Tévúton a becsület

Amint hallgattam 85 éves anyósom, Győrffy mama történetét, régi emlékek jutottak eszembe, a svájci, a holland, s úgy általában az északi országok polgárainak becsületességéről. Kiteszik a portékáikat a kapu elé, senki sem vigyázza, s nem tűnik el sem az áru, sem az érte járó fizetség, mesélték a világháború után nyugati fogságból hazatérők. Megadatott újabb időben ellátogatni családommal néhány nyugat-európai országba, s bármennyire kutattam a jeleit, szomorú szívvel kellett konstatálnom, hogy bizony az már mind a múlté.

A csoportos, buszos kirándulásokat kedveljük, mert nem nekünk kell megküzdenünk a szervezéssel, a forgalommal, s a felkészült idegenvezetők azt mutatják meg, amit tényleg érdemes megnézni. Minden alkalommal, amikor odaértünk valamelyik látnivalóhoz, emlékeztetnek bennünket: Táska a nyakba, csukva, okmányok jobbra, pénz balra, nagy a tumultus, sok a tolvaj… Velem is megtörtént, mégpedig (ki gondolná?) a Vatikán csodálatos múzeumában, hogy a gondosan vigyázott, a nyakamba hordott táska egyszer csak a lábam elé pottyant… Azért hozzáteszem, bár az egyik legbiztonságosabb ország hírében állunk, a zsebmetszők nálunk is megkeserítik a turisták életét, s szégyent hoznak mindannyiunkra.

Egy családi ünnep alkalmával a mama is velünk ebédelt, s ilyenkor imád mesélni a múltról, a családról, a rokonságról, a régi életről. Császáron élő szülei – „idesapám és idesanyám” – mindig is tartottak teheneket. Olyan szépen tejelt a négy tehén, hogy a harmincas években és még egy ideig a háború után piacra is jutott belőle. Juliska, az öt közül az elsőszülött gyermek, akkor még süldő kislányként az arra a célra megépített kiskocsival húzta ki az állomásra a tele kannákat. A több száz kilométerrel keletebbre fekvő szülőfalumban, a kalotaszegi Türén, hasonlóképpen nyers tejként került a városiak asztalára a híres bivalytej. Ott lovas kocsi gyűjtötte össze a tejet az éjszaka folyamán, s reggelinél már ott illatozott a kolozsváriak asztalán. A kocsis és a segédje vezették a nyilvántartást, végezték az elszámolást.

Császárról viszont vasúton „utazott” tovább a tej Tatabányára – meséli a mama. A tejet a gazdák zárható kannákba öntötték, egyik oldalán a feladó, a másikon a címzett volt feltüntetve. Kivitték a kannákat a vasútállomásra, a beérkező személyvonat poggyászkocsijához, ahol a vasutas átvette, Tatabányán meg lerakta. Nem volt külön intéző, kísérő, nem volt hivatalos átvétel. A címzett személyesen jött ki a tejért az állomásra, és hozta vissza az előző napi üres edényt. Egy hónapban egyszer fizettek, mégpedig a hónap legvégén. A pénzt egyszerűen berakták az üres kannába. „Egy fillér sem hiányzott, soha! – mondja mama nem kis büszkeséggel, s hangjában egy kis sajnálkozással is. – Mert akkor még volt becsület, s az adott szó felért mindennel!”

A kérdés nem hagyott nyugodni, s amikor kicsit később Nyugat-Dunántúlon a rendkívül tájékozott nagynénénknél jártunk, megkérdeztem tud-e hasonló jelenségről? „Hát ti nem olvastátok az újságban? – szegezte nekünk a kérdést. – Pedig micsoda szenzáció volt! Kőszegen eltűnt az ablakból a befőttes üveg, benne a pénzzel!” Kőszegen ugyanis életben maradt a régi szokás, s életben maradt a becsületesség. Vajon mi lesz a befőttes üveg eltűnése után?

Aztán a celldömölki virágárus történetét is megismertük a 70-es, 80-as évekből, aki március 8-án csak úgy kitette a kis hóvirágcsokrokkal telerakott kosarakat (akkor még nem volt védett növény) s este mindig több pénzt talált a tálkában, mint amennyi járt volna.

A keresztény hívő ember számára a tízparancsolat, s benne a „Ne lopj!”, olyan erkölcsi imperatívusz, amelyet igyekszik nem átlépni, nem kockáztatja az üdvösségét. A szocializmus a maga ateizmusával mindent megtett, hogy porrá zúzza az ember és Isten kapcsolatát. Nyugaton nem volt szocializmus, ott az individualizmus, a félreértelmezett liberalizmus végezték el ugyanazt a munkát. Amikor végre megroppant a szocialista rendszer gerince, s a „tábor” népei is visszatérhettek a polgári viszonyokhoz, akkor az áhított Nyugat már ezt a dekadens modellt kínálta fel alternatívaként. Elfogadtuk, és mélységesen melléfogtunk. Gondoljunk csak vissza a rendszerváltoztatás éveire. Egy rövid reneszánszt követően, amikor a tömegek visszatértek a templomokba, mára ismét kiürülnek.

Egyszerű és kényelmes lenne a szocialista rendszerben keresni az okokat, hiszen a köztulajdonból szinte mindenki lopott, s a vallás és a hit visszatartó ereje is óriási csorbát szenvedett, de nálunk ma már nincs szocializmus, s a nyugati világban korábban sem volt.

Becsület és becstelenség sajnos megélnek egymás mellett. Már Hammurapi is rendelkezett a tulajdon védelméről, s ez később sem volt másképp. „Nincs hát becsület a föld színén? (...) Kihalt az emberség s a tisztesség?” – jajdul fel Bánk bán Erkel Ferenc operájában, s vele jajonghatunk mi magunk is napjainkban. A középkorban megcsonkították a tolvajt, s a két világháború között azt is kinyomozták, ki lopta el a tyúkot, s egy időre biztosan elment a kedve a lopástól. Manapság a tolvaj áll „az erdő felől” s jaj a szegény rendőrnek, ha egy újjal is hozzáér.

Úgy tűnik, az individualizmusra, a profitközpontú globalizmusra törekvő világunk mindent maga alá temet, ha a pénz s az általa garantált hatalom a tét! Nem ismer többé sem jogot, sem erkölcsöt, sem Istent, sem embert. Ma már nem a „kőszegi befőttes üveg a maga néhány forintjával” forog kockán, hanem milliárdok, egész iparágak, olykor kormányok és országok. Az álliberalizmus, az emberi jogok túllihegése, melyek leginkább az emberi gyengeség elfedésére hivatottak, ránk szabadították Pandóra szelencéjének minden ocsmányságát, s most már iszonyúan nehéz összefogdosni, s visszatuszkolni őket.

Küzdeni kell, mert az egyensúlyt a rossz és a jó között mindenáron vissza kell állítani, a Gonoszt vissza kell űzni a pokolba. „Ember, küzdj, és bízva bízzál!” Örök érvényű intelem, melynek megfogadása kötelező minden jóérzésű ember számára.

László István Jánoska

 

2021-08-12

 

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

NEK2020

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks