Vélemény

Ha meghalok is, szeretni foglak

Olvasom, hogy elárverezték Rippl-Rónainak az úgynevezett „kukoricás” korszakából való első képét, amely 1907-ben készült, s a licitet meghirdető galéria szerint a „kaposvári otthonképek lírai és legfrissebb darabja”. A Piacsek bácsi a sárga szobában című alkotás ötvenöt millió forintos kikiáltási árról indult, s végül nyolcvanmillió forintért kelt el.

Áldó hatalmak oltalmában...

Az újságíró már csak ilyen: kérdez, s ha teheti, a mélyre ás. Akár a lélek mélyére, hogy megtudja, interjúalanyának milyen a kapcsolata a Teremtővel.

Ki a magyar?

Nehéz, izgató, talán megválaszolhatatlan kérdés, hiszen a kézenfekvő válasz az volna, hogy magyar az, akinek szülei, felmenői is azok voltak. Ám, ha ez így van, akkor ma a magukat magyarnak vallók jó részét ki kellene zárnunk nemzetünk sorából.

Tiborc, Mátyás

A következőkben – kicsit csúsztatva a történelem idősíkjait – Tiborc, ki tisztességről és becsületről beszél, mi volnánk, mai magyarok. Mátyás pedig a mindenkori hatalom. Panaszainkat kívülről tudjuk, nem sorolnám őket, ám arról a zsinórmértékről, amely bárminő kormány irányadója kellene, hogy legyen, tán ejthetünk néhány szót.

Tedd a jót!

Tedd a jót, s beszélj róla! Ezt a gondolatot kötötte lelkünkre egyik regionális összejövetelünkön Osztie Zoltán, a KÉSZ egykori elnöke. Akkor nem igazán tudtam azonosulni a gondolattal, hiszen miféle dolog az, hogy teszek valami szerintem jó dolgot, és még el is dicsekszem vele: hadd tudjanak róla minél többen. Lehet, hogy mások nem is tartják jónak?

Támogatóink

 

 

 

1%

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks