Ráth-Végh István Az emberi butaság kultúrtörténete című trilógiájában úgy állít görbe tükröt az emberi gyengeségek, gyarlóságok elé, hogy bárki élvezettel lapozhatja írásait, és derül a sokszor hihetetlennek tűnő olvasottakon, miközben mégsem veszíti el a reményét abban, hogy furcsa világunk előre megy, halad.

Ha jót akarunk magunknak, szeretteinknek, felebarátainknak, akkor tanuljuk meg az igen használatát. Ne azt mondjuk, gondoljuk, hogy nem akarok beteg lenni, hanem azt, hogy igen, egészséges akarok lenni!

A jelen választási kampányban induló egyik párt vezetője kijelentette, hogy kormányra kerülése esetén bizottság állna fel, hogy kivizsgálja az egyház(ak) pedofíliával kapcsolatos ügyeit. Egyházi személyként nem feladatom belefolyni a politikai vitákba, az ügy megszólítottjaként azonban véleményt formálhatok.

Nem tudom, ki hogy van a gyermekkori telek emlékével. Magam, ha rágondolok, a szüleimnek is derékig érő havak jutnak eszembe, vagy a két km-es út az állomástól hazáig, melyen hol az anyám, hol az apám ölében ültem, s araszoltunk az éjszakában és akkora volt a hó, hogy lelógó kezemről lesodorta az egyik kesztyűt.

Olvasom, hogy elárverezték Rippl-Rónainak az úgynevezett „kukoricás” korszakából való első képét, amely 1907-ben készült, s a licitet meghirdető galéria szerint a „kaposvári otthonképek lírai és legfrissebb darabja”. A Piacsek bácsi a sárga szobában című alkotás ötvenöt millió forintos kikiáltási árról indult, s végül nyolcvanmillió forintért kelt el.