Zarándoklatok

Lengyelországba szervezett adventi zarándoklatot a KÉSZ. Menet, a buszon kisfilmet néztünk, mely a Czestochowába tartó Fekete Madonna-zarándokvonatról szólt. Beszélgetés foszlányai hallatszottak, kicsit háttérbe szorult a vetítés. Pedig ugyanide tartott kis csapatunk is.

 

Ahogy telt-múlt az idő csendes – számunkra is csak utólag visszagondolva észrevehető – átalakulás kezdődött. Az ország minden tájáról összeverbuválódott, egymást talán csak látásból ismerő társaság közösséggé kezdett szerveződni. Talán az elsuhanó Szentlélek szelíd, kedves simogatása váltotta ki e kis csodát. Csodát, melynek bekövetkeztéhez hozzájárult mindaz, ami ezután következett.

E metamorfózis építőköve volt Krakkó ódon, hitet és ősiséget sugárzó szelleme, a Lengyelországban tapasztalt rend és tisztaság, az emberek nyugodtsága és mosolya, segítőkészsége, az élő, lüktető nyüzsgés, a fiatalok nagy száma, a sok gyerek. De ilyen volt a közös történelmünk megszámlálhatatlanul sok jele és az a tény, hogy ahová mentünk, mindenhol kisütött a nap. És ilyen volt egész Czestochowa maga is, és a csíksomlyói Madonna ajándék másának égi mosolya. Mindez építő kő volt, és gombóc a torokban egyszerre.

A belső átalakuláshoz hozzájárult a zarándokok tömege a czestochowai bazilikában: udvarias volt, láthatóan élő hittel telíttetett, komoly, ugyanakkor mégis derűs, és megdöbbentően fiatal. És hozzájárult a szentmise alatt fegyelmezetten, rendezetten vonuló ezer nyelvű zarándoksereg, kik óvatosan araszoltak el a mennydörgő szentbeszédet mondó püspöktől alig fél méterre. Itt ez természetes: misének lennie kell a hazáért, és a zarándokoknak is látniuk kell a Fekete Madonnát.

A szusszanásnyi időben bekapott falat, a forralt bor, a jó csapolt sör, a buszos pálinkácska is vérré vált bennünk, hisz a zarándok is csak emberből van. Az út elején egyikük görögkatolikus, a másik római, a harmadik református vagy evangélikus. Az út végén pedig, mikor pisszenés nélkül, könnyekkel a szemekben megnéztük a Boldogasszony-zarándokvonatról szóló csíksomlyói filmet és együtt énekeltük az elhangzó himnuszokat, döbbentünk rá: nem a filmek közül volt egyik jobb vagy rosszabb, hanem mi változtunk meg. A metamorfózis megtörtént.

Eddig a beszámoló. Friss hír viszont: Ferenc pápa szabadtéri szentmisét tart június 1-jén a csíksomlyói hegynyeregben, ahol a pünkösdi búcsú miséjét is szokták tartani. Mivel a búcsú az idén egy héttel későbbre esik, felmerült a két esemény összevonásának lehetősége. A szervezők végül úgy döntöttek, hogy mindkettőt megünneplik. Örömhír, hogy a pápa Erdélybe is ellátogat. Sokakban felmerül: megtörténik-e június 1-jén az a metamorfózis, amiről az előbb beszéltem, és ami minden csíksomlyói búcsún bekövetkezik. Bár Ferenc pápa tevékenysége, megnyilatkozásai olykor – a „jóakaratú média” által is szítva – vitát váltanak ki, jó eséllyel igen, megeshet e csoda. Többek között azért is, mert a vendég rég várt látogatása elősegítheti, jó esetben biztosítéka lehet két nagy erdélyi óhaj megvalósulásának: annak, hogy a moldvai csángók magyar nyelvű szentmisét hallgathassanak és annak, hogy a csíksomlyói búcsút a világörökség részévé nyilvánítsák. Egy legfelsőbb szintű egyházi látogatás után talán könnyebb lesz „lobbizni” mindkét ügyben a döntéshozóknál.

Pálmai Tamás

 

 

 

2019-01-22

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

 

 

1%

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks