Versmorzsák

Emlékszem Locsmándi László első verseskötetére, az 1992-ben magánkiadásban megjelent Kenyérmorzsák címűre. Legutóbbi kötete: Téli mese (2001). Az 1952-ben Fertődön született, Pannonhalmán érettségizett költő több foglalkozás-hivatás után gyógypedagógusként dolgozott legtovább, Sopronban. Ma rokkantnyugdíjas.

 

A nyolcvanas években figyeltem fel verseire napilapban, a Vigilia folyóiratban, és a Soproni Füzetek című antológiában. Említett könyve borítóján olvasható e vallomása: „… mindig maradt a lelkemben egy könnycseppnyi fény: meglássam Jézus arcát”. Versei Isten intelmeire figyelő ember alkotásai, hitvilágához való hűsége akkor is érződik, amikor nem közvetlenül vallásos témát dolgoz fel, műveinek érzelmi töltése elvitathatatlan. Témáiban a hétköznapokba épült, személyes katolicizmus mutatkozik. Rövid verseinek csiszolt sűrítése, a tömörítés a szakmai mérce egyik fontos kifejeződése.

Rokonszenves hangvétele a teremtett világ és lakói iránti alázat, hiszen mi más is volna a versek dolga, mint olvasóik lelki épülésének szolgálata. A szenvedélybetegség fogságában is az, meg a rettegés megadóan aggódó félelmében is.

Zsirai László

 

Locsmándi László verseit itt olvashatják

 

 

2018-02-24

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

 

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks