A kínai horoszkóp szerint 2020 a patkány éve. Mivel ez a világ nem az én világom, nem mélyedtem el benne, ám mégis eszembe jutott mindez annak kapcsán, ahogy azt a békési fiatalembert támadták a világhálón, aki önzetlenül segíti cipős dobozaival a határon túli és az anyaországi rászoruló gyerekeket, családokat. Támadták azért, mert határon túlra is ad.

Visel: ruhát hord. Elvisel: eltűr valakit, valamit. Megvisel: testileg, lelkileg igénybe vesz. Kivisel: rossz példát mutat. Viselet: amit ruhaként hordunk. De vajon csak ez? Vagy érthető kissé átvitt értelemben is, mint például ahogy Böjte atya mondta épp a minap, advent kapcsán.

Félreértés ne essék. Mi nem egy pártot vagy egy politikai rendszert féltünk, hanem a gyerekeink, az országunk, a nemzetünk jövőjét. S ha valamikor, hát most kutya kötelessége a keresztény értelmiséginek, hogy kinyissa száját és beszéljen. Magyarul, érthetően, kritikai éllel, de szeretettel.

Nálamnál jóval bölcsebb ember írását olvastam nemrég. Jim Mathis elmélkedett benne az élet dolgairól, az ember sorsáról. Története szerint eljött életében az idő, amikor úgy érezte: váltani kell.

Míg a vasárnap délelőtti szentmise után a templom kijárata felé sodródtam a tömeggel, eltöprengtem Jézus evangéliumi példabeszédén. Mint minden parabolája, ez is lényegre törő, világos, plasztikus és szívbemarkolóan szép. Sírni lett volna kedvem a szamaritánus mélyen emberi, fáradságot és anyagiakat nem kímélő magatartását mélyen átérezve.