Társadalmi haladás?

A személyi igazolvány Fülöp-szigeteki tervezett bevezetéséről beszélgettünk verbita missziósok körében. Ezt a cebui lapok a jelenlegi kormány nagy eredményének, a társadalmi haladás jelének tartják.

 

„Mostantól a szegények is tudatában lesznek állampolgárságuknak” – mondja az egyik atya. „Lehet, hogy az igazolvány maga ingyenes lesz, de a kiállításához olyan dokumentumokra lesz szükség, amelyekért viszont fizetni kell” – teszi hozzá egy másik beszélgetőtársunk. Valaki megjegyzi: „Nálunk, Indiában két éve vezették be a személyi igazolványt. Óriási problémákkal járt, hiszen egymilliárd ember adatait kellett összegyűjteni. De a kormány úgy érezte, hogy ma már szükség van erre a dokumentumra.” Valóban, a Fülöp-szigeteken a szegényeknek eddig nem volt olyan könnyű dolguk hivatalos dolgok intézése vagy bankhitel kérvényezése esetén, hiszen nem volt igazolványuk. Most mindez megváltozik. „Nálatok létezik személyi igazolvány?” – fordul hozzám az egyik atya. Elgondolkodom. Eszembe jut nagyszüleim személyi igazolványa. Magyarországon már nemzedékekkel ezelőtt létezett ez a dokumentum. „Hát igen, Európa mindenben előttünk jár” – vonják le a következtetést.

Tényleg így van? Az internet szerint Magyarországon 1954-ben vezették be a személyi igazolványt. Mindenkinek mindenhol magánál kellett tartania. Ezt a kötelezettséget 1956-ban a vándor életmódot folytatókra is kiterjesztették: „1955. június 17-én a BM Kollégium Piros László államvédelmi altábornagy (1954 júliusától belügyminiszter) elnökletével meghozza az 5-65/1955. sz. »szigorúan titkos« határozatát: »Biztosítani kell a kóbor cigányok személyi igazolvánnyal való ellátását.« ”[1] Amit „civilizációs vívmánynak” gondoltunk, azt egy totalitárius rendszer vezette be. Ha ismét az internetre tekintünk, kiderül, hogy Németországban is egy diktatúra, Hitler rendszere vezette be a személyi igazolványt, mégpedig tíz nappal a II. világháború kirobbantása után.[2] Lehet, hogy a Fülöp-szigeteken is az utóbbi időszak terrortámadásai miatt veti fel a kormány a személyi igazolvány bevezetését, ami ezek szerint csak látszólag a társadalmi haladás vívmánya. Más, korszerű szolgáltatásokhoz hasonlóan azonban, melyek személyes adatainkban kutatnak, a kényelemért és a szórakoztatásért cserébe minden elmondanak rólunk.

De nem csak személyazonosságunk igazolásával összefüggésben, hanem más tekintetben is viszonylagosnak tűnik, mit tekinthetünk haladásnak. Ilyen például itt, a Fülöp-szigeteken a felhőkarcolók építése. Az ötvenes években korlátozták az épületmagasságot. Most pedig sokan forradalmi, felszabadító változásként értékelik a korlátozás évtizedekkel ezelőtti feloldását. (Magyarországon éppen augusztusban rendelkezett a kormány arról, hogy 90 méternél magasabb épületet nem szabad felhúzni. Ez alól csak a MOL 120 méter magas budapesti toronyháza lesz kivétel.) Bár Makati, a Fülöp-szigeteki főváros mellett elhelyezkedő üzleti negyed óriási felhőkarcolói, azok belső terei akár az Egyesült Államok legfejlettebb városaiban is lehetnének, az előttük húzódó utcán rossz a csatorna, elromlottak az aluljárók amerikai mintára telepített mozgólépcsői, mert „elfelejtették” őket karbantartani. A csodálatos építészeti remekek után hiába akar az ember gyorsvasúttal hazamenni: százméteres sorok kígyóznak a megálló előtt. Üljünk taxiba? A taxistandon szintén sor vár, de az nem olyan hosszú. Időnként beszállingózik egy-egy taxi. Az élet egyes területein óriási a haladás, a fejlődés, de a hatalmasok önzése miatt nem hatja át a társadalom egészét. Sőt sok egyszerű ember életét megkeseríti a megnövekedett forgalom, az ipari termelés miatti légszennyeződés és egyéb tényezők.

A gyors gazdasági fejlődés arra ösztönözi a Fülöp-szigeteki kormányt, hogy kulturális téren is versenyképes oktatási rendszert alakítson ki. Eddig tízosztályos volt az alap- és középfokú oktatás a Fülöp-szigeteken, amelyet most 12 osztályossá bővítenek, két osztály hozzáadásával. Eddig 16 évesen mentek a diákok egyetemre, ami jelentősen rontotta a végzettek külföldi elhelyezkedési lehetőségeit. Az oktatásban bevezetik az európai naptárt. Eddig a természeti viszonyokhoz igazodott az oktatás: a nyári szünet áprilisban és májusban volt, mert ez az év legforróbb, száraz időszaka, amikor nehéz tanítani, de lehet utazni. Mostantól júniusban fejeződik be a tanév, és augusztusban kezdődik az új. Ezek a külső tényezők azonban önmagában nem teszik európai szintűvé az oktatást. Az igazi haladáshoz szemléletváltás kell.

Hol fejlettebb a világ? Mi a haladás? Ez nemcsak anyagiakon múlik, hanem a gondolkodásmódon is. Az előbb említett Makati üzleti negyedben, aki fel tud építeni egy világszínvonalú felhőkarcolót, az a környezet, a hozzátartozó infrastruktúra fejlesztésére is szánhatna. Hiszen így a vízellátás, áramellátás akadozása esetén a torony tetején díszelgő luxusrezidenciákba is belopakodnak a szegény ember gondjai. De nem teszik, mert valami hiányzik a gondolkodásmódjukból, az életfilozófiájukból, a társadalmi rendszerből. Van pénz, de nem használják az egész társadalom javára. És kiderül: nem lehet nyugati vívmányok alkalmankénti beszerzéséből, másolásából jól működő, fejlett társadalmat építeni. Hiszen a már „fejlett” társadalmak is elvesznek, elkorcsosulnak, ha nincs mögöttük működő világnézet, erős akarat, egészséges köztudat. Ez az igazi haladás forrása és alapkövetelménye.

Támogassa-e az egyház ezt a törekvést? A tapasztalat azt mutatja, hogy a jólét növekedésével rendszerint csökken a templomok látogatottsága, a hivatások száma. Viszont szociális enciklikák, odaadó papok és világiak sora bizonyítja, hogy az egyház nem hagyja cserben a rászorulókat, akik helyzetük javulását várják. A kereszténységtől nem idegen a történelmi, társadalmi haladás. Korunk nagy vívmányai, a demokrácia és a tudományos-műszaki forradalom mind a kereszténységből fakadnak.[3] A józan ész is azt mondja, hogy a haladás szükséges, mivel a mai körülmények között, különösen a Fülöp-szigeteken tapasztalható gyors lakosságnövekedés miatt, már nem lehet a régi módon élni.

Az én életformám és hivatásom, a missziós szerzetesé, mindig is összefüggött a társadalmi fejlődéssel. Imádság mellett földművelésre, állattenyésztésre, iparűzésre már a régi szerzetesek is tanították a népet. Még néhány évtizeddel ezelőtt is természetes volt, hogy a „gazdag országból” érkező misszionárius látja el a missziós terület lakóit. Gyakran egészen nyíltan azért, hogy a fontos dolgot, Krisztus örömhírét így vonzóbbá tegye. Mára ez megváltozott. Csökken az „első világ” és a „harmadik világ” közötti különbség, a „második világ” pedig alaposan átalakult (ha ezalatt a ma is létező kommunista országokat értjük). De az igazi haladás az egész emberre tekint. Ezért kell hidat építeni testi és lelki jólét, társadalmi haladás és lelki haladás között. Ezt szeretnénk tenni a Fülöp-szigeteken a világi hatóságok által is elismert jó és színvonalas iskolák fenntartásával, szociális lakásépítéssel, munkalehetőségek megteremtésével. Ugyan a templomok látogatottságának és az egyházi hivatások számának csökkenését itt is sokan a jólét számlájára írják, a haladást Isten terve egészen biztosan előre látja. Az igazi vívmányt azonban nem sikeres intézmények, tiszta és fényes utcák jelentik, hanem a keresztény ember, akit a haladás és a siker nem gátol, hanem ösztönöz Krisztus követésében. Imádkozzunk és dolgozzunk ezért a célért!

Lányi Béla SVD

 

 


[1] Purcsi Barna Gyula: Fekete személyi igazolvány és munkatábor (in: Beszélő 6. évfolyam 6. szám)

[2] Verordnung vom 10. September 1939 über den Pass- und Sichtvermerkszwang sowie über den Ausweiszwang

[3] Székely János püspök szentbeszéde 2018. augusztus 20-án https://www.youtube.com/watch?v=8Ne1u5XAiVc

 

 

2018-09-10

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

 

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks