Nemrég került ki a nyomdából a pápai Türr István Gimnázium és Kollégium magyar–német szakos tanárának, Hauber Károlynak az új könyve: A verselemzés iskolája.

Kockásfedelű, sima lapú füzet került a kezembe „múltam rendezgetése” közben. Az a füzet – ismertem fel rögtön –, amelybe olvasmányélményeimet kezdtem bejegyezni a múlt század ötvenes éveiben, még az érettségit megelőző időben. Amint belelapoztam, pillanatok alatt emlékezetembe villant, hogy a kezdeti rövid bejegyzéseket követően a sűrűsödő emlékrögzítések olvasónaplóvá szélesedtek.

Vannak terek, amelyekbe ha belépünk, otthon(osan) érezzük magunkat. A Műcsarnok időszaki, 2018. augusztus 20-ig látogatható Kéz/Mű/Remek című nagyszabású kiállítására belépve otthon érzi magát a látogató. Ennek több oka is van.

Zárnak be templomok, bontanak le templomokat, de az is előfordul, hogy a bezárt templomot újra kinyitják, illetve új templomok is épülnek, ha nem is ott, ahol a bezárásokra sor kerül. Az egyház hétköznapjai, gyásznapjai és ünnepnapjai mind-mind életjelek. Az úton levő, küzdő, útkereső egyház életjelei a 21. évszázad első évtizedeiben.

Legeza László, az Óbudai Egyetem nyugalmazott oktatója a Szent István Könyvhétre megjelent Rágalom és valóság című kötetében arra vállalkozik, hogy összegyűjti az egyházzal szemben a leggyakrabban elhangzó kritikákat, vádakat, érintve – többek között – a keresztes háborúk, az inkvizíció, a cölibátus, a gazda(g)ság, a politizálás témáját.