Újévi köszöntő

Léted sugarába bújjék
hirtelen az újabb újév,
víg kedved sokszorozódjék,
bölcsességed magasodjék,
képességed gyarapodjék,
ne álljon az utadban jég!

Fényre váltson a sötétség,
szelídüljön minden rémség,
tűnjön eszedből a kétség,
messze kerüljön a vétség,
töltse zsebedet az érték,
mindig tudd, hogy mi a mérték!

Bőséget hozzon a lencséd,
legyen malacos szerencséd,
finom kenyeres kemencéd,
ízes kolbászú melencéd,
házad kertjében medencéd,
boldogan lásd meg Velencét!

Hozzon az angyal áldott hírt,
költőt is, aki verset írt,
nyomtatójába sok papírt,
vadászoknak kövér tapírt,
művészeknek gyöngyös manírt,
betegeknek sebekre írt,

telefonokhoz térerőt,
fejek fölé cseréptetőt,
kapu mellé kerékvetőt,
szerencsét szállítson, nyerőt,
szívekhez illő szeretőt,
jóból az összes létezőt!

Adjon az ég néked szépet,
bús szívedbe békességet,
terveidhez merészséget,
kamrádba jó eleséget,
életedhez egészséget,
Isten istápoljon Téged!







Hitünk élő szándéka

„Mi lesz, ha megjő Krisztus és
új országot teremt a földön,
ha elhullanak a banditák
s nem lesz több harc, se kard, se börtön,

ha égi  szerelmét a földi
szükséghez szabja ama Bárány
s újra megvált, – ó, nem a jók,
de a gonoszok vére árán:

hazám, boldogtalan Európa,
ha túléled a harcok végét,
elbírod-e még te az Istent,
a Szeretetet és a Békét?”

                             Szabó Lőrinc


Ha leégett, újraépítjük.
Töretlen szívünk Notre‒Dame-ja;
lelkünkben tervek garmadája:
mi lepusztult, azt felékítjük.

Nem hatnak meg a látszat lángok,
erőnk erősebb, kedvünk kedvesebb,
és józan jóságunk Isten szent
tekintetében százszor áldott.

Velünk jogtalan leszámolni,
nekünk nem szabad menekülni,
sem kényszer-hullámba merülni;
velünk nem lehet nem számolni.

Nézd a Párizsban térdeplőket!
Fogadatlan élő jogászok,
lelkükből felszálló fohászok
‒ nem kordonsorok ‒ védik őket.

Ez a mi láncos kötelékünk,
hű szeretetből formált létünk,
egyetlen edző menedékünk:
folyton egymás gondjában élünk.

Birtokunk az Úr tartománya:
fénylő, keresztény Európa,
nem váltja lelkünk euróra
hamiskodó latrok kormánya.

Jaj, akiből a hit kivérzik,
s környezetét könnyen feladja,
háromszázszor lesz megtagadva,
boldogsága elkopik térdig!

Mégis bízunk a mindenségben,
gonosz nélküli méltó szépben,
jövőt virágzó békességben  ‒
Jézus Krisztus jövetelében.  

Hisz’ elbírta több ezer évig,
s nem akart soha más hiteket,
most sem tagadna meg titeket,
s nem engedne a szörnyű végig.

Virágok világló mosolya,
erdők-mezők derülő zöldje
vigasztalva terül a földre,
s tányérod mélye sem mostoha.

Tudjuk, hogy szavunk nem ostoba.
A világ hiába hazudtol  –
mégsem téríthet le az útról,
terel Isten szelíd „ostora”.

Igazsággal ítél. Trónusa
megkerülhetetlen próbakő.
Hatalmát hangosan hirdető
harangok szavaló kórusa

idézi fel újra és megint.
Katedrálist gondnokol bennünk,
támogat szeretettel lennünk
hitünk élő szándéka szerint.




 

 

Lélek emeli fel

Járóka Líviának

Szívéből szárnyalt a beszéd,
szívünkbe talált a gondolat:
ki jóra fordítja eszét,
annak tettéből is jó fakad.

Jaj, a sorsok romhalmazát
megelőzni hogyan lehetne!?
Hogy minden ember legalább
ihatna, ehetne, szeretne  ‒

Szegények sóhaját hallja,
ki segítőkész és nem rest lett,
meggyőződésből vallja:
lélek emeli fel a tes
tet.
 

Zsirai László

 

 

2020-01-08

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

 

1%

 

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks