Szentmise az egyházmegye térképe fölött

II. János Pál pápa Hungarorum gens kezdetű apostoli konstitúciójával 1993. május 31-én megalapította a Kaposvári Egyházmegyét, amelynek élére Balás Béla megyéspüspököt nevezte ki.

 

A huszonöt évvel ezelőtti esemény ma már távolinak tűnik, még akkor is, ha egy egyházmegye életében – összehasonlítva Esztergommal, Veszprémmel vagy Péccsel –, csupán csecsemőkornak számít e negyedszázad, jóllehet: a sokak előtt Beton atyaként ismert Balás püspök papjaival és világi segítőivel lerakta az alapokat. A jubileum kapcsán próbáltam szóra bírni, de – tőle egyáltalán nem meglepő módon –, kosarat kaptam. Szolidan csak annyit jegyzett meg: nem kell a múlttal foglalkozni, a jövő a lényeg, jöhet a kibontakozás…

A főpásztor tavaly adta át a stafétát utódjának, régi papbarátjának, Varga Lászlónak, a kaposvári Szent Imre-templom plébánosának – akinek már 25 évvel ezelőtti püspöki beiktatása előtt jelezte: csomagoljon össze Somogysámsonban, mert Kaposvárra helyezi –, s tette ezt derűs szívvel. Amikor tavaly, 76. születésnapján telefonon felköszöntöttem – ugyanis ekkor, március 25-én értesült a keresztény világ a szentatya döntéséről –, s megkérdeztem a már régóta nyugdíjba készülő főpapot, milyen érzésekkel adja át a pásztorbotot utódjának, Beton atya lakonikus tömörséggel így válaszolt: „Boldogan és örömmel. Imádkozom érte, és azt kívánom neki, hogy bírja ki! Én örülök, hogy élve megúsztam.”

Negyed százada magam is tanúja voltam Balás püspök beiktatásának, ahol arról beszélt: A Vatikán legújabb viccének, Isten humorának tekinti, hogy a szentatya a Kaposvári Püspökség élére állította, de nyomatékosította azt is: „Nem örököltünk semmit. Se botrányt, se jót. S hogy áldani vagy átkozni fognak-e, ezt majd a hétköznapok döntik el. A kritikákon, a fenntartásokon nem csodálkozom, hiszen a bizonyításhoz idő kell.”

Valóban szűztiszta, hófehér lappal indult az egyházmegye, s nem várta püspöki palota, se írógép, se fax, csak egy ajándékba kapott lábtörlő, ennek ellenére Beton atya érezte: nem ez a fontos, enélkül is menni fog. És ment is. Mégpedig olykor nagy ellenszélben. Vörös püspöknek nevezték, feljelentgették, gyakran hozott névtelen levelet a posta, egy-egy papi áthelyezéskor küldöttség jelent meg a püspökségen, és az is megesett, hogy a sétálóutcán volt olyan személy, aki köpött egyet, amikor meglátta a közeledő megyéspüspököt. A főpásztor e méltatlan helyzetbe egy kicsit „belehalt”, ám nem adta fel, mert látta a szárba szökkenő vetést. Paptoborzói messze földön ismertté tették, így sok fiatal – még Csángóföldről is – jelentkezett nála kispapnak. Akadt, aki arra figyelt fel: a kispaptoborzóban haldokló vidékről, peremkerületről, missziós helyről ír a püspök. Ez vonzotta a fiatal Fábry Kornélt is, aki jelenleg a 2020-ban rendezendő Eucharisztikus Kongresszus főtitkára…

Időközben elkészült a puritán püspöki székház, s kiteljesedett az oktatási hálózat. A kaposvári Nagyboldogasszony Katolikus Gimnázium – amely teljesítménymutatói alapján ma már jegyzett intézmény az országos gimnáziumi listán – általános iskolai tagozattal működik, Tabon, Zalaszabarban is van lehetőségük a szülőknek arra, hogy egyházi intézménybe járassák gyereküket. A kaposvári Szent Margit Óvodában az utóbbi években megháromszorozódott a lurkók létszáma, s továbbra is az egyik bástyája az egyházmegyének a nagykanizsai piarista iskola. A siófoki szerzetesnővérek, a miklósi szerzetesek, valamint a homokkomáromi Nyolc Boldogság Közösség tagjai üde színek az egyházmegye lelki palettáján…

Népszerűek voltak a Balás püspök mentorálásával zajló „Hajszolók” is, ahol a közösségvezetőket képezték, s akik most is hatékony alakítói az egyházközségeknek, kisebb-nagyobb közösségeknek. Megerősödtek a lelkiségi mozgalmak, s közben folyamatosan fiatalodott az egyházmegye papságának az életkora – most 45-50 között van –, hiszen a jelenlegi lelkipásztorok nyolcvan százalékát ő szentelte.

Az elmúlt huszonöt év alatt egyházi, püspökségi, majd Európai Uniós forrásból, közadakozásból, s állami támogatásból sorra szépültek meg templomok, kápolnák, plébániák, kálváriák. Több új templom épült – például Csombárdon, Zalakaroson, Sántoson, Kaposgyarmaton, Pálmajorban –, lelkigyakorlatos házként is működik a Kaposszentbenedeki Porta Pacis, és 2016-ban már a Kaposvári Egyházmegyében is elmondhattuk: végre megnyílt a Zselic Katolikus Idősek Otthona Zselickislakon.

Varga püspök annak örül, hogy elődje megismerhette a „terepet”, nagy ajándéknak tekinti Beton atya kulturális központokba, művelődési házakba, tantestületekhez irányuló missziós körútjait is csakúgy, mint a bontakozó vallási turizmust Andocson, Somogyváron, Segesden, Buzsákon.

A huszonöt évvel ezelőtti hófehér lapon már kirajzolódtak szívderítő jelek, de akadnak foltok is. Némelyek ugyan felülírhatók, ám némelyeket örökre fogó tintaként őriz az egyháztörténelem és az eleven emlékezet. Balás püspök 1993-ban megfogalmazott bölcsessége azonban ma is megszívlelendő: „az egyháznak nem kozmonautákra, hanem kubikusokra van szüksége”.

E „kubikusok” bölcs, s előrelátó „művezetője” egy éve László püspök, aki erőműnek tekinti a püspökség modern kápolnáját, amit még Angelo Acerbi pápai nuncius szentelt fel. Nemcsak azért, mert naponta itt végzi a szentségimádást, hanem azért is, mert a reggeli miséket követően – amely nyitott, s bárki részt vehet rajta –, dicsőítés vonzza az embereket. A szentmiséket úgy mutatja be, hogy az oltárterítő alatt ott lapul az egyházmegye térképe, s ez a kegyelem…

A szentségimádás terét, lehetőségét Kaposvárra kerülvén is kialakította. Azt tartja: az Élő Forrás közelében a legjobb lenni. Ebből táplálkozik az egyház is, s minden vágya, hogy 2020-ra a szentségimádást kiterjessze az egész egyházmegyére. Az egyházban a Szentlélek a főnök, ő dönt el mindent, ő élteti az egyházat és soha nem megy szabadságra.

Varga atya amolyan „perpetuum mobileként” van jelen egyházmegyéjében, s azon kívül is, hiszen számtalan helyre hívják, hogy tartson lelkigyakorlatot. Amerre jár, mindenütt gyújtogat. Egyházit és világit egyaránt. Ugyan szüntelenül vezeti a Lélek, de a nehéz pillanatok, kínos helyzetek őt sem kerülik el. Hogy kezeli a konfliktusokat, amelyek néha utolérik? Azt tartja: egy-egy konfliktushelyzetben az akadály mindig mi vagyunk. Legelőször meg kell vizsgálnunk, bennünk mi zajlik, hiszen vélhetően magunk szabunk gátat a Szentléleknek azzal, ha megharagszunk vagy nem tudunk kellő alázattal viszonyulni adott személyhez, folyamathoz. László püspök hálás az ilyen jellegű, szerencsére nem túl gyakori helyzetekért, mert – mint megosztotta –, ekkor derül ki, hol tart, s ekkor mindig lebukik a Szentlélek előtt. Illúziói szertefoszlanak és előkerülnek a sebek, ám a Szentlélek elvégzi a munkáját, és szinte magától megoldódik a konfliktus. Szolgálatának talán legnagyobb próbatétele, hogy egyszerre kell megélnie az igazságot és az irgalmat. Ha csak igazságos lenne, az mindenkinek poklot jelentene, s ha csak irgalmat gyakorolna, akkor meg minden szétfolyna, elkenődne a szeretet nevében. Konfliktus idején e két terület egységét munkálja benne a Szentlélek.

Egyéves püspöksége óta a szentségimádás mellett kirajzolódtak a prioritások: Az Imádság háza, az Irgalmasság háza, az Eloldozva imaszolgálat s természetesen a szüntelen evangelizáció. S hogy mely irányt szeretné erősíteni? Szándéka szerint 2020-ig a szentségimádás kiterjeszthető az egész egyházmegyére, s így mindennap lesz valahol szentségimádás. A másik cél a papi közösségek megerősítése. A főpásztor azt szeretné, ha újabb lelkipásztori közösségek születnének – hiszen papjai többsége közösség nélkül él –, amelyekbe a megyéspüspök is aktívan bekapcsolódna. Mivel a szegények, a sérültek, a betegek minden egyházközségben jelen vannak, s a rászorulók valamennyien Isten gyermekei, meg kell engedni, hogy ők is találkozzanak a papokkal, az egyházzal, a hittel, Istennel. Szellemi harc nélkül nincs papi szolgálat, e területen is előbbre kellene lépni, hiszen papoktól, hívektől egyaránt sok impulzus érzékelhető támadások tekintetében. Aztán az elnéptelenedő, öregedő apró falvak, amelyekbe nem várható, hogy a fiatalok visszaköltözzenek, újabb feladatot jelölnek ki az egyházmegyének. Nevezetesen azt, hogy mielőbb meg kellene mutatni a környezetnek, hogy az individualista keresztények miként képesek új közösségek építésére. Visszatérhetnének a hagyományok, új tartalommal telítődnének a kapcsolatok, s ha egyre több új és új találkozás jön létre, amelyeknek statisztikai öröme nem mérhető, akkor az evangéliumnak is lesz élettere. A templomon kívül is…

A főpásztor szerint mindehhez első lépésként a megosztottság megszüntetése a legfontosabb, hogy Isten áldása tudjon kiáramlani. Akár a nemzetiségiek, akár az egyházközségek, akár papok–papok, papok és hívek között. Az egyházért mindannyiunknak áldozatot kell hozni. Tudnunk kell: a megosztottság megszüntetése a szellemi harc része, hiszen a gonosz mindenre képes, de egységet nem tud produkálni.

Lőrincz Sándor

 

 

2018-06-15

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

1 %

 

 

 

 

 

 

 

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks