Zengő igehirdetés

„Johann Sebastian Bach evangéliumi művész volt” – írja Pilinszky János. Nincs még egy alkotó, aki úgy közelítette volna meg e fogalmat, mint ő. Ez alkalomból talán hasznos, ha Bach egyetemes hatásának legmélyebb tényezőjét igyekszünk a magunk részéről mi is megfogalmazni.

 

A Bach család genealógiájában, melyet Johann Sebastian Bach készített A Bach zenészcsalád eredete címmel, a dinasztia ősatyjáról ezt olvassuk: „Vitus Bach magyarországi pékmester és molnár, akinek a 16. században lutheránus vallása miatt Magyarországról menekülnie kellett”. A Bachok tehát lutheránusok voltak, akik számára sokat jelentett a hithez való ragaszkodás. Ez tűnik ki Bachnak egy 1708-ban tett kijelentéséből is, amelyet saját zenei-művészi célkitűzéseként fogalmazott meg: „Endzweck, nämlich eine regulierte Kirchen Music zu Gottes Ehren – Végső célom egy rendezett és rendszeres egyházzene Isten dicsőségére”.

Ugyanez cseng ki Bach életének talán legmegindítóbb és legmegrendítőbb leveléből, melyet fia, Johann Gottfried Bernhard érdekében írt Johann Friedrich Klemmhez. „Hogy mily fájdalommal és búval írom eme válaszomat, azt Nemes Uram, ki szerető s jó szándékú atyja édes gyermekeinek, maga is megítélheti. Az én (sajnos rossz utakra tévedt) fiamnak esztendeje immár, hogy színét sem láttam. Nemes Uram azt is tudja, hogy akkoriban nem csupán az élelmezését, de a mühlhauseni váltót is rendjén megfizettem, s mi több, még néhány dukátokat is visszahagytam egynémely adósságainak törlesztésére, remélvén, hogy immár más életmódra tér. Hanem legnagyobb megdöbbenésemre újólag azt kell hallanom, hogy ő itt és ott ismét adósságokat csinált, életmódja szemernyit sem változott, sőt mi több, még meg is szökött, és tartózkodásának helyéről nekem mind a mai napig a legcsekélyebb híradással sem volt. Mármost mit mondjak vagy tegyek még? Mivel immár sem intés, sem szerető gondoskodás és assistence elegendőnek nem bizonyult, így türelemmel kell viselnem keresztemet, eltévelyedett fiamat pedig egyedül az Úristen irgalmába kell ajánlanom, nem kételkedvén abban, hogy ő meghallgatja bús könyörgésemet, s végezetül szent akarata szerint munkálkodni fog fiam szívében, hogy megtanulja, miszerint megtérését egyedül csupán Isten irgalmának köszönheti.”

Bibliájának margójára pedig a következő mondatot jegyezte fel Bach: „Bei einer andächtigen Musik ist allezeit Gott mit seiner Gnaden Gegenwart – Az imádkozó, áhítatos zenében Isten az ő kegyelmével mindenkor jelen van”.

Hogy Bach zenéjének tartalmát és üzenetét legalább részben megértsük, Luther zenefelfogásához kell közelebb kerülnünk. Luther zenefelfogásának forrása Szent Ágoston, aki a zenét Isten adományának (donum Dei) tekinti. Amikor Luther azt írja „Musik ist Gabe Gottes” egyértelművé teszi, hogy a zene nem scientia (tudomány), hanem mindenekelőtt creatura, mégpedig Isten teremtménye. Az Isten bölcsessége hangzatokban és harmóniákban válik felfoghatóvá, melyek létrejötte számarányokban fejezhető ki, ahogy a Bölcsesség könyvében olvassuk: „Omnia in mensura et numero et pondere disposuisti – Te mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél el” (Bölcs 11,20).

A megnyilatkozott világ és abban minden, ami van, már konkrét minőséggel, mennyiséggel és hangsúllyal van jelen. A számok nyelvére az egyetemes lét minden mozzanata lefordítható, mert a szám mérték és arány, de maga láthatatlan. Minden létező a hármas szám jegyében áll. Bach gondolkodásában az Isten a hármas számban lakozó fenség, Atya–Fiú–Szentlélek. Nézzünk néhány példát a számarányokra:

3+3=6. Erről így ír Augustinus: „Az egynek a kettőhöz való viszonya a hármas számból ered. 1+2=3, de ez az egész a hatos számnál köt ki, mert 1+2+3=6. Ez a szám pedig azért tökéletes, mert részeiből összerakható. Ez a három van benne: hatod, harmad és fél. Semmi más rész nem található benne, amely osztaná. Hatodrésze az 1, harmadrésze a 2, és fele a 3. A hatos szám tökéletességét a Szentírás is jelzi, mindenekelőtt azzal, hogy Isten hat nap alatt vitte végbe művét, s a hatodik napon teremtette az embert a saját képmására.” Minden bizonnyal ezért írt Bach hat Brandenburgi versenyt, hat Angol szvitet, hat Francia szvitet, hat Partitát (Klavier Übung 1.), hat csellószvitet, hat szonátát és partitát szólóhegedűre, hat hegedű-csembaló szonátát, és hat kantátát a Karácsonyi oratóriumban.

A három megduplázása 33. A 33 Jézus földi életére utal. A h-moll mise Credo tételének 33. ütemében szólal meg az augmentált[1] cantus firmus[2], mégpedig a 14. témabelépésként. Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött fiában.

A 3+3+3=9 a Szentháromság megháromszorozása. Jézus a kilencedik órában lehelte ki lelkét. Ez indokolhatja a János passió nyitókórusának kilencütemes orgonapontját, majd az ezt követő kilencütemes kvintlépés szekvenciát. Mindezt azért említem, mert az orgonista és teoretikus Andreas Werkmeister, aki Bachhal is jó kapcsolatban állt, azt mondja: „Die Neun ist das höchste, was der Mensch auf Erden erreichen kann – A kilenc a legtöbb, amit az ember a földön elérhet”. A kilenc a kulcs, ami nyitja a paradicsom kapuját.

De hogyan kezdte Bach a komponálást, kérdezhetnénk? Azzal kezdte, hogy két J betűt írt a kottalap bal sarkába. Ennek jelentése: Jesu Juva – Jézus segíts! A J betű értéke kilenc[3]. Bach a h-moll mise Credoját kilenc tételre osztja. Az egymás mellett szereplő két J betű értéke 9+9=18, az első Credo tételben 18 szűk menetben vezetett cantus firmus belépés hallható. Tudjuk, hogy ugyanilyen isteni szent szám a hetes is, amely a tökéletességre utal. Hogyan is kezdődik a Szentírás, a Teremtés könyve? A héber biblia hét szavával:

– Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.

A hét szó Luther számára is fontos volt a fordítás során. „Am Anfang schuf Gott Himmel und Erde.” A h-moll mise tenor Credo-intonációja hét hang, hét szótag. Ennek megfelelően hétszólamú motetta-fúga jön létre. Emellett a teljes Credóban hét kórustétel szerepel. A felsorolt néhány példából világosan látható, hogy a szellemi hatalom megfelel valamely számnak. A német ABC betűit 1–24-ig megszámozva Bach neve a B-A-C-H a tizennégyes számot adja (2+1+3+8=14). A 14 megfordítása 41, ami a halandó emberre utal.

A BWV 668-as „Vor deinen Trohn tret ich hiermit” orgona korálban, melyet Bach utolsó orgonadarabjának tartunk, a cantus első sorában 14, a teljes darabban 41 hangot hallunk.

1530-ban Luther a zenére vonatkozó nézeteit így foglalja össze röviden: „Szeretem a zenét, mert az: 1, nem az emberek, hanem az Isten adománya (Dei donum non hominum est). 2, mert a lelket megvidámítja (Quia facit laetos animos). 3, mert elűzi az ördögöt (Quia fugat diabolum). 4, mert ártatlan örömöt (boldogságot) teremt. S eközben eltűnik harag, vágyakozás és önhittség.”

Luthernek az Augustinusban gyökerező, zenére vonatkozó keresztyén tanítása és a Bach-korabeli ortodoxia volt az a szellemi tradíció, amely Bach szimbólumokban gazdag teocentrikus zenefelfogását és egész életét meghatározta. Az élet értelmét Bach számára az Isten szolgálata, a „laudatio Dei” és a „recreatio cordis” adta, ahogyan azt Az úgynevezett generálbasszusról szóló rövid tanítás című írásában így fogalmazott meg: „A generálbasszus a zene legtökéletesebb alapja, amelyet mindkét kézzel játszunk oly módon, hogy a bal kéz az előírt hangokat játssza, a jobb pedig konszonanciákat és disszonanciákat fog hozzá úgy, hogy jól hangzó harmónia keletkezzék Isten dicsőségére és a lélek újjáteremtésére. Ha valaki megfeledkezik erről, nem keletkezik valódi zene, de sátáni hangzavar és kornyikálás.”

A generálbasszus azért a zene legtökéletesebb alapja és azért kap jelentős hangsúlyt Bach megfogalmazásában, mert legfőbb meghatározója a „trias harmonica perfecta”, amelyet Bach Fundamentnek nevez. Tükör, melyben Isten dicsősége ragyog. „Formula von Gottes Weisheit” – mondja Werkmeister. A dúr hármashangzatot Heinrich Butstett, aki Bach unokatestvére volt, a „majestätisch und prächtig – fenséges és pompás” jelzőkkel illeti, a moll hármashangzatot „sanft und demütignek – szelídnek és alázatosnak” nevezi. Egy dúr és egy moll hármashangzat viszonyát tekinti Butstett trias harmonica perfectának, és azt „a mi legdrágább közbenjárónknak, Jézus Krisztusnak isteni és emberi természetével” azonosítja. (Göttliche und menschliche Natur unseres theuersten Mittlers Jesu Christi.) A zene tehát a teremtés tökéletességének hangzó képmása, hangokba foglalt bizonyságtétel, predicatio sonora, hangzó zengő igehirdetés, amely a bibliai szöveg tartalmát megeleveníti.

Dr. Kamp Salamon

 


[1] Augmentált = nagyobbítás: valamely zenei részlet ritmus értékeinek többszörösére való növelése. Nagy szerepe van a kontrapunktikus zenében (fúga).

[2] Cantus firmus = az a fődallam, amelyet a többi szólam alárendelt szerepben vesz körül.

[3] I=J, az abc kilencedik betűje.

 

 

 

2022-06-12

Vissza a lap tetejére ⇧

Támogatóink

 

     

Önnek ajánljuk

Keresztény Értelmiségek Szövetsége

1016 Budapest, Aladár utca 17.

(06-1) 328-0164

iroda[kukac]keesz.hu

www.keesz.hu

 Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat

powered by Reelweb  | designed by PetrusWorks