Szívünk imádsága

Istenes vers van sokféle. Van úgy, hogy a költő hitbuzgalomból szól, és a retorikával határos módon vallja meg érzéseit, gondolatait. Vannak metafizikai magasságokat elérő költemények (Pl. Pilinszky vagy Babits életművében), melyek messze túlmutatnak az egyszeri alkalmon. És vannak költők, akik mindebből semmit sem hangsúlyoznak, ám legjobb műveik egyértelműen valamiféle kegyelmi állapotban születtek meg.

 

Zsirai László Szívünk imádsága című verseskötetének művei egyik csoportba sem oszthatók. Vagy éppen valamennyibe… Válogatott és új vallásos versei ugyanis épp ezt a gazdagságot és széles szellemi teret mutatják föl.

Az ajánló szövegben Pécsi Györgyi, a jeles irodalomtörténész többek között ezt írja: „A lélek finomságára hangolt líra Zsirai Lászlóé, s egyúttal értéktanúsító, értékvállaló költészet az övé: verseiben a kétezer éves kereszténység értékei a hívő ember alázatának tükrében fölcsillanva mutatkoznak meg…” Így igaz! S a kötetcím is pontos, hiszen többnyire igazi imádságok olvashatók e kötetben, olyan szövegek, amelyeket a hívő olvasó is magáénak vallhat. Tiszta szívvel! Olyan emberé és költőé, aki minden igyekezetével a jézusi utat kívánja járni, az erőszakmentes és szeretetközpontú utat. Ebben a kortársak közül talán Nagy Gáspár a legközelebbi szellemi rokona, aki többek között arról a bizonyos, „ama jászolból való” szalmaszálról szólt érvényesen.

Ám idézhetjük ebből az irányból Vasadi Pétert is, akihez A csoda… című vers szól: „A csoda ritkán ismétli önmagát, / ha meglátta egyszer a világ – / Megmérjük, felemeljük, / majd mélyen a szívünkbe rejtjük, / a csoda szikrázó szorongások éneke, / áldott álmok ámulata.” Másutt Kányádi Sándor is eszünkbe juthat: „Valaki áll a táj felett…” – kezdődik az Érleli nekünk. (Miként tudjuk, Kányádinál „Valaki jár a fák hegyén…”) S közben a hagyomány és az újítás kettősségét is érzékeljük Zsirai verseiben, hiszen szuverén a hangja, még ha a jelzett hatások érvényesülnek is.

Formai szépségekben szintén gazdag ez a versvilág. Egy kiragadható példasor: az alliterációké. „…csaló csillag csillog…” (Történet); „Szeretnék szelídebb szélben”; „…Lelkes léptekkel lépkedünk…” (Cél). Így hát a zeneiség és a játék is színesítő eszköz nála. Miként a tömörítés, a végsőkig leegyszerűsített formák szeretete is.

Istennel párbeszédet folyató líra ez, és minden mozzanatot átitat ez a bensőséges kapcsolat. „Gondoltam, felhívom az Istent, / jöjjön egy csésze teára hozzám. / Bár telefonkészülékem nincsen, / s nevénél a könyvben nincs szám...” – így kezdődik a Gondoltam című vers. Így társalog a mindenhol jelenvaló Úrral József Attila vagy éppen Petőcz András is. Természetesen, játékosan, őszintén. Minden pátosz nélkül. Így lesz áldás a természet sok vonása, színessége. A teremtett természet és világ minden része, részecskéje.

A békesség, a békesség vágya is átitatja minden sorát. Egyetemes és keresztény költői világ ez. A 19. századi hagyomány és a Nyugat folyóirat eszményei egyaránt észlelhetők benne. A legsűrítettebb lényeg egyetlen címben: Egyetlen dal. S a frappáns befejezés: „…Egyetlen dal van / csak: a béke.” Mintha Babits Húsvét előttjének mindenáron való békeakarása csöngene vissza… De hát az igaz kereszténységnek mi is lehetne más kicsöngése? Mondom: az igaz kereszténységnek!...

S ha az imént a párbeszédről szóltam, akkor azt is hozzá kell tennem, hogy a könnyedség mellett megjelenik a kérő imádság is (Kérelem), valamint egy nagyon szép és megrendítő versben az elengedés és az angyali világ kérdése is: „Lovai közé csap a bánat, / vinné az idő anyámat. / Vinné, ám nem engedem mégse, / kapaszkodom tekintetébe…” (Angyalok kísérik) Ám végül mégiscsak: „…átengedem az angyaloknak.” És megtörténik a fájdalom föloldása is ezáltal. Összecseng ezzel az, amit a költészet feladatáról ír a Halálodon túl is soraiban: „...Mert a költészet hihető szó s alázat, / gyöngy dallamot mérő lények tiszta füttye…”

Persze a költő és a hétköznapi ember a világban él, de nem hagyja, hogy a világ uralkodjon fölötte. Számol a szenvedéssel, az elesettséggel, az ember nyomorúságával is. S a nyomorult emberhez letérdel az Isten… Lehet-e ennél hitelesebben szólni a Lényegről?...

Zsirai László: Szívünk imádsága. Üveghegy Kiadó, 2020.

Bakonyi István

 

 

2020-10-28

Vissza a lap tetejére ⇧

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks