Völgyi János versei

Mindez a Te hatalmad

Ahogy a szőlő alvó rügyeiből
kipattan az élet zöldje,

ahogy a verejték hull
anyám homlokáról a földre,

ahogy virít az almafa virága,
akár a vőfély bokrétája,

ahogy a fáradhatatlan méh
nektárt gyűjteni útra kél,

ahogy a lélekharang megcsendül,
s a falura néma döbbenet ül,

ahogy gyermekem nyugtalanul keres,
s hangjában érződik, elveszíthet,

ahogy a tavaszi szellő körbejárja arcomat,
s végigfut agyamon egy új gondolat…

Ez mind-mind a Te hatalmad,
Istenem!

 

Üzenet anyámtól

Néha azt várom,
hogy egyszer csak előjössz
valahonnan a messzeségből,
ülsz egyedül a konyhán,
a tévében a hírekre kapcsolsz,
öledben a tarka kandúr
mint megbecsült háziúr
elégedetten dorombol.
S mielőtt elmész otthonról,
üzenetedet az újság
szélén hagyod:
„a temetőben vagyok”.

 

Nyári emlék

Amikor fehér ruhában álltál a téren,
a fecskék egy szívet rajzoltak az égen.

Amikor a szemed felém villant,
minden vélt bátorságom elillant.

Amikor mosolyra nyílt a szád,
a kertben egymást ölelték a rózsák.

Amikor hajad meglebbent a szélben,
szelíd bárányok gyülekeztek a réten.

Amikor félve jöttél hozzám,
tarka lepkék kísértek az utcán.

Amikor szívemet meghódította a hangod,
hirtelen megszólaltak a harangok.

 

Völgyi János költészetét itt mutatjuk be

 

 

2020-02-22

 

 

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

 

1%

 

 

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks