Új templomban folytatódik a régi imádság

Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök az isteni irgalmasság vasárnapján, április 28-án szenteli fel Pátyon a Szent II. János Pál pápa templomot, amit a helyi hívek szándéka, imádságai és adományai emeltek Isten dicsőségére, az egyházmegye és a magyar állam támogatásával.

 

A természeti népekről tudjuk, hogy költözködéseik, vándorlásaik során milyen nagy gondot fordítottak arra, hogy őseik és házi isteneik mindig velük legyenek, hogy újra meg újra elmondott könyörgéseik könnyebben meghallgatásra találjanak. Nem volt ez másként az egyiptomi fogságból szabadult zsidó néppel sem. Mózes méltó módon rendelkezett a Hóreb hegyén kapott kőtáblák elhelyezéséről, s a vándorló, majd fokozatosan letelepedő zsidóság mindig nagy gonddal és az Úr félelmével őrizte a Szövetség ládáját. Így történt, hogy amikor Dávid már Izrael minden törzsének királya lett és Hebronból Jeruzsálembe költözött, oda vitte az Úr ládáját is, hogy méltó módon gondoskodjék állandó lakhelyéről. Így szólt akkor Nátán prófétához: „Nézd, magam cédrusfából készült házban lakom, az Úr ládája meg sátorban lakik.” De szándékát az Úr nem fogadta kegyesen. „Te akarsz nekem házat építeni lakóhelyemül? – kérdezte, majd így folytatta: Megszilárdítom magvadból származó utódod királyságát, s ő majd házat épít nevemnek. Az atyja leszek, ő meg a fiam lesz. Házad és királyságod fennmarad örökre színem előtt, trónod örökre szilárd marad.” (1Krón 17)

Sok-sok évvel később a világnak egy távoli szegletében egy másik nép kereste új hazáját, ahol otthont építhet magának. Az Úr nekik is szent királyt rendelt, aki uralkodását ugyancsak templomépítéssel kezdte. A templom felépült, és mindmáig áll Szent Márton hegyén. Ám ez a király azt is elrendelte, hogy népe maga is emeljen templomokat, minden tíz falu egyet, ahol az új hazában méltóképpen szolgálhatja istenét. Kemény keze volt a királynak, így a templomok felépültek, sok közülük ezer év után is áll, hirdetve a nép szorgalmát és az Úr dicsőségét. Igaz, jöttek nehéz évek, véres harcokkal terhesek is, de a szent király műve állva maradt, s utódaiban kiteljesedett.

Így történt, hogy daliás utóda, a népe szívét is meghódító lovagkirály ismét templomot építtetett a nagy hegyek lábánál, a Bihar megyei Váradon. Sőt az ő gyermekét, az oly kedves névre keresztelt Piroskát is templomépítőként zártuk szívünkbe, s így avatták szentté a távoli császárság főpapjai. Szent László lánya, akit Bizáncban Eiréné néven koronázták Komnénosz János császár hitvesévé, templom-, kolostor- és kórházegyüttest épített a Mennyekben uralkodó Krisztus, a Pantokrátor tiszteletére. A három templomból álló épület ma is áll, a híres Aja Szófia után Isztambul legnagyobb épülete, ahol egészen a török időkig császárok sora aludta örök álmát.

Most pedig nagyot lépve az időben vessük szemeinket a magunk korára és a Budai hegyek lankáira! A keresztény Európa képét, így a magyar tájét is évszázadok óta meghatározzák a templomtornyok. Ilyen jellegzetes eleme a tájnak Páty gyönyörű templomtornya a régi falu közepén, a Füzes patak partján. Ez a torony a falu 250 éves református templomát jelzi, hiszen Pátyon már a 17. század elején a református hívek voltak többségben. Amikor azonban a kilencvenes években a főváros lakossága mind nagyobb számban áramlott ki a környező falvakba, az országos felekezeti arányoknak megfelelően lassan Pátyon is átbillent a mérleg. Az újonnan érkezőkkel a közösség gyorsan kinőtte a régi moziból kialakított szerény kis templomot. Hamar felmerült a gondolat: új templomot és új tornyot kellene építeni!

Igen ám, de miből? Szegény volt az ország, szegény volt az eklézsia is. Negyven év kommunista diktatúra, egyházüldözés, kárpótlás nélküli rendszerváltás, Bokros-csomag… Pusztán lelkesedésből pedig nem épülnek falak.

Vagy mégis?

Miként szólt az Úr szózata?

„Fiad a béke embere lesz. Az ő napjaiban békét és nyugalmat adok Izraelnek. Ő építsen házat a nevemnek!” Dávid pedig így szólt Salamonhoz: „Legyen veled az Úr, sikerüljön házat építened az Úrnak, a te Istenednek! Ne félj, és ne rettegj! Saját szegénységemből félre tudtam tenni az Úr háza számára, de még te is tehetsz hozzá. Mesteremberek is nagy számban vannak. Rajta hát, láss hozzá és legyen veled az Úr.” (1Krón 22) Mert sok dolog van a földön, aminek fölépítéséhez mindenekelőtt pénz kell, de az oltár- és templomépítéshez legelsőként hitre van szükség! A hit csodákra képes, akár templomot is emel!

Pátyon él egy legenda a protestáns templomépítőkről. Eszerint, amikor a gyülekezet küldöttséget menesztett a kancellárhoz, hogy engedélyt kapjanak a templom építésére, a felsőbbség a szükséges anyagiakra hivatkozva aggályoskodott. Mikor azonban a küldöttek az asztalra öntöttek egy kalapra való aranyat, ezzel elhárult az utolsó akadály is.

Húsz évvel ezelőtt a pátyi katolikusoknak nem volt ilyen gazdag kalapjuk. Ők mégis bíztak a csodában. Tudták, hogy Jézus is csak akkor tett csodákat, ha hitet talált. Vajon a kánai menyegzőn a szolgák megkóstolták-e, mi van a kőkorsókban, mielőtt mustrát vittek a násznagynak? Vagy hogyan gyógyult meg a vérfolyásos asszony? És mit mondott Jézus Jairusnak? Nemde azt, hogy „Ne félj, csak higgy!” (Mk 5,21‑43)

Persze anyagiakhoz szokott gondolkodásunk nehezen tudja elképzelni a kenyérszaporítás technológiai menetét. Jézus hálát ad, megáldja a kenyereket, megtöri és a tanítványoknak adja: osszák szét. Hálát ad az Atyának a maga csodatévő erejéért, az őt hallgató sokaság hitéért, a tanítványok közreműködő bizalmáért. A kenyereket megáldva pedig a földi anyagot emeli föl a földön túli, transzcendens világba, ahol más törvények érvényesülnek. Hiszen az öt vagy hét kenyér, azok a kis cipók vagy lepények elférnek egy kendőben. S a tanítványok mégis osztani kezdik a nép ezreinek. Mit látnak, ugyan miként érzékelik, hogy bár egyre adják, csak adják, a kendőben még mindig van, és sehogy se fogy el?

Vajon nem ugyanilyen csoda-e, hogy húsz évvel ezelőtt, miután Zsolnay Béla atya 2000. június 17-én hálát adott a Mennyei Atyának, majd elhelyezte az új templom alapkövét, egyszer csak, ha vékonyan is, de csurogni kezdett az anyagi fedezet az építkezéshez? Jó lenne, ha azok, akik a szűkös kasszát kezelték, egyszer elmesélnék, hogyan történt mindez. De mégsem elfogyhatatlan kenyérdarabokról volt szó, hanem sokfelől érkező, többnyire apró adományokról. Mint az épp jókor érkező eső! A mezőre is az Úr adja az égi áldást – ez az áldás is tőle eredt!

Közel húsz évig tartott az építkezés. Ennyi ideig épült Salamon temploma is. (2Krón 8,1) Hosszú idő? Azoknak, akik ezt végigdolgozták, bizonyára hosszú. Azoknak is, akik türelmetlenül várták a befejezését. Az is igaz, hogy épültek már templomok rövidebb idő alatt is. De hány és hány templom van a világon, aminek a felépítése sokkal tovább tartott, sőt mindmáig be sincs fejezve! Nem is ez a fontos. Az a fontos, hogy az Úr a mi templomunkra is rábólintson: „Szemem nyitva lesz, és fülem figyel az imádságra, amelyet ezen a helyen mondanak.” (2Krón 7,15)

Felépült a tágas hajó, a parókia, s felépült az új torony is az öt haranggal, ami Toszkána hangulatát varázsolja ide, a dunántúli dombok közé. 2013-ban így érkezett fordulóponthoz az építkezés. A gyülekezet egykori otthonát, a kiszolgált mozit az önkormányzat mintegy visszavásárolta, amivel anyagilag is hozzájárult az új templom felépítéséhez. A szomszédos óvoda fejlesztéséhez szükség volt a területre. Addigra már az új templomépület használható állapotba került, nemcsak falai és teteje volt, de félkész állapotában is alkalmas volt már az ideiglenes beköltözésre. Így az átköltözés, mint egy kis népünnepély, Harkai Gábor plébános vezetésével meg is történt. Ezzel egyidejűleg az új templom titulusáról, védőszentjéről is dönteni kellett. A régi kis templom védőszentje pátyi hagyomány szerint Szent Imre volt. Sokan kézenfekvőnek tartották, hogy az új templomnak is ő legyen az oltalmazója. Felmerült azonban egy másik javaslat is! Az ötletgazda azzal érvelt, hogy megőrizve a Szent Imre iránti szeretetet és tiszteletet, olyan védőszentet kellene választani, aki szorosabban, közvetlenebbül kötődik a mai generációkhoz. Hiszen ez a nemzedék, melynek tagjai elszenvedői voltak a 20. század kataklizmáinak, a saját életproblémáihoz kötődve a saját korában is találkozott olyan példaadóval, akire bízva tekinthet föl. A magyarság életében is akadtak ilyenek szép számmal, amint ezt az utóbbi években boldoggá avatott kortársaink igazolják. Köztük, s talán meg is előzve őket, a legnagyobb példa az a szentatya, aki hozzánk hasonlóan Közép-Európából származott, s ebből a talajból kiemelkedve lett korának egyik legnagyobb hatású személyisége. Ő egyszerre tett tanúságot a kereszténység, a humanizmus és a történelmi felelősség eszméi mellett. Ezért választotta a közösség az új pátyi templom védőszentjéül a szeretett II. János Pál pápát. Azóta minden szentmisén elhangzik a könyörgés: „Urunk, kérünk, adj tehetséget, lelki és testi erőt, hogy közösségünket és templomunkat a te dicsőségedre felépíthessük! Kérünk, fogadd közösségünk szívből jövő imáit, és segítsd törekvéseinket! Add, hogy Szent II. János Pál pápa épülő templomunk égi közbenjárója lehessen.”

Az Úr meghallgatta a pátyi hívek könyörgését, megtörtént a csoda! Most hálát adnak, hogy 2019 tavaszára Pátyon felépült az Úr háza, aminek őrzését a szent pápa vállalta. Amiért könyörögtek, annak tehát egyik fele már teljesült.

A pátyiak most ismét az Úrhoz fordulnak, és így folytatják könyörgésüket:

„Urunk, kérünk Téged, teljesítsd imánk másik kérését is: Erősítsd meg, szilárdítsd meg a közösséget is, akik itt a te imádásodra összegyülekezünk. Érlelj minket olyan kórussá, ahol mindenkinek megvan a maga hangja, éneke mégis tiszta harmóniában száll tefeléd. Ám ne csak Pátyra tekints! Tekints egész hazánkra és népünkre, s tekints a kereszténységre és a világ minden nemzetére! Itt bemutatott szentmiséink és imáink szolgáljanak a te dicsőségedre és magyar nemzetünk lelki megújulására! De újítsd meg Európa és a világ minden népét, nemzetét is! Vezesd vissza őket a testvéri szeretet és a béke útjára a te fiad, Jézus Krisztus által! Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Molnár László Aurél
Fotó: Reményi László és Kővágó István

 

 

 

 

2019-04-26

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

1%

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks