképpé a könyv végén az együtt raboskodó társak életpályája (akiknek felbecsülhetetlen értékű névsorát Puskás Lajos még a börtönben összeírta). A kötet összeállítása során összegyűjtött adatok, melyek a fogság idején túlmutatnak, megrázó élményt jelenthetnek, egymás mellett találva a végső aratás balladai homályokból is előbukkanó igazait és a megtántorulók drámáit.

Puskás Lajos: Szamosújvári börtönnapló (1947). Országút Társulat, 2018. Megrendelhető az orszagut.tarsulat@gmail.com e-mailcímen.

Kondorosy Szabolcs

 

2019-04-05

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

1%

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks