Tarjáni Imre versei

Az élet csak szép lehet


Legszebb verseimet elmotyogtam az utcán,
              kifecsegtem a szélnek,
   hogy ne tetszelegjek az átlagos előtt,
         és ne kövessek el lélekárulást.
Mit akarok a múlttal, a nem létező jövővel?
      Hiszen a jelen a tévedések kezdete,
   nem marad belőle semmi. Az élet csak
       szép lehet. Erről érdemes beszélni!

     
 

      

Monstrancia

A kegyelemben
Minden javadra válhat
Nélküle semmi

        

 

             
„Találkozás”

                         Engem kerestél? Nekem nincsen
                               sem ajtóm, sem kilincsem.
                        Nem ülhetsz le nálam beszélgetni,
                              hogy kiszínezzük a múltat,
                              festegessük a jövendő eget.
                      A színek skálája egyébként végtelen,
                    de az ecset, amit most a kezedbe adok,
                                     az  egyetlen egy!

    

 


 „INRI”
           
abszolút döntés
dobog elvérzik újra dobban
de azt a keserű ízt a szájban
már nem lehet édesíteni
sem azt a képmutatást
ami az árulást megelőzte  

 

 

A csend

Ha elcsendesülsz
És csak a csend mögötti
Csendet hallgatod
Akkor nem akarsz többé
Mások szavába vágni

 

 

Csendélet reggel

Pontosan középen állt a Nap
A Badacsony és Csobánc között
beragyogta a párolgó teret

Kászálódott egy ébredő bogár is
Füles kutya hunyorgott könnyesen
Mintha sírna egy nyomot követett

 

Tarjáni Imre költészetét itt mutatjuk be

 

 

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks