Marosvásárhelyen 1990 márciusában a magyar többség tüntetést szervezett az anyanyelvi oktatás megszervezéséért. Az esemény véres összecsapásokba torkollott románok és magyarok között. A zavargásoknak öt halottja és több száz sérültje volt. A marosvásárhelyi fekete március harmincadik évfordulójához kapcsolódóan (Türei) László István Jánoska írását adjuk közre.

A kínai horoszkóp szerint 2020 a patkány éve. Mivel ez a világ nem az én világom, nem mélyedtem el benne, ám mégis eszembe jutott mindez annak kapcsán, ahogy azt a békési fiatalembert támadták a világhálón, aki önzetlenül segíti cipős dobozaival a határon túli és az anyaországi rászoruló gyerekeket, családokat. Támadták azért, mert határon túlra is ad.

Visel: ruhát hord. Elvisel: eltűr valakit, valamit. Megvisel: testileg, lelkileg igénybe vesz. Kivisel: rossz példát mutat. Viselet: amit ruhaként hordunk. De vajon csak ez? Vagy érthető kissé átvitt értelemben is, mint például ahogy Böjte atya mondta épp a minap, advent kapcsán.

Félreértés ne essék. Mi nem egy pártot vagy egy politikai rendszert féltünk, hanem a gyerekeink, az országunk, a nemzetünk jövőjét. S ha valamikor, hát most kutya kötelessége a keresztény értelmiséginek, hogy kinyissa száját és beszéljen. Magyarul, érthetően, kritikai éllel, de szeretettel.

Nálamnál jóval bölcsebb ember írását olvastam nemrég. Jim Mathis elmélkedett benne az élet dolgairól, az ember sorsáról. Története szerint eljött életében az idő, amikor úgy érezte: váltani kell.