Urambátyám - filippínó módra

Valakinek a valakije. Ezért van itt. Magas tisztségekben vagy zsíros állásban. Már nem is tudjuk, hogy kinek a kicsodája. De biztosan az! Mert hogyan is került volna oda? Tipikus magyar jelenség, jut a magyar olvasó eszébe az „urambátyám világ” kifejezés hallatán. Már meg is jelennek képzeletünkben az egymást támogató hivatali vezetők. „Urambátyám, a múltkor a te jelöltedet vettük fel, öcsémuram, most pedig a te javaslatodat valósítjuk meg.”

 

Állami hivatalok, nagyvállalatok áporodott légkörét idézik ezek a beszélgetések. Az illúzió, hogy itt a Horthy-korszakról vagy az évtizedeken át begyepesedett szocialista rendszer kádereiről van szó, hamar szertefoszlik, amikor a mostani magyar államigazgatásban dolgozókkal beszélgetünk, akiknek beszámolói szerint ezekben a hivatalokban hemzsegnek az évtizedek óta székükhöz tapadt, sokszor még a Kádár-korszakból ottmaradt káderek, akik munkájukhoz talán alig értenek, de valamit tudnak: a túlélésnek azt a módszerét, amely munkán kívüli eszközökkel biztosítja egy belterjes kör fennmaradását. Ilyen munkahelyre bekerülni nehéz tapasztalat, mert aki kívülről jön, el sem tudja képzelni a hosszú évek összefonódásait. Míg a politikában drámai változások történtek, a magánszféra pedig csak teljesítményközpontúan tud érvényesülni, bizonyos munkahelyeken ugyanaz a kör maradt hatalmon.

Ezzel tartozol...

Most hadd beszéljek a Fülöp-szigetekről, melyet ugyan szintén megráztak politikai tragédiák, de a politikai rendszer az ország függetlenné válása (1946) óta gyakorlatilag változatlan. Nem voltak üldözések: a politikai elit gyakorlatilag ugyanaz maradt az évtizedek során, ami ideális terep az urambátyám világ számára. Itt azonban nemcsak összeszokott emberek, netán rokonok összetartásáról van szó, hanem sokkal többről: a nemzet tudatába rögződött ideológiáról, mely szerint mélyebb elköteleződések meg nem adható tartozásokból születnek. Ilyennek számít egy-egy megbocsátott sértés, életmentés, mások taníttatása, álláshoz juttatása: a segítség látható, érezhető, de nem számszerűsíthető formái. Ezek a meg nem adható adósságok válnak a Fülöp-szigeteki gondolkodásmód szerint „belső adóssággá”, amit „utang na loob”-nak neveznek tagalog nyelven. Ennek értelme: a hála kötelezettsége, de szó szerint belső adósságot, vagy a belső adósság körforgását is jelenti. Arra a belső, rendkívül erős kapcsolatra utal, amely az adóst a jótevőhöz fűzi. A körforgás szó sem véletlen, hiszen nemcsak egyes személyekre vonatkozik a belső adósság törvénye, hanem nemzedékekre is. Leonardo Mercado verbita atya a filippínó filozófiáról és gondolkodásmódról írt könyvében mélyebb tényezőkre vezeti vissza a lekötelezettség ilyen mély átélését. Míg a nyugati ember számára test és lélek kettéválasztható, a filippínók, sok más ázsiai néphez hasonlóan nem választják el egyiket a másiktól. Ha valakinek testileg segítünk, a lelkének is segítünk. Testi adósság eszerint lelki adósságot is jelent: valaki rátelepszik a lelkünkre.

Összefűz a hála

A belső adósság egyik formája a hála. Aki a Fülöp-szigeteken él és dolgozik, gyakran megtapasztalja a hála erejét. Aki valakinek valami fontosat tett, akár évtizedekkel előbb is, azt a közösség számon tartja. Sokszor az észszerűség határain kívül is. Amikor három évvel a Fülöp-szigetekre érkezésem után tanszékvezetőnek neveztek ki az itteni verbita egyetemünk Építészeti Tanszékére, azonnal szembekerültem azzal a problémával, hogy egy volt dékán egészségügyi problémái miatt már nem volt képes minőségi oktatást nyújtani egy tantárgyban. Vagyis el kellett vonni tőle órákat. Ekkor hallottam először az utang na loob kifejezést. Egy kolléga így magyarázta el: „Látod, ez az ember alkalmatlanná vált az oktatásra. Ezt tette vele a betegség. De mivel sok évvel ezelőtt, amikor pályakezdők voltunk, sokunknak segített és nagy érdemei vannak az egyetem fejlesztésében is, nem tehetünk semmit. Mint külföldi, aki régebben nem ismerte ezt a professzort, csak te rendezheted a helyzetet.” Meglepett, hogy a „hálás” kollégák milyen megkönnyebbülten fogadták volt főnökük elmozdítását. Ez a hála nemcsak kötelezte őket, hanem terhet is jelentett számukra, hiszen tudták, hogy az egyetem munkáját gyengíti. Az egyetem iránti elkötelezettségük most ellentétbe került azzal a lekötelezettséggel, amelyre az utang na loob kötelezte őket.

Akiket futtatnak

A hála olyan lekötelezettségbe torkollhat, amely nemcsak intézmények működését károsíthatja, hanem köztörvényes bűncselekményekhez vezethet. „Hálából” sokan úgy érzik, hogy törvényellenes dolgokat is végre kell hajtaniuk, ha erre utasítja őket az, akinek elköteleződtek. A leggyakoribb ilyen eset a korrupció, amikor személyes elkötelezettségek (hála, családi szálak stb.) fontosabb szerepet játszanak, mint az állam törvényei. Vagyis korruptak, megvesztegethetőek lesznek: nem mindig anyagi juttatás ellenében, hanem lekötelezettségből. Amikor a Fülöp-szigeteken választásokra kerül a sor, az ilyen személyes elköteleződések olyan gyakran előtérbe kerülnek, hogy az a választás érvényességét is kétségbe vonhatja. Főleg a választók megvesztegetése a vád. Gyakran ír erről a sajtó, emlegeti a rádió. Ez az oka, hogy itt senki sem kerül be alulról a politikai vezető rétegbe. Az utang na loob ugyanis nemcsak kötelezettséget jelent, hanem a kölcsönös elkötelezettség révén össze is kovácsolja a hatalmasok rétegeit. Ez a gazdasági életre kevésbé érvényes. A belső adósság következtében nem kis részben azonban a politikai életben olyanok is túlélnek és gyarapodnak, akiknek képességeik és teljesítményük miatt nem ott lenne a helyük.

Fogadott család

Amikor arról beszélünk, hogy a belső adósság egy olyan erős, elkötelezettségre épülő szövetségbe illeszti az egyént, mint a család, akkor a Fülöp-szigeteken nem európai értelemben vett családról van szó, hanem a legendásan erős Fülöp-szigeteki családról. Az állam errefelé soha nem volt erős. A családok, és a családhoz hasonló közösségek voltak az igazi törvényhozók. Ezek akár az állammal szemben is eredményesen meg tudták védeni tagjaikat, a hajdani gyarmatosítókkal ellen. Ez az igazi család a „fogadott család” modellje is.

A családra utalnak e kapcsolatok nevei is. Ami Magyarországon az urambátyám, az nálunk a padrino, a keresztapa. Ezt a szót nemcsak a hittanból ismerjük, hanem Francis Ford Coppola filmjéből is, mely a maffiavilágról szól. Vegyük észre, hogy a „keresztapa” nem mindig vérrokon, hanem választott rokon: mennyire illik ez a szó a fogadott család lekötelezettségek révén összeboronált tagjaihoz. A padrino (urambátyám, keresztapa, főnök) mellett ott van a compadre is. Ez a szó azokat, a fogadott családban egymással szövetkezőket jelöli, akik az igazi családban egymás gyermekeinek keresztszülei: magyarul talán az atyafiság szóval fordíthatnánk. Az utang na loob tagalog kifejezését spanyol eredetű szavak személyesítik meg, utalva ezzel a több száz éves spanyol gyarmati uralom alatti hagyományos egymásrautaltságra.

Elkötelezettség – lekötelezettség helyett

Valóban, a család – akár vér szerinti, akár fogadott – fontos közösség. Ami odakapcsol, az igazi rokoni kapcsolattól kezdve egészen a legnemesebb háláig, az szintén fontos kötelezettség, de különbözik az igazi hűségtől, mely elvekre épül. Csak rokoni kötelességből, csak hálából nem marad az ember hűséges. A hűség motivációja más, mint a háláé. A „vak hűség”, a lekötelezettség pedig sokszor értelmetlen függőség – fakadjon bár hálaérzetből vagy egy-egy vezető felmagasztalásából, nem igazán emberi. Sőt gyakran embertelenné is válhat: ugyan az adósság, a lekötelezettség tudata meghatározza, hogy kifelé mit mondunk és teszünk, belül a megaláztatás érzése növekedik. A függőség tehát nem hűségre, hanem tudat alatt inkább lázadásra serkent. Sokkal fontosabb, úgy a Fülöp-szigeteken, mint Magyarországon, a „gondolkodó” hűség, amely a formális lekötelezettségen túlmutatva értékeket mérlegel.

Lányi Béla SVD

 

 

2018-07-21

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

 

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks