a bálból

tél van holdfény siklik a szán
havat hagyott ránk az óév
párát lehel prüszköl a ló
az éj s az út rövidül már

fogynak a halott hónapok
duzzadnak a konok rügyek
kergetőzik a reménnyel
hevült szívben lüktet a vér

hamvad a tegnap parazsa
még bizsereg a forgatag
lángra kap tüstént a gyújtós
fagytól pirul a lányok arca

január

ködöt legelhet a hegy az égről
pára töri meg a gyenge fényeket
cseppeken ül s irtózik a kéktől
szűk félelme járja át a völgyeket

elhasal botlik a szikla nem lát
kúszik víz a jégen hol talál utat
fagy mutatja fel vigyorgó arcát
a fák lerázzák ezüstös maszkjukat

zsákjából kirohan a kóbor szél
nincs színes madzag ami visszafogja
az ablakokon füttyöget zenél
szobában gubbaszt a tél idő foglya

valahol felrebben egy merész madár
szárnya alá bújik a nap és kivár
 

fohász a királylányhoz

háború van elborul a lélek
a szigeten romok közt bolyong
vak félelmet keltenek a fények
hazahív a félrevert harang

szavak gyújtják fel dúlják a földet
ködös eszmék vadlova botlik
mindent eltörölni soha többet
a hit palástja szertefoszlik

a gyenge testben isteni erő
imádás füstje száll az égre
alázatos áldozat lépj elő
országod építse a béke

élünk mert megmentett fogadalmad
most új vészt újabb követi
félresiklott őrült forradalmak
várnak a kolostor szent kövei

Radnai István
 

2023-01-08