Lengyelországba szervezett adventi zarándoklatot a KÉSZ. Menet, a buszon kisfilmet néztünk, mely a Czestochowába tartó Fekete Madonna-zarándokvonatról szólt. Beszélgetés foszlányai hallatszottak, kicsit háttérbe szorult a vetítés. Pedig ugyanide tartott kis csapatunk is.

Ez a nap az egyiknek piros betűs ünnep, a másiknak gyásznap. De attól a közös élet még megy tovább, s bizony mondom, békében telne-múlna, ha "Dél csillagai" és csatlósaik nem szítanák a gyűlölet előbb-utóbb őket is megperzselő lángját.

Gyakran használjuk e szót. Általában tisztát értünk alatta. Ha fizetésről van szó, leginkább azt gondoljuk: mennyi marad a zsebünkben, ha „meghámozzák” a bruttónkat? De érdekes másért is ez a szó.

Ráth-Végh István Az emberi butaság kultúrtörténete című trilógiájában úgy állít görbe tükröt az emberi gyengeségek, gyarlóságok elé, hogy bárki élvezettel lapozhatja írásait, és derül a sokszor hihetetlennek tűnő olvasottakon, miközben mégsem veszíti el a reményét abban, hogy furcsa világunk előre megy, halad.

Ha jót akarunk magunknak, szeretteinknek, felebarátainknak, akkor tanuljuk meg az igen használatát. Ne azt mondjuk, gondoljuk, hogy nem akarok beteg lenni, hanem azt, hogy igen, egészséges akarok lenni!