Beszélgetés közben egy reklámszatyorból legnagyobb megdöbbenésemre egy öntöttvas Krisztust vett elő, abban a helyzetben ábrázolva, ahogy keresztre feszítették. Elmondta, az ablakból látta, hogy egy autó megállt egy pillanatra a tömb előtti nagy kuka mellett, a sofőr kitette a szatyrot, majd elhajtott.

Andreas Englisch német újságírónak különös élményben volt része 2000. év február 24-én. Akkor ő már évek óta dolgozott II. János Pál pápa közelében, mint német lapok tudósítója, s a pápát útjaira is rendszeresen elkísérte. Ez alkalommal a szentatya Egyiptomba látogatott.

Most nem a szilvás, vagy a túrós változatra gondolok, hanem arra, ami a torkunkon szokott akadni, mikor valamilyen irányú – negatív vagy pozitív – érzelmi viharba kerülünk.

Ismét mi. Lehet, hogy pontosan kevesen tudnák megmondani, miért is ez az aláírásgyűjtés a kisebbségekértAz ellenzők „megint valami székely hőbörgős” felkiáltással intézik el a dolgot. Még a támogatók derékhadának is igen vázlatos, hiányos és igen pontatlan válasza lenne erre a kérdésre – azt hiszem.

– Melyik a kedvence? – szegezte nekem a kérdést a megyei hírlap munkatársa a Kárpát-medencei Magyarság Evangelizációjáért (KÁMME) Alapítvány által szervezett fotókiállítás megnyitóján Békésen. Habozás nélkül arra a kettőre mutattam, melyeket első látásra a szívembe zártam.