A „Személyes Szeretet” vonzásában fogant Sipos Imre, a miklósi Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett Szerzetesek tudós papja Az evolúció misztériuma című kötete – címlapján egy gyönyörű orchidea közeli fotójával, s e virág vissza-visszatérő eleme a tudományos alapozottsággal megírt műnek –, mellyel a szerző missziót teljesít: evangelizál.

Míves kötetet adott barátai kezébe Csermely Tibor Az én örömhíreim címmel. Ebbe írásait gyűjtötte egybe azzal a szándékkal, hogy teljesítse legfőbb irodalmi célját: „felmutatni és bizonyítani, hogy az irodalomnak a keresztény évszázadok során ihletője volt a Szentírás és mindaz az eszmeiség, ami a keresztény szemléletet és magatartást táplálja.”

A mostani időseknél is sokkal idősebb generációk szenvedtek miatta, megtört szívvel elviselték, készenlétben állva remélték a változást, a helyre zökkentést – mígnem más korszak jött évtizedek múltán, új Európát teremtve. A lelkiismeret mégsem hagy felejteni: a szomorú jubileumon Trianonról szól az ének…

Bolberitz Pál teológust, filozófiaprofesszort, Széchenyi-díjas tudóst, a Jel egykori főmunkatársát november 17-én helyezik végső nyugalomra a Budapest-Felsővízivárosi Szent Anna-plébániatemplomban.

De hát anyám kérte. Hát ások, csorog rólam a hideg veríték, hátamon lucsok az ing, kiüt rajta a só, jön, hogy bedobjam a szerszámokat a temetőszéli csipkebokrokba, hátha ijesztő lángokra lobbannának, Isten pofonjait küldve felém, jó ürügyet a menekülésre. Mert amikor szülője sírján ássa a földet a fiú, apagyilkosnak érzi magát, minden ásó nyomán felszisszennek a föld alól a halottai.