Türelem és kegyelem

A minap egy ajtó előtt álltam és „zörgettem”, azaz csöngettem. Azonnal nem nyílott ki az ajtó, így várakoznom kellett. Észrevettem magamon, hogy a türelmem egyre fogy, egyre türelmetlenebbül vártam, hogy végre kinyíljon az ajtó és bebocsájtást nyerjek. Rá kellett döbbennem, hogy meglehetősen türelmetlen vagyok.

 

Ekkor adatott nekem a fölismerés, hogy a türelemről kell írnom. Kérdés, hogy nem falra hányt borsó-e a türelemről írni vagy beszélni, hiszen türelmetlen világunk türelmetlen emberisége már régen nyugdíjazta azt a szót, hogy türelem. Sietős a dolgunk, így nem érünk rá türelmesnek lenni. Türelmetlenek a gyermekek és az öregek, s persze a szülők is, s velük együtt mindazok, akik munkálkodásukkal e világ sorsát igazgatják. Ez a vírusos időszak ugyancsak tükröt tart elénk, amiben megláthatjuk mily kevés a türelmünk. Türelmetlenül vártuk a pandémia végét, most egy újabb hullámra kell türelmesen fölkészülnünk.

A türelmetlenség jelei szinte mindenütt és mindenben megmutatkoznak. A családban, az emberi kapcsolatokban, a társadalom minden szegmensében, például a közlekedésben. (A balesetek zöme gyorshajtás következtében történik, ami ugyancsak a türelmetlenségünk jele.) A nagyvilágban zajló tüntetések és rombolások úgyszintén a türelmetlen emberek megnyilvánulásai. Természetesen vannak még „türelemszigetek” és türelmes emberek. Ilyenek például a kismamák és nagymamák, a szerető szívű édesanyák, akik mindig türelmesek maradnak méhük magzatához. (Jómagam is tapasztaltam, hogy idős édesanyám milyen türelemmel gondolt mindig rám és szólt hozzám, mintha soha nem lettem volna semmivel adósa.)

A Bibliában, az Ige fényében megláthatjuk, hogy a türelem elsősorban Isten attribútuma, jellemzője, míg a mindenkori emberé a türelmetlenség. Amikor Mózes összetöri a két kőtáblát haragjában népe aranyborjút imádó hűtlensége miatt, akkor így szól az Úr: „Faragj két kőtáblát, az előzőekhez hasonlókat!” Az Isten türelme s az ember türelmetlensége találkozik itt egymással. Mózesnek, Jónásnak s a többi prófétának meg kellett tanulniuk, hogy türelmes urat szolgálnak.

A mi Istenünk türelmes isten, egyként türelmes velünk és másokkal. Türelmének nagykövete és legfőbb bizonysága a Názáreti Jézus, akiben kézzel foghatóan megtestesült ez a türelem. A türelem és a kegyelem olyanok, mint az egypetéjű ikrek, kézen fogva járnak egymással. Az Örökkévaló azért kegyelmes, mert türelmes, s azért türelmes, mert kegyelmes. Szép példája ennek, amikor a házasságtörő nő vádlói előtt Jézus ír a földön és türelmesen megvárja, míg eldobják a köveket, mivel ők sem bűntelenek. Mózes türelmetlenségével szemben Jézus türelmes a vétkes asszonnyal és a vádlóival egyaránt. A tékozló fiú apja is türelmesen várja haza elkóborolt fiát, nagy lakomát rendez a tiszteletére. A Biblia tanúsága szerint türelmes Istenünk van, és Jézus az Isten türelmének szenvedélyes tanúságtevője. A kereszt és a feltámadás ugyancsak az isteni türelemről szólnak. A mi tragédiánk nem az, hogy türelmetlen az Isten, hanem az, hogy mi vagyunk türelmetlenek egymással, önmagunkkal és vele szemben.

Máté evangéliumában van egy jézusi példázat a türelemről, illetve a türelmetlenségről. A király számadást tart, s kiderül, hogy tartoznak neki tízezer talentummal. Hívatja az adósát, aki leborul előtte, s haladékért könyörög, ő pedig elengedi minden adósságát. Később ez az ember találkozik egy ismerősével, aki száz dénárral tartozik neki, fojtogatni kezdi, és követeli rajta az adósságát. Vele türelmes volt a király, neki elengedte a tartozását, de ő a másikkal szemben türelmetlen és kegyetlen volt. Mielőtt elítélnénk ezt az embert, nézzünk magunkba, s meglátjuk, hogy mi is hasonlók vagyunk, az Istentől kapott türelmet és kegyelmet sokszor mi sem tudjuk továbbadni.

Talán a gyermekeinknek adjuk tovább azt a türelmet, amit a szüleinktől kaptunk, s nekik vissza nem adhattunk. Elnéztem, ahogy gyermekeink a gyermekeikről, unokáinkról gondoskodnak, milyen nagy türelemmel és szeretettel gondozzák őket. Amikor magukhoz ölelik Nimródot, Johannest, Ráhelt és Lujzit, e parányi lényeket, azt gondolom, hogy minket is így ölel magához az Isten. Mert velünk is türelmes, csak mi erről gyakran megfeledkezünk és türelmetlenkedünk.

A türelem szóban benne foglaltatik a ’tűrni’ szó is. Csak az lehet türelmes, aki képes tűrni, eltűrni valamit vagy valakit, elviselni a nehézségeket, a neki adatott keresztet. A hüpomoné görög szó, azt jelenti, hogy valaminek alatta maradni, terhet, keresztet hordozni, s nem kibújni alóla. A türelem nem tétlen lemondás, üres várakozás, hanem Isten akaratába való belesimulás, elszánt kitartás. Noé bárkát épített az Úr szavára az özönvíz előtt, mely az embertelen emberiség pusztulását hozta. Úgy tűnik, elfogyott az Isten türelme és kegyelme, de Noé bárkája mégiscsak a türelem és a kegyelem, vagyis a túlélés jegyében ácsoltatott.

Türelmes Istenünk van, de egyre zavarosabb, türelmetlenebb, vagyis embertelenebb világban élünk. Ismét szükség van és lesz egy Noé bárkájára, mely a túlélést garantálja. Szükségünk lesz olyan közösségekre, családra, népre, nemzetre, gyülekezetre, melyben nemcsak Noé, de Jézus is jelen van, miként egykor a tanítványok hajójában. (Ekkor történt a csodálatos halfogás és a vihar lecsendesítése is.) A türelem rózsát, esetünkben kegyelmet terem. Legyünk türelmesek, Jézus is türelmes volt a tanítványaival, s mindazokkal, akik hozzá fordultak. (Ez nem jelenti azt, hogy ő soha nem veszítette el a türelmét, s nem mondta: „Hitetlen nemzetség, meddig tűrlek még titeket?”)

Alapjában véve a szeretet türelmes, még akkor is, ha olykor türelmetlenek vagyunk. Legyünk türelmesek magunkkal és egymással, legyünk türelmesek a türelmetlenségünkkel szemben is. Szent Ágoston édesanyja, Mónika mindaddig türelmesen imádkozott tékozló fiáért, amíg az meg nem tért. Jómagam is ismerek olyan hitveseket, akik hosszú évekig vártak arra, hogy hűtlenkedő társuk visszatérjen hozzájuk abból az örökös mámorból, amiben élt. Tengernyi türelemmel tűrték a nehéz és megalázó életet, mígnem megtörtént a csoda, és párjuk végleg „hazatért” hozzájuk.

A kegyelem előszobája a türelem, mely a lélek gyümölcse, tehát isteni ajándék; Jézus szerint Isten országának a magvetése, mely olyan, mint a magától növekedő vetés. „Az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal; a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja hogyan. Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás” (Mk 4,26-29). Tehát magától terem a föld (automaté), és „ez a magától: ez a Kegyelem” (Reményik Sándor). Jó lenne megértenünk, a mi dolgunk csak a magvetés és nem a növekedés, „mert a növekedést az Úr adja”.

 Néhány esztendeje, amikor új otthonunkba költöztünk, fákkal, bokrokkal, virágokkal népesítettük be a kertünket. Azóta meglehetősen nagyra nőttek ezek a növények, pedig mi csak öntöztük, de nem növesztettük őket. Gyakran gyönyörködöm bennük, így a borostyánban is, ami új meg új hajtásokat hoz, egyik parányi levelet a másik után. Az is igaz, hogy a türelem rózsát terem, mert a rózsáink is egyre nőnek, illatoznak, és új hajtásokat hoznak. Jó lenne megtanulni tőlük: csak a magvetés bízatott ránk, a többi türelem és kegyelem dolga. „Érted haragszom, nem ellened” – mondjuk, miközben türelmetlenül harcolunk egymás ellen, nem várva, hogy a szeretet magvetése után a növekedést Isten adja. Jónás is türelmetlen harcosa volt az Úrnak Ninivében. Várta a város pusztulását, bánta urának türelmét, szeretetét és jóságát. Miután napszúrást kapott, végleg elveszítette a türelmét, Teremtőjére is megharagudott, s meg akart halni. A történet itt nem ér véget, nem tudjuk mi lett Jónás sorsa, a türelme gyarapodott vagy végleg elfogyott? Az Úr mindenesetre megőrizte a türelmét Jónással és a niniveiekkel szemben, ezt mondván: „Nekem van időm, én várhatok, előttem szolgáim a századok. Jónás majd elmegy, helyette jő más, eképp gondolá az Úr, csak ezt nem tudhatta Jónás.” (Babits Mihály: Jónás könyve) Mi azonban tudhatjuk, hogy türelmes a mi Urunk, mert a szeretet türelmes még akkor is, ha mi türelmetlenek vagyunk.

Simon István
lelkész

 

 

2020-08-17

 

 

 

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks