Tudnunk kell róla, mert fáj...

A mostani időseknél is sokkal idősebb generációk szenvedtek miatta, megtört szívvel elviselték, készenlétben állva remélték a változást, a helyre zökkentést – mígnem más korszak jött évtizedek múltán, új Európát teremtve. A lelkiismeret mégsem hagy felejteni: a szomorú jubileumon Trianonról szól az ének…

 

Mi már csak egy szóval – Trianon – említjük azt a tragikus diktátumot, amely 1920-ban részvétlenül, a magyar lakosságot fabábunak tekintve felszabdalta az országot, s talán még vállrándítást sem okozott az országgyilkosoknak az, hogy az akkor élő, lélekkel és szellemmel bíró emberek egy reggelen eszüket vesztve ébredtek fel és ismerték fel: többé már nem Magyarország polgárai. 

Ez a sokk beivódott a nemzet életébe, s ma sem feledhető, amikor már nem választja szét szögesdrót a falu egyik felét a másiktól, át lehet menni szabadon az ország határain, hogy lássuk nemzettestvéreinket, akik csodával ajándékoznak meg bennünket: ízesen, hibátlanul, magyarul beszélnek!

E jubileum késztette a Fölfeszített nemzet – 19202020 címmel megjelent kötet szerkesztőjét, M. Tóth Katalint arra, hogy válogatást készítsen azokból a versekből, amelyek a közvetlen traumát és a jelen korunkig elhúzódó veszteség érzetét egyaránt megjelenítik szemünk előtt.

Ne mondjuk, hogy ez színtiszta politika!

Nemzettragédiánk az irodalom világába költözött. A szerkesztő, aki gimnáziumi tanár, tudja jól, ez a legjobb módja annak, hogy a mai, a szinte korlátlan szabadságon túl mást nem is ismerő fiatalok lelkében a száraz tények helyett visszhangot kelthetnek a versek azoknak a tollából, akiket tanulmányaik során amúgy is megismernek.

Illyés Gyula volt az, aki az elszakított magyarság hangján megszólaló irodalmat ötágú sípnak nevezte. Ám mostanra talán eljött az idő, amikorra kitágult az ötágú síp, s a magyar nyelvű irodalmat egységesnek tekinthetjük, bárhol születik meg a világon. Bizonyítják ezt e kötet versei is.

Adyval, Dutka Ákossal indul a kötet, akik már sejtik az elárultatást lelkük mélyén. Ismert (Reményik Sándor, Sajó Sándor, Juhász Gyula, Babits Mihály, Szabó Lőrinc és sokan mások), valamint kevésbé ismert nevek (Puszta Sándor, Pap-Váry Elemérné) hallatják hangjukat a tragikus esemény közelében.

Nagy-Magyarország feldarabolása senkit nem hagy közömbösen.

 A katolikus papköltő, Sík Sándor Az andocsi Máriához, a koldusboton, törött mankón érkező búcsújárók ajkával könyörög: Csak ez egyért, Boldogasszony, / a jó Krisztust kérd meg, / Négy-víz-parton, három hegyen/ Mindörökké magyar legyen / A máriás ének.

Vagy Mécs László biztatása szól: A mélyből kezdje, ki magasba készül. / Poklokat járt meg minden megfeszített. / Ki porba hullt, mert mindent elveszített, / rabszolgasorsát állja meg vitézül. /A mélyből kezdje, ki magasba készül. (Tertulliánus éneke)

De a zsidó származású költő és lapszerkesztő, Kiss József megejtő ragaszkodása sem marad ki az anyaként szeretett hazát gyászolók kórusából: Ne űzzetek el e szent koporsóról, / Hisz aki benn nyugszik, nekem is anyám, / Lemondtam önként minden földi jóról, / De az anyámhoz jussom van talán. (Ne űzzetek el…)

S a tévesen kommunistának kikiáltott óriás, József Attila első reflexiója: Nem lesz kisebb Hazánk, nem egy arasszal sem, / Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen, / Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:/ Nem engedjük soha! soha Árpád honát! (Nem! Nem! Soha!)

E figyelemfelkeltés nem hivatott arra, hogy akár egy-egy sort is idézzünk minden megszólaló költőtől, de néhányuk nevét megemlítve láthatjuk azt a széles skálát, amelyen a szándékosan törést előidéző ideológia népi szárnyához, illetve az urbánusokhoz, és az elszakított nemzetrészekhez tartozók mind-mind egyforma lelkülettel állnak a fel nem dolgozható veszteséghez: Sinka István, Utassy József, Erdélyi József, Csoóri Sándor, Juhász Ferenc, Dsida Jenő, Jékely Zoltán, Tari István, Vári Fábián László.

Kosztolányi Dezső, a Vérző Magyarország című, 1921-ben szerkesztett kötetében nem csupán Trianonra reflektálva, hatalmas irodalmi anyagot gyűjtött össze. Benne felbukkan egy idegen költőóriás, Lord Byron néhány kérdő sora (Childe Herold zarándokútja, második ének), amelyet Hegedűs Lóránt püspök idéz a kötetben, államiságunk ezer esztendejére utalva:

                               Ezer
Εz kell, amíg egy állam kész leszen;
S egy óra olyan könnyen söpri le.
Dőlt fényt s erényt amíg újjá teszen
Az ember meddig küzd Időn és Végzeten?

Igen, meddig küzdünk Időn és Végzeten – amíg az örök igazság honába nem érünk? Nem tudjuk a választ.

Addig is lapozzuk fel néha e kis emlékkötetet, hogy meglássuk azt, amit a szerkesztő szerint az azóta eltelt évszázad történéseiről gondolnunk kell és lehet.

(Fölfeszített nemzet, 1920–2020 – Kairosz Kiadó, Bp. 2020)

Fülöp Zsuzsanna

 

2020-11-23

Vissza a lap tetejére ⇧

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks