Tiszta forrásból

Értéket adni és példát mutatni, csak is tiszta forrásból lehet – vallja ezt Sebestyén Márta. A Kossuth-, Liszt Ferenc- és UNESCO-díjas népdalénekessel a zenén túl családi örökségről, hagyományőrzésről, Kodályról, korunk nehézségeiről, igaz barátságról és művészi hitvallásról beszélgettünk – tisztán és őszintén.

 

– Énekszóval köszöntött. A zene mióta része az életének?

– Egészen magzat korom óta. Édesanyám a Zeneakadémiára járt, mikor áldott állapotban volt velem. Tehát a zenébe születtem, s ez később sem változott. Egy gyermeknek automatikus megnyilvánulása, hogy dalra fakad, pláne ha az édesanyát hallja énekelni. Nagyszüleim vidéken éltek. Ott töltöttem a gyermekkorom jelentős részét. A falusi élet természetes velejárója az éneklés. Egy parasztasszony az énekléssel csak segíti önmagát, amíg kapál, főz vagy a gyermekét ringatja. Egyszerűen megkönnyíti a hétköznapokat. Bartók így fogalmaz: „A népdal egy természeti tünemény, úgy, mint a növények, a virágok vagy a fák.” Teljesen egyetértek vele. A népzene nem üzletből született, hanem lelki szükségből. Az éneklés ezért is öröm számomra. Az iskolában minőségi énekóráink voltak, s ez más területeken is segített. Például tágítja az agy kapacitását, ezáltal más tantárgyak is könnyebben tanulhatóak. A nyelvekről már nem is beszélve. A zenei memória elősegíti a nyelveknek a zengését és a kiejtést is.

Ebből következik, hogy gyakorlatilag minden európai nyelven tud énekelni?

– Igen. Ha meghallok egy jellegzetes fordulatot, azt egy az egyben, mint egy magnó, rögzíti a memóriám. Halmos Béla (Széchenyi-díjas népzenész, népzenekutató, hegedűtanár – A szerk.) mondogatta sokszor, hogy szivacsagyam van. Ez valóban nagy áldás, és sokszor kisegített. Előfordul, hogyha egy dal szövegére nem emlékszem, elkezdem dúdolni, és utána már jön is vele együtt a szöveg. Elárulok egy titkot. A telefonszámokat is szolmizálva rögzítem… Szóval bennem minden zenében fejeződik ki és jön elő. Bármilyen hatás ér, az mindig zenei impulzust vált ki belőlem. Ami esetleg másnak egy felkiáltás, az nálam dallamban nyilvánul meg.

„Segédeszközöket” nem is használ?

– Sosem használtam. Úgy telt el az egész ifjúságom, hogy se magnóm, se fényképezőgépem nem volt. Ennek ellenére tisztán és élesen élnek bennem a képek és a hangok is. Az első gyimesi gyűjtésem, mintha egy végtelen magnó lenne. Csak nem tudom nektek lejátszani. A mai gyerekekből hiányolom ezt a fajta hozzáállást. Nem törekednek arra, hogy bármit is rögzítsenek. Csak klikkelnek. Ez az „okosvilág” nagyon butít. Nem tanít meg gondolkodni. Emlékszem a csempeszkopácsi nagymamámnál órákat üldögéltem a diófán és olvastam. Végtelen hosszú gyerekkori nyarak voltak ezek. Vasárnap pedig elmentük a gyönyörű Árpád-kori templomba, szépen felöltözve a szentmisére. Mindenki megadta a vasárnapnak a vasárnap jelleget. Ez azért ma nagyon hiányzik.

Úgy érzi, hogy fogy a hit a világból?

– Van egy virág, ami pontosan úgy néz ki, mint a bodzának a tenyér alakú virága. Sokszor bíborszínű volt a közepe, aztán egyre csak fogyott ez a szín. Az édesanyám erre azt mondta, hogy azért fogy, mert fogy a hit a világból. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy keresztény mivoltunk a vasárnapi szentmisén túl, a hétköznapi tetteinkben kell, hogy megnyilvánuljon. A magamutogatás nem hiteles… A kereszténységnek rengeteg más hozadéka is van, s ezt mindenkinek meg kell ismernie, még a nem hívőknek is. Ott van rögtön a kultúra. Elég, ha megnézzük építészetileg ezt a sok gyönyörű templomot. Máskülönben hogyan érthetnénk meg a szimbólumokat vagy akár a felekezetek közötti különbségeket? A református kántortanító nagyszüleimet egyszerű puritánság és nagy rend jellemezte, de nemcsak saját magukat, hanem az otthonukat is. A katolikus nagymamámnál több volt az ékesség. Jó volt ezt a kettőséget megélni, s bár én katolikus vagyok, közel áll hozzám a reformátusok tiszta, karakteres, nemzetszerető, közösségben gondolkodó látásmódja. Ugyanakkor azt is látom, hogy sok értékteremtő fiatal papja van az egyházunknak. Úgy gondolom, a mai kor pásztorának ki kell mennie az emberek közé. Csakis akkor válhat hiteles tanítóvá. Emlékszem, elsőáldozásom idején (ez jócskán a kommunista évekre datálódik) titokban járt fel hozzánk egy apáca, Vilka néni, aki hittant tanított nekem és az öcsémnek. Természetesen erről nem lehetett beszélnünk, mint ahogyan sok minden másról sem. Most így visszagondolva, gyermekfejjel egészen másképp éltem meg mindezt, de ez egy dacos ellenállást is eredményezett a személyiségemben. Ez a sok nehézség túlélésre nevelt, és olyan emberré formált, aki soha meg nem alkudva végzi a dolgát.

Tiszta és mély gondolatok. Értékrendjéhez talált partnereket is?

– Hála Istennek igen. Nagy ajándék a számomra Andrejszki Judit (énekművész, csembalista, orgonaművész – A szerk.) barátsága. Az elmúlt tíz esztendőben általa érezhettem meg, hogy milyen az, amikor minden hátsó szándék és irigység nélkül, őszinte szeretetből közösen együtt tudok valakivel alkotni úgy, hogy a magánéletben is számíthatok rá. Ezek bizony nagy találkozások az életben, és ezt becsülni, őrizni kell.

Ha már a nagy találkozásoknál tartunk, emlékszik még, milyen volt ötévesen Kodály Zoltánnal találkozni?

– Igen, azt sosem felejtem el. Akkoriban már a Zene Óvodába jártam, ahol Forrai Kati néni kezei alatt pallérozódtam. A 80 éves Kodályt köszöntöttem a lakásában minden magyar gyermek nevében. A tanár úr nagyon jó ember volt, de nem túl érzelgős. A köszöntés után mégis lehajolt hozzám, megsimogatta az arcomat, s azt mondta: „ha mindenki ilyen szépen énekel, mint te, akkor érdemes volt megírni ezt a művet.” Ez a mondat egész életemben végigkísér, de a gyermekkoromból még sok fontos pillanatot átmentettem a felnőtt létbe. Szerettem a vidéki életformát, mert a paraszti világban rend volt. Egyszerűen megszabta az élet, hogy így legyen. Minden hasznosult. Nem volt szemét és műanyag. Ehhez képest csak az elmúlt fél évszázadban mennyit változott a világ. Néha nem is vesszük észre, hogy milyen sok szemét költözött az életünkbe. Fizikailag és szellemileg egyaránt. Ez ellen tudatosan kell védekezni. Meg kell tanulnunk másként élni. Környezeti katasztrófák tömkelege pusztít, pedig csak egy Föld nevű bolygónk van, és ha így folytatjuk, lassan elpusztul. A világot, amelyben élünk, nemcsak magunk miatt, hanem az utánunk következő generációk miatt is felelősségünk őrizni.

Társadalmi felelősségvállalása példaértékű. 2010-ben megkapta az UNESCO Művész a békéért díjat. Eme rangos kitüntetésnek mindössze 45 díjazottja van a világon, s Ön az egyedüli birtokosa hazánkban. Ennek az életre szóló megbízásnak mi a legfőbb célja?

– Elsődleges feladatom, hogy a zenén keresztül hirdessem a népek közötti barátságot, elősegítve ezzel a kultúrák közötti párbeszédet. Ezt maga Bartók Béla is nagyon fontosnak vélte. Ezért is idéztem a szavait a laudációmban. Megtisztelő számomra, hogy olyan illusztris névsorba választottak, ahol Céline Dion kanadai énekesnő, Marisa Berenson amerikai-olasz színésznő, Shirley Bassey brit énekes-színész vagy Scott Momaday indián-amerikai író, költő tevékenykedik.

A zene tehát misszió is?

– Igen, és az egyetlen konstans dolog az életemben. Az állandóság. Egyben kapaszkodó is számomra. Nemcsak erőt ad és tartást, hanem feladatot is a mindennapokra. Jó érzés annak tudatában élni, hogy dolgom van a világban. Emellett törekszem az egyszerűségre, pontosan úgy, mint ahogyan gyermekkoromban éltünk. Előttem a kép, ahogy édesanyám szétteríti a szalámit a zsemlében, úgy, hogy az többnek tűnjön. Ma már hol vagyunk ettől? Jóléti társadalomban élünk, mégsem értékeljük igazán, amink van, tisztelet a kivételnek. Elveszőben az udvariasság, a becsületesség, a figyelem és a kedvesség. Jó volna, ha ezek a gesztusok újra a mindennapok részét képeznék. Határozott törekvésekkel ez sikerülhet. Ami engem illet, a céljaim és a hitem változatlan, az értékeket képviselve élni és azt továbbadni. A tiszta forrásra törekszem. Hiszem, hogy így adhatok a legtöbbet.

Lonkay Márta

 

2019-09-29

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

1%

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks