„Johann Sebastian Bach evangéliumi művész volt” – írja Pilinszky János. Nincs még egy alkotó, aki úgy közelítette volna meg e fogalmat, mint ő. Ez alkalomból talán hasznos, ha Bach egyetemes hatásának legmélyebb tényezőjét igyekszünk a magunk részéről mi is megfogalmazni.

Jakab Antal a gyulafehérvári (erdélyi) egyházmegye korszakot meghatározó nagy püspöke volt, kiváló főpap, akit méltán illet hely a huszadik század két nagy főpásztora, Gróf Mailáth Gusztáv Károly és Isten Szolgája Márton Áron mellett.

Áldozatos élete végén egészen méltó volt az utolsó szó: „Fölajánlom életemet váltságul népemért”.

Az általános elégedetlenség által kiváltott társadalmi mozgalom 1222-ben az ún. Aranybulla törvénycikkeinek kiadását kényszerítette ki a királytól. Ez volt az első eset a magyar alkotmánytörténetben, amikor olyan jogokat lehetett a királlyal törvénybe iktattatni, amelyek a magánkiváltságokon túllépve az egész közösség érdekében születtek.

Az idei adventre nagyszerű lelki vezetőt adott nekünk a Gondviselés: a száz éve született Pilinszky Jánost. Ki lenne alkalmasabb, hogy szavakba öntse és megmutassa a fájdalommal vajúdó világ vívódását és reménységét, mint ez a csöndes szavú, szelíd költő, akinek cigarettát tartó hosszú ujja mindig fölfelé, a csillagok és az Úr trónusa felé mutat.